Bitcoin és állam
2011-11-02Szerző: Michael Suede
Minél több történelmet tanulok, annál jobban rá kell döbbenjek, teljesen felesleges arra fecsérelnem az időmet, hogy elmagyarázzam az embereknek, miért is vezet minden esetben a kiinduló helyzetnél csak még rosszabb helyzethez az emberek vagyonának és tulajdonának erőszak és zsarolás útján való újraelosztása. Mivel az emberek e rablás haszonélvezőinek vélik magukat, ezért egyszerűen nem is akarják felismerni és elfogadni azt a tényt, hogy az állam egy erőszakos, rabló rendszer.
Ha az ember azt hiszi, hogy többet osztanak vissza neki a rablásból, mint amennyit elvettek tőle, akkor természetesen maximálisan érdekében áll az erőszak figyelmen kívül hagyása és/vagy az igazolhatósága és igazságossága melletti kiállás és kardoskodás. Egyesek még odáig is elmennek, hogy kijelentsék: kifejezetten jó és helyénvaló dolog, hogy az állam zsarnoki úton fosztja meg az ártatlanokat a vagyonuk egy részétől.
Gondoljuk végig a dolgot a következő két ember szemszögéből:
1.) A segélyekből élő lustaságéból, aki egész nap füvet szív és videójátékokat játszik.
2.) A segélyekből élő vállalati fejeséből, aki az államnak dolgozik.
Az első esetben szereplő illető nyilvánvalóan úgy érzi, hogy sokkal többet kap az államtól annál, mint amennyit befizet adókban. Élvezi a nyugalmas életét, és nem is érzi szükségét annak, hogy többet hozzon ki belőle. Amíg tető van a feje felett, étel a hasában és játék, ami lefoglalja, addig ő a maga részéről teljesen elégedett az életével, és nem vágyik semmiféle produktivitásra. Mélyen elkötelezett az állami rendszer iránt, és hűségesen szavaz a demokratákra annak érdekében, hogy továbbra is a lehető legtöbbet kapja az államtól, és a legkevésbé sem érdekli az ország egészének gazdasági egészsége.
A második esetben szereplő illető szintén nyilvánvalóan úgy érzi, hogy sokkal többet kap az államtól annál, mint amennyit befizet adókban. Boldogan lemondana akár a jövedelme további 10%-áról is, ha ezzel biztosíthatná, hogy a továbbiakban is folyamatosan kapja az állami megbízásokat. Mélyen elkötelezett az állami rendszer iránt, és hűségesen szavaz a republikánusokra annak érdekében, hogy továbbra is a lehető legtöbbet kapja az államtól, és a legkevésbé sem érdekli az ország egészének gazdasági egészsége.
Mindketten érdekeltek tehát az állami rendszer fenntartásában, mert mindketten annak a haszonélvezőinek érzik magukat. Sem a gazdag fejesnek, sem pedig a lustaságnak nem fordul meg a fejében soha egy pillanatra sem a zsebeiket lopott pénzzel tömködő állam felszámolásának gondolata. Márpedig ma ilyesféle emberek teszik ki a társadalmunk nagy részét. Mindenki lát valamiféle előnyt, valamiféle juttatást, amit az államtól kap, valamiféle részesedést a zsákmányból. És mivel így mindenkinek jó oka van az erőszak figyelmen kívül hagyására, ezért valóban nem is foglalkoznak vele.
Amiből pedig az is következik, hogy ha a többség anyagilag érdekeltnek érzi magát az állami rablás fenntartásában, akkor teljességgel lehetetlen és hiábavaló vállalkozás arról győzködni őket, hogy márpedig igenis meg kell szabadulni attól a burjáznó rákos daganattól, ami az állam. Az állam minden kockázat nélkül profitál, teljes biztonságban a verseny gonosz rémségeitől és a szintén a rablott adóbevételekre áhítozó más maffia-szindikátusoktól.
Persze végül az állam maga fogja megsemmisíteni saját magát. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy az amerikai birodalom ugyanúgy össze fog omlani, ahogyan a Szovjetunió is összeomlott. Elvégre a rákos daganat is addig burjánzik, amíg el nem pusztítja a gazdatestét. Így leginkább csak az a kérdés foglalkoztatott sokáig, hogy hogyan lehetne elejét venni az állam visszatértének azután, ha egyszer már végre megsemmisült. Számos cikket írtam ebben a témában, érveltem és vitatkoztam netes fórumokon, írtam politikusoknak, készítettem propaganda-videókat, stb. stb. stb., de lényegében egyáltalán semmi hatását nem látom az egésznek. Az emberek mindaddig örömmel rabolják ki egymást, amíg úgy látják, hogy ők maguk jól járnak ezzel és hasznot húznak belőle – még akkor is, ha ezzel a viselkedésükkel előbb-utóbb teljesen romba fogják dönteni a pénzrendszert is.
És ekkor találtam rá a Bitcoinra.
Ekkor döbbentem rá, hogy az államot a technológiai piacok fogják kivégezni. Íme itt van egy olyan pénzrendszer, amit nem lehet sem manipulálni, sem feltartóztatni. Ahogy az állam egyre jobban kivérezteti a saját pénzét – annak az elkerülhetetlen teljes pusztulásig -, úgy keresnek majd a tömegek egy másik, értékálló pénzt, amivel felválthatják azt. Sokan tülekednek majd a nemesfémekért, de a nemesfém-fedezet végső soron mindig ugyanahhoz a rabszolgatartó társadalomhoz vezet, amiben jelenleg is élünk. Éppen olyan nevetséges az a gondolat, hogy nemesfém-fedezettel kellőképpen meg lehet kötni az állam kezét, mint az. hogy akár egy közönséges alkotmány képes lenne ugyanerre. Abban a pillanatban, amint elkezdjük digitális számokban jelképezni az aranyat a tranzakcióinkban, máris újra szélesre tárjuk a kaput a részleges tartalékra épülő bankrendszer és az önkényes infláció előtt.
Az államtól kizárólag egy olyan pénzrendszer segítségével szabadulhatunk meg, amit az semmilyen módon és formában nem képes manipulálni. Ez a pénzrendszer pedig nem más, mint a Bitcoin.
Semmi egyebet nem kell tennünk, mint hogy népszerűsítjük a Bitcoint. Eladni már eladja az saját magát. Bárki, aki biztonságban akarja tudni a vagyonát, azonnal fel fogja ismerni a Bitcoin előnyeit. Bárki, aki banki lehúzások vagy állami korlátozások nélkül akar lebonyolítani nemzetközi tranzakciókat, szintúgy azonnal fel fogja ismerni a Bitcoin előnyeit. Egyszerűen túl sokan húzhatnak hasznot a Bitcoinból ahhoz, hogy fel lehessen tartóztatni. És ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy az államok előbb-utóbb mindig elpusztítják a pénzüket, máris felismerhetjük, hogy miért is fogja a Bitcoin (vagy majd egy ahhoz hasonló másik pénzrendszer) előbb vagy utóbb kitúrni a fészekből a többi szemétpénzt. Ha Thiers törvénye egyszer gyökeret ereszt, az erőszakos rablás máris véget ér. (Thiers törvénye: az az elmélet, miszerint a jó pénz mindig kiszorítja a rossz pénzt, ha az már kellőképpen elértéktelenedett – a ford.)
A Bitcoin-tranzakciók egyszerűsége, valamint a bitcoinok ritkasága, behelyettesíthetősége, feloszthatósága és felismerhetősége magasan felülmúlja az aranyét és az ezüstét is. Elrejteni is könnyebb, nehezebb zsarolás útján elvenni és könnyebb szállítani őket. A piacok egyértelműen a bitcoint fogják választani a nemesfémek ehelyett, lévén egyáltalán nem kérdéses, hogy melyik használható jobban pénzegységként a kettő közül.
Az állam pedig abban a pillanatban összeomlik, amint megfosztják az adóztatás és a pénz inflálásának lehetőségétől. Bitcoinokkal csak és kizárólag önkéntes tranzakciókat lehet végezni, a rendszer kriptográfiája pedig kellően izmos ahhoz, hogy senki ne törhesse fel. A bitcoinok P2P-alapúsága azt is biztosítja, hogy senki sem akadályozhatja meg a kereskedelmüket, a nemzetköziségük pedig azt, hogy egyetlen állam sem szabályozhatja vagy manipulálhatja őket.
Ha pedig az állam bármiféle kísérletet tesz a Bitcoin szabályozására, azzal csak még inkább legitimálja és elismeri azt valós pénzként, látványosan demonstrálva, hogy mennyire tart tőle. Márpedig a bitcoinban való vásárlást az első világban csak a net lekapcsolásával állíthatják meg – ami azonban még egy totalitariánus államnak is igen komoly kihívást jelent. Amint megpróbálnak fellépni ellene (márpedig ez csak idő kérdése), annál hamarabb győződhetnek meg róla, hogy teljesen hiábavalóak az erőfeszítéseik.
Az állam végzete elérkezett, és Bitcoin a neve.
Forrás: Libertarian News
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.