A jegybankokról – avagy viszonyítási alap a Bitcoinhoz

2012-01-04

Szerző: Onus Probandy

Szeretem a szigetes gazdasági történeteimet. Ezzel most konkrétan azt akartam szemléltetni, hogy miért is nem jelenti az még önmagában a világ végét, ha a jegybankok csak úgy nyomtatják a pénzt – és hogy miért kell viszont ugyanakkor életbe léptetni bizonyos óvintézkedéseket is.

Képzeljünk el tehát egy szigetet, amelyen él mondjuk 26 ember, és van egy jegybank is. A jegybank “létrehoz” valamennyi pénzt, és a 26 lakos mindegyikének kiad fejenként 1.000$ kölcsönt. Következésképpen tehát van most a szigeten egyrészt 26.000$ készpénz, másrészt pedig 26.000$-nyi törlesztendő adósság.

A fejenkénti 1.000$-ját mindenki értékesnek tartja (talán mert a jegybank azt állítja, hogy arannyal fedezi a bankjegyeit), és így neki is látnak annak, aminek az emberek pénz birtokában szoktak, vagyis a termelésnek és a kereskedésnek. Bármit is tesznek azonban, összességében attól még mindig 26.000$-nyi készpénz marad a szigeten. A kereskedés útján azonban kialakul a pénz konkrét értéke: 1$-ért egy kókuszdiót kap az ember.

Alice kókuszdiót termel – a jegybankelnök pedig szeretne venni belőle, viszont neki egyáltalán nincs pénze, ezért felajánlja Alice-nak, hogy átvesz tőle 100 kókuszdiót és azt 100$ értékben be is számítja tartozástörlesztésként, így Alice már csak 900$-ral tartozik a bank felé, és még mindig 26.000$-nyi készpénz van forgalomban a szigeten.

És így tovább. A szigetlakók kereskednek egymással és vagy egymás pénzéhez jutnak hozzá, amivel törleszthetik a bank felé fennálló adósságukat, vagy pedig különféle árukhoz, amelyekkel szintén törleszthetik a bank felé fennálló adósságukat.

Forognak tehát a gazdaság fogaskerekei, és végül oda jutunk, hogy minden, a bank felé fennálló adósság törlesztésre került, és a szigeten még így is maradt összesen 10.000$-nyi likvid készpénz. A szigetlakók összesen 36.000$-nyi értéket termeltek (26.000$-nyi adósságot törlesztettek a bank felé részben árukban, így végül még maradt is 10.000$ dolláruk). Ez a 10.000$ is bőven elegendő likviditást biztosít számukra a gazdaságuk további működtetéséhez; a bővülő termelés nyomán így egyszerűen csak egyre értékesebbé válnak a meglévő dollárok.

Ezen a ponton a bank akár be is zárhatna. A gazdaság felállt, beindult és kitermelte az eredeti, 26.000$-os banki kölcsön (amelyről feltételeztük, hogy van értéke) törlesztését. A jegybank tehát fontos szerepet játszott a gazdaság beindításában; nem feltétlenül egy ördögtől való dolog tehát a jegybank…

Legalábbis ebben az esetben nem, mivel jól viselkedett, önmérsékletet gyakorolt, és nem tette azt, amit viszont a valóságban a jegybankok ehelyett tenni szoktak:

Ha a jegybankelnök kókuszdiót akar venni és nincs pénze, akkor nem fogadja el törlesztésként a 100 kókuszdiót, hanem nyomtat még 100$-t és azzal veszi meg Alice-től a kívánt árut. Így továbbra is 26.000$-nyi törlesztendő adósság van a szigeten, viszont már 26.100$-nyi készpénz. Ahogy ez az eljárás folytatódik és ismétlődik, a tartozást csak egyre értéktelenebb dollárokkal lehet visszafizetni. A szigeten végül már 62.000$-nyi készpénz lesz, a jegybankelnök pedig a termelés gyümölcseinek tetemes hányadára tehette rá a kezét.

A jegybankok nem kókuszdiókat akarnak, hanem értéket. Pénzt vesznek a lakosságtól az általuk nyomtatott pénz folyamatos elértéktelenítése útján.

Forrás: Onus Probandy

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.