Az igazi Wall Street-megszállás a neten zajlik

Szerző: Dominic Basulto

Az Occupy Wall Street tüntetőinek médiafelelősei laptopjaikon koordinálják az állapotfrissítéseiket. (Jonh Minchillo - AP)

Most, hogy az Occupy Wall Street mozgalom kiszélesítette a látókörét, és Manhattan pénzügyi körzetén felülemelkedve immár valóban országos – sőt, globális – mozgalommá nőtte ki magát, egyben sikeresen megteremtette az alapokat ahhoz is, hogy a frissen induló vállalatok legújabb nemzedéke drámaian átformálhassa a pénzügyi rendszert. Mert bár ezek az új vállalatok nem feltétlenül állnak bármiféle hivatalos kapcsolatban az Occupy Wall Street-mozgalommal, attól függetlenül reagálnak a jelenlegi pénzügyi rendszer által magukat sorsukra hagyottnak érző tiltakozók beteljesítetlen szükségleteire.

Az Occupy Wall Street mozgalom mindeddig legsikeresebb vállalata a palo alto-i székhelyű WePay, amelyet a tiltakozások szeptember 17-i kezdetéig még szinte senki nem ismert. Az azóta eltelt jó másfél hónap alatt azonban a WePay az Occupy-osok támogatásának legfőbb – lényegében “hivatalos” – módjává lépett elő, teljesen megkerülve és zárójelbe téve a legnagyobb hagyományos pénzügyi intézményeket. Tekintve persze, hogy mennyi különböző fizetési alternatíva kínálja magát a piacon, természetesen nem a puszta véletlennek volt köszönhető, hogy épp egy addig ismeretlen, a banki intézményekhez semmilyen formában nem kötődő új szolgáltatóra esett a választás. Alig néhány hónappal ezelőtt a pénzküldés legkézenfekvőbb módja még a PayPal lett volna – de ez még azelőtt volt, hogy a vállalat a WikiLeaks egyenlegének befagyasztása mellett döntött volna.

Közvetetten azonban hozzájárult ez a botrány annak az eszmeiségnek a kikristályosításához is, miszerint az emberek felléphetnek a pénzügyi közvetítők ellen, és győzhetnek is velük szemben. Az olyan “hacktivista” szervezetek, mint az Anonymous és a LulzSec is azért indítottak bosszúhadjáratot a világ legnagyobb pénzügyi intézményei – a MasterCard, a Visa és a Bank of America – ellen, hogy ráirányítsák az emberek milliónak a figyelmét arra, hogy pontosan hogyan és miként is jut el a pénz A pontból B-be. Ezek a jelenlegi rendszerünk legfőbb haszonélvezőinek számító, minden egyes tranzakcióból vastagon profitáló pénzügyi intézmények meglepően sebezhetőnek bizonyultak: órákon belül összeomlottak.

Azonban ma már a legnagyobb pénzügyi intézményeknek sincs teljes monopóliumuk a pénznek a rendszerben való áramlása felett. Vegyük például a Twitter egyik első alkalmazottja, Alex Payne által alapított BankSimple-t. A BankSimple arra az alapelgondolásra épül, hogy mindenki intézhessen el mindent mindössze egyetlen egy kártyával és fiókkal, idegesítő pénzfelvételi díjak vagy hiteltúllépésből fakadó büntetések nélkül. “Online bankolás” helyett a BankSimple “bankolás online”-ként hivatkozik a szolgáltatására, utalva ezzel arra, hogy ők nem annyira egy bank, mint inkább a bankok egy személyes alternatívája. Mi több, a BankSimple mindent az ügyfélszolgálatra épít: ha például valaki felhívja őket, mert valami kérdése van a fiókjával kapcsolatban, úgy garantáltan nem kell fél órát várnia, mire valaki végre kegyeskedik szóba állni vele.

Az Occupy Wall Street azonban nem korlátozódik csak a pénzügyi közvetítőkre és a pénzügyi tranzakciókra, hanem kiterjed a (kész)pénzzel kapcsolatos gondolkodásunkra is. A sokfelől besározott, egy névtelen, decentralizált, a világ jegybankjainak manipulációitól független pénzrendszer megteremtésére törekvő Bitcoin-mozgalom például felfogható az Occupy-mozgalom egyfajta elődjeként is. Most, hogy a Bitcoin már bizonyított, az Euró pedig egyre nagyobb nehézségekkel küzd, a technikai vállalatok is egyre nagyobb figyelemmel fordulnak a Bitcoin és az alapján kialakítható más, ahhoz hasonló alternatív pénzrendszerek felé.

Az új megközelítési módokra pedig bizony szükség is lesz, mert másképp nem lehet megváltoztatni a globális pénzügyi rendszert – amely már messze túl átláthatatlanná, komplikálttá, kaotikussá és felfuvalkodottá vált ahhoz, hogy bárki (ide értve a wall streeti bankok által alkalmazott tudósokat is) valóban felfoghassa és átláthassa teljes egészében. A nemrégiben kiadott, Lehman bukásának fiktív elbeszéléseként is értelmezhető film, a Margin Call látványosan szemlélteti, milyen gondok fakadhatnak abból, ha egy fiatal elemzőn kívül senki más, még a vállalat vezérigazgatója sem érti, hogy pontosan hogyan is áramlanak a világban a dollár-ezermilliárdok. Egy bizonyos, a kockázatokat modellező, már mindenki által elfeledett és igazából senki által soha nem is értett egyenlet tévesnek bizonyul, ez pedig nagyon is valós következményekkel jár. Hogyan is tudhatnánk, hogy pontosan hogyan is működik a piac, ha számítógépek veszik át a fizikai tőzsdéken kereskedő emberek helyét?

Talán hasonló megfontolásokból jelentette be nemrégiben a Szövetségi Tartalék is, hogy új megközelítési módokat fog alkalmazni a valós idejű hangulatelemzéshez, hogy jobban megérthessék az USA gazdaságának belső működését. Éppúgy, ahogy a különböző nagyvállalatok is asszimilálódtak a Twitter, a Facebook és a Klout szép új világába annak érdekében, hogy jobban megérthessék, hogy is vélekednek róluk az emberek bármely adott pillanatban, most a FED is felállítja a saját megfigyelőállomását a neten.

Márpedig ha már ők is úgy vélik, hogy a neten bármely adott pillanatban cirkuláló csiripek tímilliói részletesebb és használhatóbb képet szolgáltatnak a piac helyzetéről, mint a Goldman Sachs vezérigazgatója, akkor azt nem is lehet másnak értékelni, mint óriási fejleménynek és tekintélyes előrelépésnek.

Mi több, az akadémikusok legkiválóbbjai már magát a makroökonómia működését gondolják újra. Idén például a gazdasági Nobel-díjat Christopher A. Sims és Thomas J. Sargent kapta (előbbi a Princeton, utóbbi az NYU embere), a piac racionális elvárásait kutató, úttörő jellegű munkájukért. Sims a maga ún. vektor auto-regresszió technikájával nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a közgazdaságtan-mentes gazdasági előrejelzés megvalósítását. Anélkül, hogy túlegyszerűsítenénk az alkotása zsenialitását, lényegében azt tenné lehetővé, hogy a döntéshozók megérthessék és átláthassák bármely gazdasági jellegű döntés potenciális következményeit pusztán azáltal, hogy a rendszer elegendő adatot dolgoz fel és értelmez számukra. Ebben az esetben tehát minél több adat áramlik a rendszerbe, annál egyszerűbbé és átláthatóbbá válik a kép.

Már elvetették a pénzügy technikai megreformálásának magvait. Vannak új közvetítők, fizetési mechanizmusok és piaci hangulatmérők, új makroökonómiai gondolkodásmódok és piaci kockázat-modellező módszerek. De hogy mennyit is haladtunk előre valójában az 1987-es krach óta? A nagy tőzsdék hivatásos spekulánsait ugyan nagyrészt valóban felváltották már a gépesített kereskedőprogramok, de ahogyan arra a Margin Call egy fiktív wall streeti bankárját alakító Jeremy Irons is rámutat az utolsó előtti jelenetében, a pénzügy évszázadok óta ugyanazt az embertípust vonzza. A különbség csak annyi, hogy a világ ezermilliárdjait ma kezelő egyesek és nullák egyben egy digitális pénzügyi forradalom alapjaivá is válhatnak.

Csak remélhetjük tehát, hogy ezúttal másképp alakulnak majd a dolgok.

Forrás: The Washington Post

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.