Bitcoin: kritika és válasz

Szerző: Michael Suede

"Nem akarok én állandó földönkívüli megszállást - de néha-néha jól jönne egy ideiglenes, hogy élénkítse a gazdaságot."

Paul Krugmanre mindig számíthatunk, ha arra várunk, hogy valaki kijelentse, hogy a pénz értékének növekedése felhalmozáshoz, deflációhoz és válsághoz vezet. Krugman ugyanis egy keményvonalas Keynes-párti közgazdász, aki meg van győződve arról, hogy el sem lehet képzelni jobbat egy központilag (államilag) vezérelt és szabályozott pénzrendszernél és piacgazdaságnál. Az MIT-n tanult, a nemzetközi kereskedelem terén végzett munkásságáért Nobel-díjat nyert – és mindemellett teljesen hibbant is egyben.

Legújabb, a New York Times “vélemény” rovatában leközölt írásában így fogalmaz:

A [Bitcoin] dollárban mért érteke erősen ingadozott ugyan, de összességében mégis egyre magasabbra emelkedett, így a bitcoin-vásárlás mindeddig határozottan jó befektetésnek bizonyult.

De vajon ettől már egyben sikeresnek is nyilváníthatjuk ezt a kísérletet? Nos, nem. Egy pénzrendszertől ugyanis nem azt várjuk el, hogy gazdaggá tegye a pénzt birtoklókat, hanem azt, hogy előmozdítsa a tranzakciók lebonyolítását és ezáltal a gazdaság egészét tegye gazdaggá. Ennek pedig egyáltalán semmi nyomát nem látni a bitcoinnál.

Jusson eszünkbe, hogy a dollár árfolyama mindvégig viszonylag stabil maradt az elmúlt évek során. Igen, volt valamennyi defláció 2008-2009-ben, majd némi infláció, ahogy helyreálltak az árak, de összességében véve a fogyasztói árak csak alig valamivel magasabbak most, mint három évvel ezelőtt. Ha mindezt átszámoljuk bitcoinba, akkor azt látjuk, hogy az árak drámaian zuhantak,a gazdaság pedig erőteljes defláción ment keresztül.

Ami pedig arra ösztönzi az embereket, hogy őrizzék meg a virtuális pénzüket ahelyett, hogy elköltenék azt. A bitcoinban lebonyolított tranzakciók összértéke is csökkenő tendenciát mutat növekvő helyett. Mindent egybevetve tehát, a Bitcoin idézőjelben vett “GDP”-je meredeken zuhant.

E kísérlet legfőbb tanulsága tehát az, hogy igen hathatósan érvel az aranyfedezet vagy bármi más, ahhoz hasonló újbóli visszavezetése ellen, mivel a napnál is világosabban szemlélteti, mennyire sebezhető is egy ilyesfajta fedezet a felhalmozással, a deflációval és a válsággal szemben.

Lássuk hát kicsit közelebbről Krugman logikáját. Egyfelől azt állítja, hogy a Bitcoin jó befektetés, másfelől viszont azt is, hogy rettenetesen rossz pénz. Lát ebben bárki bármi logikát (magán Krugmanon kívül)? Vessünk csak egy pillantást az arany árára: az elmúlt 5 év alatt mintegy 200%-kal nőtt. Vajon panaszkodik bárki is, aki aranyat vásárolt? És vajon miért vásárolnak a jegybankok is aranyat olyan őrült ütemben, mintha már soha többé nem vásárolhatnának? Tekintve az arany drámai értéknövekedését, választaná-e bárki épeszű ember a fedezetlen állami papírpénzt egy beváltható, aranyfedezetű valuta helyett?

Vajon komolyan azt gondolja Krugman, hogy ha nem létezne egyetlen kiváltságos “törvényes fizetőeszköz”, és az adót sem feltétlenül dollárban kellene befizetni, akkor lenne bárki is, aki inkább az elértéktelenedő dollárt fogadná el a bitcoin vagy az arany helyett a kemény munkával megtermelt termékeiért cserébe? A bitcoinnak és az aranynak nincs szüksége fegyverekre ahhoz, hogy nyereségesek legyenek. Már csak ez az egyetlen tény is sokat elmond arról, hogy milyen típusú pénzt is részesítenek előnyben a piacok. Krugman tehát lényegében azt állítja, hogy a piacok egyszerűen túlságosan is ostobák ahhoz, hogy megállapítsák, melyik a legjobb csereeszköz. Még szerencse, hogy itt van nekünk ő a maga végtelen bölcsességével, aki pontosan tudja, hogy mi is a legjobb nekünk. És ebből a legjobból természetesen nem hiányoznak a fegyverek sem.

Vegyük csak fontolóra egy kicsit alaposabban ennek a kijelentésnek az orwelli logikáját: “Egy pénzrendszertől ugyanis nem azt várjuk el, hogy gazdaggá tegye a pénzt birtoklókat, hanem azt, hogy előmozdítsa a tranzakciók lebonyolítását és ezáltal a gazdaság egészét tegye gazdaggá. Ennek pedig egyáltalán semmi nyomát nem látni a bitcoinnál.”

Nos, Paul, pontosan kik is alkotják a gazdaságot? – Tán csak nem a pénzt birtokló emberek…?

Akkor hát miért is nem lesz gazdagabb a “gazdaság” egésze is azáltal, ha a pénzt birtokló emberek gazdagabbá válnak…?

Valójában a stabil pénzkészlet zérus-összegű játékot eredményez. A gazdaság egyes szereplőinek – akik takarékoskodnak – nő a vásárlóereje, míg mások – akik költekeznek – a megvásárolt áruk értékéhez jutnak hozzá, és ezért járnak jól. Ha tehát a pénzkészlet állandó, de a gazdaság termelékenysége nő, akkor a pénz is egyre ÉRTÉKESEBBÉ válik. Más szóval, egyre kevesebb pénzen vehet az ember egyre több árut, ami pedig vitathatatlanul ideális helyzetet teremet a fogyasztóknak.

Ez pedig annak a jól ismert ténynek köszönhető, hogy az árakat a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg. Ha a pénzkészletet meghagyjuk állandónak, viszont egyre több árut juttatunk a gazdaságba, akkor ugyanannyi dollár fog versengeni egyre több áruért – a pénz tehát értékesebbé válik, az árak pedig csökkenni kezdenek (defláció).

A Keynes-pártiak lényegében azzal érvelnek, hogy az állami pénznyomtatás útján forgalomba kerülő plusz pénzmennyiség hatására jobban növekszik az árutermelés, mint ahogyan akkor növekedne, ha nem bővítenék a pénzkészletet. Ez azonban nyilvánvaló logikátlanság. A termelők eredendően arra törekszenek, hogy a lehető legtöbbet termelhessenek, azt a lehető legjobb áron adhassák el, és így a lehető legjobban is profitáljanak. A pénzkészlet bővítése azonban nem teremt plusz keresletet azon túl, ami már adott a fogyasztók körében. A plusz pénz csak a termelés szerkezetét változtatja meg, de nem hoz létre varázsütésre új nyersanyagokat a termelés kibővítéséhez.

Mi több, ha az állam pénzt nyomtat, úgy azt el is kell költenie ahhoz, hogy az bekerülhessen a gazdaságba, és bármiféle hatással is lehessen arra. De milyen hatása is van például az autóiparra annak, ha a kormány többmilliárd frissen nyomtatott dollárt költ egy repülőgép-anyahajó megépítésére? Jobban járnak ezáltal az autóvásárlók? Nem hajtja ez fel inkább az autógyártáshoz is ugyanúgy szükséges acél árát azzal arányosan, amennyit a repülőgép-anyahajó megépítéséhez használnak fel? És végeredményben a leendő autóvásárlók számára nem eredményez ez magasabb autóárakat (inflációt)?

De lépjünk tovább: ha a Keynes-pártiak célja a foglalkoztatottság maximalizálása, akkor amiatt vajon miért nem zavartatják magukat, hogy az állami pénzkészlet-bővítés eltorzítja a munkapiacot? Az előbbi repülőgép-anyahajó példájánál maradva, ha azt nyomtatott pénzből építtetik meg, akkor ennek nyomán nem kerül majd utcára még több autógyári dolgozó? Tudjuk ugyanis, hogy az anyahajó a maga irdatlan acélszükségletével felhajtja az autók árait – és azt is, hogy ebből következően kevesebb új autó is talál majd gazdára. Ezáltal az autógyártóknak is kevesebb bevételük lesz, aminek nyomán pedig elbocsátásokra kényszerülnek. Láthatjuk tehát, hogy pénznyomtatással lehetetlen emelni a foglalkoztatottsági rátát anélkül, hogy a gazdaság már meglévő szegmenseiben ezzel ne okoznánk károkat. A pénznyomtatás tehát semmi egyebet nem tesz, mint hogy körbekevergeti a már meglévő foglalkoztatottságot.

Mindenki számára teljesen nyilvánvaló kellene legyen az a tény, hogy a pénznyomtatás nem fog mintegy varázsütésre új erőforrásokat teremteni! A rendelkezésre álló erőforrások mennyisége éppúgy véges, ahogyan a gazdaság termelőkapacitása is. A pénz csak a már meglévő erőforrások újraelosztásában tud segédkezni, de újakat nem fog létrehozni.

Vajon vetett Krugman akár csak egyetlen pillantást is bármilyen friss gazdasági statisztikára? Ha a pénznyomtatás növeli a gazdaság termelékenységét (és ezáltal a fogyasztók reálvagyonát), akkor mégis hogyan lehetséges az, hogy egyre nagyobb az elszegényedés, holott a FED ezermilliárdszámra gyártja a dollárt? Hogyhogy nem izzik és vet szikrákat a gazdaság? Hogyhogy nem számoltuk fel már rég a szegénységet teljes egészében? Miért nem tapasztalunk számottevő munkahely-gyarapodást? Nem kellene sokkal gazdagabbnak lennie az egész nemzetnek, ha Krugman logikája valóban megfelelne a valóságnak?

Jelenleg az amerikai kormány ugyanolyan arányban költ a gazdasághoz képest, mint ahogyan tette azt a II.VH. tetőpontján. Jelenleg az USÁban elköltött minden 10 dollárból 4 származik az államtól. Ha Krugman logikája valóban működne, mára már mindannyian pompás udvarházakban élnénk és napi rendszerességgel fogyasztanánk a legfinomabb borokat és a legkülönlegesebb sajtokat.

Komolyan nem értem, hogyan veheti bárki is komolyan ezt az embert. Miért fizet neki még mindig a New York Times?

Arról, hogy miért is jó a defláció, itt olvashatsz részletesebben.

Forrás: Libertarian News

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.