Alternatív online fizetések: az örök álom

Szerző: Nathaniel Borenstein

[Szerkesztői megjegyzés: amolyan újévi gyakorlatként válogatott Xconomisták egy csoportjának tettük fel ugyanazt a kérdést: “Melyik jelenleg is eleven ötletet tartjátok a legőrültebbnek és egyben mégis a sikerre leginkább esélyesnek?”]

Közel két évtizednyi kudarcsorozat után még mindig hiszek az alternatív netes fizetőrendszerek “őrült ötletének” potenciális átalakító erejében, különös tekintettel a mikrofizető-rendszerekre és az alternatív pénzekre.

A fizetőrendszerek alapvetően csak az értékcsere folyamatát áramvonalasító és kalibráló mechanizmusok. Elvégre sokkal egyszerűbb felmérni az indiai szövet és az amerikai dohány egymáshoz viszonyított értékét, ha mindkettőt át tudjuk számítani egy szabványosított európai pénznemre. Emellett különböző bizalmas harmadik feleken, így például bankokon és hitelkártyakezelőkön keresztül a modern fizetőrendszerek egyben biztonságot és egyszerűséget is nyújtanak. Azonban e mechanizmusok egyike sincs a DNS-ünkbe kódolva, és semmi okunk nincs azt gondolni, hogy a jelenlegi rendszereinknél jobbak már később sem lesznek.

Épp ellenkezőleg: a net annyi potenciális új és innovatív fizetőmechanizmus lehetőségét rejti magában, hogy már-már szinte káosszal fenyeget. Ez a káoszveszély pedig, a fizetőrendszerek konzervativizmusával és a fizetésszolgáltatóknak a saját területük megvédésére irányuló érthető és elszánt igyekezetével együtt eddig gyakorlatilag minden újabb felbukkanó netes fizetőrendszert kíméletlenül megfojtott. A kevés kivétel – melyek közül vitathatatlanul a PayPal a legismertebb – pedig annak köszönhette a fennmaradását, hogy erős szövetségre lépett a régi nagyokkal, vagyis a bankokkal és a hitelkártyakezelőkkel. Az azt megelőző First Virtualhoz hasonlóan tehát a PayPal is alapvetően csak egy biztonságtudatos plusz rétegként települt rá a már fennálló banki és hitelkártya-rendszerekre.

A pénzügyek e régi, nagy játékosainak pedig már ennyi – erősen korlátozott – innováció is bőven elég, mivel őket sokkal jobban érdekli a monopolközeli helyzetük megőrzése a mindenféle újszerű gazdasági lehetőségek kibontakoztatásánál. Nem meglepő tehát, hogy a bankok és a hitelkártya-szövetkezetek érdekei nem feltétlenül esnek egybe mindenki másnak az érdekeivel.

A Digicashtől a Cybercashen át a Bitcoinig számtalan bizonyítékát láthattuk már az alternatív netes fizetőrendszerek kivitelezhetőségének és hatékonyságának. A fizikai világban pedig az olyan alternatív pénzek szemléltették a közösségi önenergetizálás lehetőségét a pénzkészletük felügyeletének saját kezükbe vételével, mint például az Ithaca Hours. A maihoz hasonlóan nehéz gazdasági időkben a szegények és a munkanélküliek pénz hiányában mindig visszatérnek az áruk és szolgáltatások közvetlen cserekereskedelméhez, ám az ilyen tranzakciók lehetőségeit erősen korlátozzák a földrajzi és a személyes bizalmi tényezők. A netes alternatív pénzek segítségével azonban az egész bolygóra kiterjeszthetőek az ilyen barterszerű tranzakciók: egy “mesterséges” pénzkészlet használatával a világ minden tájáról elkezdhetnek kereskedni egymással a szegények és a munkanélküliek, jóval hamarabb mászva ki így a szegénységből, mint ahogyan a kormányaik tudnának segíteni nekik akár a saját pénzkészletük gyarapításával, vagy akármilyen más módon.

Az alternatív fizetőrendszerekkel azonban nem csak a szegények és a munkanélküliek járnának jól. A kereskedők is rendszeresen morgolódnak ugyan a hitelkártyaintézetek magas díjai miatt, de nem igazán áll rendelkezésükre valós alternatíva, mivel a valóban megbízható kereskedelmi fizetőrendszereket egy kézen is meg lehet számolni. De képzeljünk csak el egy olyan világot, amelyben többszáz fizetőrendszer versenyez egy nyílt, szabad piacon; ilyen körülmények között már semmiféleképpen nem maradhatnak magasan az árak – a verseny alaposan elerodálná őket.

Még fontosabb azonban az a tény, hogy a változatosabb online fizetőrendszerek számos újszerű alkalmazási lehetőség előtt nyitnák meg a kaput. Több tucat olyan elképzelés is született már például, amelyek szerint a spamproblémát lehetne orvosolni valamiféle opcionális vagy kötelező fizetéssel. Személyes kedvencem Marshall van Alstyne javaslata, a “figyelemkötvények”, melyben a mailek küldése ingyenes ugyan, azonban az elküldésükkel a feladó egyben egy behajtható kötelezettséget is vállal arra, hogy büntetést fog fizetni, amennyiben a címzett spamnek minősíti a küldeményét. Amíg azonban ki nem fejlődik és el nem terjed a neten egy robusztus alternatív fizetési infrastruktúra, addig ez az elképzelés is csak egy érdekes és szép álom marad.

Cinikusabbak most mondhatnák, hogy a bankok és a kártyaszövetkezetek hatalma miatt soha nem is fog igazán elterjedni egy ilyen rendszer sem, én azonban hajlok az optimizmusra. Nincs kétségem ugyan afelől, hogy a régi nagyok továbbra is hevesen igyekeznek majd keresztbe tenni minden újabb, a fizetések világának nyitottabbá tételére irányuló próbálkozásnak, ám ezzel együtt azt sem hiszem, hogy ezt a végtelenségig folytathatnák, és hogy mindig sikerrel járhatna minden gáncsoskodásuk. Előbb vagy utóbb lesz egy olyan ötletes új fizetőrendszer és legalább egy arra lecsapó piaci szegmens, amelyek együtt olyan hasznosnak bizonyulnak, hogy a világ megvédi majd őket – és akkor, egyszer csak, több évtizedes várakozás után végre megvalósulhat például az emailes pénzküldés, a különböző intézmények által bevezetett saját pénzrendszerek és a töredékcentes mikrotranzakciókat is lehetővé tevő fizetések, amelyekre teljesen új iparágak épülhetnek majd.

Nincs kétségem tehát afelől sem, hogy ez a változás el fog jönni és be fog következni, mivel a fizetőrendszerek diverzifikálása és demokratizálása túlságosan is értékes, fontos és sok lehetőséget rejt magában ahhoz, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a társadalom és ne foglalkozzon vele. És bár azt természetesen nem tudom megjósolni, hogy erre vajon mikor kerül majd sor, abban azért mindenképp bízom, hogy még magam is megérhetem azt a napot.

A michigani székhelyű Nathaniel Borenstein a Mimecast emailmenedzsment-vállalat vezető kutatója, a MIME email-szabvány, valamint a First Virtual Holdings és a NetPIOS társalapítója.

Forrás: Xconomy

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.