A GLBSE után

Szerző: Vitalik Buterin

Derült égből villámcsapásként zárta be kapuit múlt csütörtökön a Global Bitcoin Stock Exchange, a Bitcoin gazdaságának első és legnagyobb értékpapír-tőzsdéje, a jelek szerint elsősorban jogi okok miatt. Nefario a következőképpen fogalmazott: “Nos, a gondjaim a következők: 1) pénzmosás-ellenes előírások, 2) adó, 3) szabályozások, ebben a sorrendben”. A lépés azonnal beütött a bitcoin árfolyamának is, 10,65$-ra küldve azt az addigi mintegy 12,9$-ról – bár ez a visszaesés rövid időn belül részben újra korrigálódott is. Így sem kizárt azonban, hogy ennek a visszhangjai még akár hetekig is éreztethetik a hatásukat a rendszer gazdaságán, amíg a GLBSE-t eddig elsődleges befektető-csalogató platformjukként használó vállalatok új felületeket keresnek maguknak és berendezkednek azokon.

Nefario – úgy is, mint James McCarthy – 2011 májusában indította be a GLBSE-t, nem mentesen természetesen a kezdeti nehézségektől sem: elsőként egy bizonyos Ubitex nevezetű szolgáltató vezette fel magát a GLBSE-re, melynek elvileg az volt a célkitűzése, hogy segítsen a bitcoinosoknak a közvetlen (készpénzes, személyes találkozásokra épülő) bitcoin-vételben és -eladásban, vagyis a bankrendszer teljes kikerülésében. Elsőre mintegy 1100 BTC-t szedtek össze, ami az akkori (még meglehetősen ingatag) árfolyamon mintegy 10.000$-t ért – viszont soha nem indult be igazán az üzlet, augusztusra pedig az alapítónak is nyoma veszett. Valószínű azonban, hogy ez mégsem szándékos csalás volt, hanem inkább arról lehetett szó, hogy a kiskorú Nathaniel Theis-t elbátortalanította a vállalkozás kezdeti kudarca, és úgy döntött, inkább hagyja a fenébe az egészet.

Persze voltak a GLBSE-n szép számmal legitim üzletek is: így például bányászvállalatok, amelyek a befektetők pénzéből vásároltak bányászfelszerelést, és az így termelt nyereségüket fizették ki osztalékként. Ezek a GLBSE indulásának első pillanatától kezdve különösen nagy népszerűségnek örvendtek – és annak a teljes története során ezek is bizonyultak a legmegbízhatóbbaknak.

Voltak azonban további fiaskók is. 2011 őszére a Peter Lambert-féle, a Bitcoin gazdaságának lehetőségeit kiaknázó befektetésekből és arbitrázsból nyereséget csiholni igyekvő Lambert funds befektetési alap-csoport nőtte ki magát a GLBSE legkeresettebb eszközévé. A papírjaik értéke szeptembertől novemberig folyamatosan emelkedett, és bár ezen és a bányászvállalatokon kívül más nemigen volt még a GLBSE-n, a felhasználóbázis mégis folyamatosan gyarapodott. Decemberben azonban Peter Lambert rejtélyes körülmények között eltűnt, és csak január 18-án került elő újra olyan hírekkel, amire már amúgy is sokan gyanakodtak:

Személyes okok miatt úgy döntöttem, hogy kiszállok a bitcoin-üzletből. A LIF fennmaradó részvényeit visszavásárolom. Sajnos úgy tűnik, rossz volt a kereskedési stratégiám, mert rengeteg pénzt vesztettünk. És bár folyamatosan adogattam el az alapunk GLBSE-eszközeit, számos vásárlási ajánlat bizonyult kamunak, így az eszközeinknek csak egy igen csekély hányadát sikerült visszaszereznünk. A GLBSE-s eszközök jelentős hányada tényleg nem több kamunál. (link)

A GLBSE csillaga azonban ennek ellenére is emelkedett tovább. Mi több, Lambert szomorú bejelentését követően Nefario azt a már sokkal örömtelibb hírt közölte, hogy beindítják az oldal új felhasználói felületét, a GLBSE 2.0-t, amely amellett, hogy jóval használhatóbbá teszi az oldalt, egyben nagyban elősegíthetné az oldal megnyitását a szélesebb közönség felé. Felszámolták a GLBSE régi, a titkos kulcsokat a felhasználók számítógépén tároló azonosítórendszerét, és egy hagyományos felhasználói név/jelszó rendszerrel váltották fel. Nefario a következőképp magyarázta a régi és az új rendszert:

Azt hittük (a GLBSE-nél), hogy egy névtelen eszköz-/részvénypiacot/-tőzsdét kellene létrehoznunk, így erre is fordítottuk az időnket, pénzünket és energiánkat. De mint kiderült, tévedtünk. Amire valóban szükség lett volna, az egy olyan piac, ahol az emberek bitcoinban gyűjthetnek pénzt az ötleteik és/vagy vállalkozásaik beindításához ill. kibontakoztatásához, és ezt a lehető legegyszerűbben kezelhetővé is kell tennünk – mindeközben biztosítva a befektetők maximális biztonságát is. (link)

Ugyanezen gondolatmenet mentén vezetett be a GLBSE egy önkéntes alapon működő személyazonosság-ellenőrző rendszert is: az eladók megadhattak magukról egy vagy több különböző azonosító adatot, így például címet, telefonszámot, email-címet, Facebook-fiókot, egy fényképet valamilyen hivatalos okmányukról vagy azonosítójukról, hogy minél “valóságosabbnak” mutathassák magukat – és ennek eredményeképp elvileg a leendő befektetőktől is okkal számíthattak még több bizalomra. Sok legitim vállalkozás élt is ezzel a lehetőséggel, és valóban sikerült is ily módon fokozniuk az irántuk táplált a bizalmat – mások pedig különösebben nem zavartatták magukat, és nagyon jól elvoltak továbbra is a névtelen működéssel és a már meglévő bizalmi tőkéjükkel.

2011 nyarán egy újabb értékpapír-típus is felbukkant a GLBSE-n, jelesül a Pirate Pass Through (PPT); Pirate néven általában a magát Trendon Shavers-nek nevező, de a fórumon leginkább csak pirateat40-ként ismert felhasználót emlegették. Ő indította be és üzemeltette a Bitcoin Savings and Trust (BST) befektetési alapot, amely nem kevesebb, mint 7% kamatot ígért hetente. Nem csoda hát, hogy özönlöttek is a befektetők. A csúcs felé közeledve az alap már több, mint 100.000 BTC-vel bővült havonta.

Sokakat aggasztott is persze ez az egész, és sokan tartottak tőle, hogy ez valójában egy pilótajáték, vagyis egy olyan csalási forma, amely mögött nem áll valós üzlet és forgalom, hanem egyszerűen az újabb belépők pénzéből fizeti ki a korábbiakat. Ennek ellenére azonban éppen elég sokan találták éppen elég vonzónak ezt a lehetőséget ahhoz, hogy a kockázat ellenére is éljenek vele, és egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy egyre könnyebben fektethesse az ember a pénzét ebbe az alapba. Ennek eredményeképp jött létre a Pirate Pass Through GLBSE-s értékpapír, melynek lényege a BST-részvényekbe való befektetés volt, osztalékként pedig az abból származó nyereséget fizették ki az üzemeltetők, levonva persze abból előzőleg a saját illetményüket.

Egyes PPT-sek nyíltan felvállalták, hogy mit csinálnak, míg mások titokban tették ugyanezt, saját befektetési alapokról regélve álcaként, 2-4%-os nyereséget ajánlva és rendszeresen puffogtatva olyan frázisokat, mint “arbitrázs-befektetés” és “a Bitcoin gazdaságában”. Valójában azonban ezek is a BST-be fektették a saját befektetőik pénzének egy részét vagy egészét, vagy naívul bízva abban, hogy Pirate nem fog csődbe menni, vagy pedig kellően felkészültnek érezve magukat ahhoz, hogy amennyiben ez mégis bekövetkezne, úgy gyorsan meg tudjanak lépni a pénzzel az ennek nyomán kialakuló káoszban. 2012 augusztusára a GLBSE messze legnagyobb szektorát a hivatalos és nemhivatalos PPT-k tették ki.

Ahogy azonban az a pilótajátékokkal lenni is szokott, Pirate ügylete és elkerülhetetlen bukásra volt ítélve – ennek pedig augusztus 17-én jött el a napja. Három nappal a végső összeomlás előtt még megpróbált némi időt nyerni magának azzal, hogy 7-ről 5%-ra szállította le a heti kamatrátát, de ezzel igen nagy baklövést követett el, mivel a befektetői ennek nyomán azonnal pánikba estek, és tömegével igyekeztek visszavonni a pénzüket – augusztus 17-ére pedig Pirate már nem tehetett mást, mint hogy megírta a nyilatkozatát a Bitcointalk fórumára és bezárta a Bitcoin Savings and Trustot – ígéretet téve arra, hogy minden betétest teljes egészében ki fog fizetni. Augusztus 28-ára azonban ez az ígéret is köddé vált – ekkor jelentette be ugyanis Pirate a kellemetlen igazságot, miszerint csődbe ment. Azóta teljesen be is szüntetett mindennemű kommunikációt – és azóta is igyekeznek a nyomára akadni a valós világban, hogy felelősségre vonhassák.

Nefario azonban eltökélte, hogy ennek ellenére is továbbviszi a GLBSE-t. Szeptember 16-án beszédet is tartott a londoni Bitcoin-konferencián, azzal érvelve, hogy a GLBSE a Pirate Pass Through-k nélkül is éppen elég jelentős része marad a Bitcoin gazdaságának, és ezután is képes lesz tovább működni. A GLBSE legitimitását kihangsúlyozandó, kiemelte annak szerepét a bitcoin-bányászipar szempontjából; becslése szerint a Bitcoin hálózati hashkapacitásának legalább 10%-át teszik ki a GLBSE-n keresztül összegyűjtött pénzből üzembe helyezett bányagépek. Mi több, ekkoriban Nefario nem aggódott különösebben az esetleges jogi nehézségek miatt sem. Mint mondta, “Ha az Egyesült Királyságban egyszer majd azt mondják nekünk, hogy nem csinálhatjuk ezt tovább, akkor egyszerűen vállat vonunk, és továbbállunk máshova. Bankszámlát nem használunk, a pénzt USB-kulcson tároljuk, így könnyen kiaknázhatjuk a különböző jogi környezetek nyújtotta lehetőségeket. Ha kell, hát továbbállunk majd mondjuk Szingapúrba vagy Hong Kongba.”

Nefario azóta ügyvédet is fogadott annak érdekében, hogy mihamarabb legitim üzletté alakíthassa a GLBSE-t is – és innentől kezdve már Nefario hozzáállása is teljesen új irányt vett. A GLBSE rövid időn belül bezárt, és a Bitcoin-közösséggel fenntartott kommunikáció is a minimumra esett vissza. Szétestek a GLBSE-n belüli befektetői kapcsolatok is. Theymos, a Bitcoin Global egy álneves részvényese és kincstárnoka szerint az éles fordulat valószínűleg annak tudható be, hogy Nefariót felkeresték a hatóságok, ő pedig most kétségbeesetten igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy elkerülhessen egy ellene indítandó esetleges jogi eljárást. Mi több, a viselkedése már csak azért is különösen problémás, mert hivatalosan még csak nem is rendelkezik teljhatalommal a GLBSE felett; annak a szülővállalata ugyanis, a Bitcoin Global, egy több részvényes által alkotott vállalkozás, és e részvényesek közül többen is helytelenítik Nefario lépései. Nefario azonban jelezte, hogy – az ügyvédje tanácsára – a helyén fog maradni, akárhogyan is próbálják kiebrudalni. Theymos megpróbálta ugyan elmozdítani a helyéről Nefariót, de nem tudta összegyűjteni az ehhez szükséges 51%-os támogatottságot. Nefario pedig azt állította, hogy nincs is más választása, mint magánál tartani az irányítást, mivel ahogy fogalmazott, a GLBSE személy szerint is hozzá kötődik, ő fizetett a domainekért, szerverekért és más szükséges holmikért és eszközökért a saját hitelkártyájával. Ha ezek után átadná az irányítást bárki másnak – főleg, ha egy névtelen személynek -, és a GLBSE így működne tovább, tudatosan szegve meg a törvényeket és vonva magára a figyelmet, akkor már abszolút elkerülhetetlenné válnának számára a jogi komplikációk. Tekintve pedig, hogy Theymos nem tudta összegyűjteni az 51%-ot a leváltására, így a jelek szerint a GLBSE részvényeseinek többsége is egyetértett vele.

Azoknak pedig, akik még bíznának benne, hogy a GLBSE esetleg még összeszedheti magát: ne reménykedjetek. Maga Nefario is kijelentette, hogy a GLBSE nem fog visszatérni. És bár utalt ugyan egy olyan lehetőségre, hogy talán a GLBSE szülővállalata, a Bitcoin Global létrehoz majd egy másik, legális és szabályozott tőzsdét annak a helyettesítésére, de legalábbis kérdéses, hogy mennyi bitcoinos üzlet vállalná fel a jogi és szabályozási kötelmeket a részvétel érdekében, és hogy az megérné-e nekik egyáltalán. Jelenleg amúgy is sokkal inkább az tűnik az égetőbb kérdésnek, hogy mi lesz a GLBSE-nél hagyott betétekkel? Főleg, hogy az ezirányú aggályokat maga Theymos is csak tovább tüzelte azon állításával, miszerint a felhasználóknak személyazonosító iratokat kell majd benyújtaniuk annak érdekében, hogy visszakaphassák a pénzüket. Nefario ezt az állítást nem erősítette meg és nem is cáfolta, csak annyit mondott, hogy minden pénzt vissza fognak adni a felhasználóknak. Bármi is lesz azonban a történet vége, ez a helyzet most szerencsére nem olyan kritikus, mint a Bitcoinica válsága. Theymos szerint itt “mindössze” 8.000 BTC-ről van szó, a többi értéket a felhasználók részvények formájában tárolták a GLBSE-n – egy részvény pedig nem több egy befektető és kibocsátó közti, formalizált kapcsolatnál. Ilyen tekintetben tehát a GLBSE sem több egy, az ezen formalizációkat tároló adatbázisnál, így lehetősége sincs arra, hogy lenyúlja a felhasználóknak az ilyen formában tárolt vagyonát. Mi több, a GLBSE weboldala azt állítja, hogy a vállalat jelenleg is azon munkálkodik, hogy gyors, egyszerű és könnyen kezelhető lehetőséget teremtsen a felhasználóknak arra, hogy továbbra is zökkenőmentesen tarthassák a kapcsolatot részvénykibocsátókkal. Mivel pedig az adatbázisaikat se le nem foglalták, se meg nem semmisítették, ezért legalábbis valószínűsíthető, hogy ezt a vállalást valóban teljesíthetik is záros határidőn belül. Ha azonban a kibocsátók meg is kapják a részvényeseikkel való további kapcsolattartáshoz szükséges adatokat, még akkor is szükségük lesz egy új platformra a kapcsolat további, hatékony ápolásához.

Az pedig, hogy mely illetve milyen platformok vehetik át a GLBSE helyét, már a következő cikk témája lesz…

Forrás: Bitcoin Magazine

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.