Bitcoin: fontos a függetlenség

Szerző: Danny O’Brien

WIRED: Akár befut a Bitcoin, akár nem, az nem egy bizonyos emberen fog múlni.

KÖZEL egy évvel ezelőtt írtam a “Bitcoin”-ról – egy gondosan megtervezett, zseniális szoftverről, ami digitális úton reprodukálja egy korlátozott, áru-alapú pénzrendszer ritkaságát és egy bank könyvelőrendszerét – és teszi mindezt decentralizáltan, viszonylagos névtelenséggel. Nem más ez tehát, mint egy kísérlet a fizikai készpénz virtuális, netes megfelelőjének előállítására.

Akkor azt írtam, hogy meg nem tudnám tippelni, mi lesz ebből az egészből. Széles körben elterjed vajon, univerzálisan használható pénzként, vagy megmarad az aranypártiak és más különleges pénzeket kedvelők kedvencének? Részben azért is tűnt annyira megtippelhetetlennek a rendszer várható jövője, mert a Bitcoin minden potenciális ígérete és lehetősége a kódjába van zárva. Ki lett dolgozva, közre lett adva, de nincs igazi “tulajdonosa”.

Hasonlóan más nyílt forráskódú szoftverekhez, a Bitcoin sikere is elsősorban attól függ, hogy mihez kezdenek vele az emberek, és csak másodsorban egy konkrét személy lelkesedésétől vagy zsenialitásától.

Kivéve talán az egész projektet egy 2009-ben közreadott dolgozatával beindító kriptográfust, a feltehetőleg álnevet felvett “Satoshi Nakamoto”-t. Joshua Davis, a New Yorker riportere nemrégiben nyomozni kezdett és a Trinity College egy frissen végzett informatikusát, Michael Cleart “gyanúsította meg” azzal, hogy ő Satoshi Nakamoto.

A nyom azonban kifejezetten langyos. Clear némileg félreérthetően tagadta ugyan a “vádat”, mondván hogy még ha ő is lenne Satoshi, akkor sem vallaná be – ez azonban sokkal inkább emlékeztet az átlagos száraz kriptográfus-humorra, semmint játékos beismerésre.

A Bitcoin nagy előnye azonban éppen az, hogy nem függ egyetlen konkrét embertől vagy intézménytől sem. A hálózati projektek régi, szép hagyományainak megfelelően a sikere szempontjából egyedül a minősége a meghatározó, nem pedig az, hogy ki áll mögötte. Az email például minden további nélkül, remekül működik továbbra is, dacára annak, hogy a megalkotásában legnagyobb részt vállaló ember – Jon Postel – már halott. Az internet is kiválóan működik, még ha az eredeti, kiinduló hálózatai már feledésbe is merültek. A Linuxnak is csak kisebb kellemetlenséget jelentene Linus Torvalds esetleges halála.

Ugyanez a helyzet a Bitcoinnal is. Egyelőre nagybetűvel írom ugyan a nevét, de ha befut és a net szerves részévé válik, úgy szép lassan ez is átmegy majd az általános használat kisbetűs írásmódjába.

Vessük ezt most össze az elmúlt tíz év különböző nagyvállalatokhoz kötött és levédett innovációival, így például a Facebookkal, a PayPallel, a Google-lel és a Skype-pal. Mindegyiket használjuk már igeként is, de azok ennek ellenére még mindig egy szűk vezetői kör irányítása alatt állnak, így lényegében rájuk bízzuk a kommunikációnkat, a pénzünket és az adataink védelmét is.

Az elmúlt egy év során a Bitcoin számos olyan megrázkódtatáson ment keresztül, amelyek eredményeképp egyelőre legalábbis alkalmatlan arra a feladatra, amire Nakamoto tervezte. Az árfolyama előbb 35$-os magasságba szárnyalt, majd 5$ alá omlott össze. Még mindig viszonylag kevés a ténylegesen áru- vagy szolgáltatás-vásárlási célzatú tranzakció, mivel a legtöbb bitcoint valószínűsíthetően még mindig elsősorban spekulációs céllal vásárolják.

Egyes közgazdászok szerint a beépített deflációs jellege miatt a rendszer egyáltalán soha nem is lehet alkalmas a tényleges fizetőeszközként való használatra.

A Bitcoin azonban a hibái ellenére is él és virul. Valóban súlyos biztonsági rést még mindig nem találtak rajta, csak a vele foglalkozó oldalakat tudták meghackelni az alkalmi támadók, és azoktól ellopni a lenyomozhatatlan virtuális alanykészleteiket. Ezidáig legalábbis egyetlen kormány sem módolta ki, hogy hogyan is tilthatná be – dacára annak, hogy egy bitcoint használó illegális drogkereskedő oldal miatt már hallatszottak ilyen hangok az USA szenátusában. És még mindig vehet az ember bitcoint – immár jó egy hónapja stabil 5$-os áron az alkalmi árfolyamingadozások dacára is.

Mi több, időközben a Bitcoin alapelvét már alkalmazták más területeken is: létrehoztak például egy központi felügyelettől mentes domainnév-kiosztó és -kezelő rendszert is, Namecoin néven. Még ha valakinek nem is tetszenek Satoshi kódba vésett eszményei – a defláció, vagy épp az érmék egyébként teljességgel felesleges számítások útján való előállítása -, az alapelvet akkor is átvehetik, és gyúrhatnak belőle egy alternatív, akár teljesen más célokat szolgáló rendszert is.

Jelenleg az ipar nagyban gyászolja a páratlan sikert elért Pixar és Apple fő kreatív zsenijének, Steve Jobs-nak a halálát. Kevesen is vonják kétségbe azt a tényt, hogy egy nagy ember nagy dolgokra ösztönözhet másokat is, ha teljhatalmat kap. Tény azonban az is, hogy a legnagyobb ember is csak halandó. Egyelőre mi is csak tippelhetünk, hogy a digitális forradalom nagyjainak mely alkotásai élik túl majd a megöregedő, visszavonuló és végleg elszenderedő alkotóikat.

Jópár éven át a Microsoft is csak botladozott Bill Gates nélkül. A Hewlett-Packard hagyatéka már feledésbe is merült. Az Apple is igencsak megzuhant Steve Jobs első eltávolítása után, és még most is járhat újra így, az ottaniak legnagyobb igyekezete (sőt, még Jobs utolsó erőfeszítései) dacára is.

A töretlen sikerre a legnagyobb esélye talán azoknak a kisbetűs alkotásoknak van, amelyek a születésük óta az alkotóiktól többé-kevésbé függetlenül fejlődtek – ahogyan tette azt a Bitcoin is. Vagy talán azoknak a – védett vagy nem védett – termékeknek, amelyek a legnagyobb és legkitartóbb rajongótábort gyűjtik maguk köré.

Forrás: The Irish Times

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.