A decentralizáltság mint érték

Szerző: Paul Bohm

Gyakran találkozom olyan kijelentésekkel, melyek szerint a Bitcoinnak nincs saját, belső értéke – jómagam azonban más következtetésre jutottam: a Bitcoinnak igenis lehet saját, belső értéke akkor, ha olyan, kívánatos interakciókat tesz lehetővé, amelyek nélküle nem lennének lehetségesek. A Bitcoin elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt áttörést jelent, mivel olyan szolgáltatások decentralizálására is lehetőséget biztosít, amelyeket azelőtt teljesen decentralizálhatatlannak hittünk.

Részletesebben kifejtve: a Bitcoin nem csupán egy pénz, hanem elegáns megoldás is egyben az elosztott rendszereken belüli közmegegyezés kialakításának egyik legnagyobb kihívására, a bizánci tábornokok problémájára. Egészen a közelmúltig azt hittük, hogy erre a problémára egyáltalán nem is létezik praktikus megoldás – főleg globális szinten nem. Számos szakértő véli úgy, hogy a Bitcoin már csak azért is zseniális alkotás, mert megvalósította azt, amit azelőtt lehetetlennek véltek.

A bizánci tábornokok problémája lényegében a következő: n tábornok táborozik a seregeivel egy város körül, amit meg akarnak ostromolni. Tudják, hogy elég sokan vannak ahhoz, hogy ha az összesített haderejüknek legalább a felével sikerül pontosan egyidőben támadniuk, akkor győzni fognak. Ha azonban nem sikerül pontosan koordinálniuk a támadás időpontját, akkor szét fognak szóródni a seregeik és mind ott pusztulnak. Sejtik továbbá azt is, hogy vannak köztük árulók is, akik hamis üzeneteket küldenek majd. Mivel csak futárok útján tudnak kommunikálni egymással, így nem tudják ellenőrizni az egyes üzenetek hitelességét. Hogyan egyezhet meg a közös támadás időpontjáról egy ilyen nagy csoport egy bizalmas központi hatóság nélkül – főleg akkor, ha még zavarkeltő árulókkal is meg kell küzdeniük?

A Bitcoin megoldása a következő: minden tábornok elkezd dolgozni egy olyan matematikai probléma megoldásán, ami statisztikailag 10 percet vesz igénybe akkor, ha mindannyian munkálkodnak rajta. Amint az egyikük megtalálja a megoldást, nyomban elküldi azt az összes többinek is. Ezt követően mindenki ezzel a megoldással dolgozik tovább, ebből kiindulva keresi a következő megoldást, ami megint csak tíz percet vesz igénybe. Minden tábornok mindig az általa ismert leghosszabb megoldássorozattal dolgozik, azt bővítve még tovább. Ha pedig már van egy 12-szeresen kibővített megoldásuk, akkor mindannyian teljesen biztosak lehetnek benne, hogy egyetlen áruló sem hozhatott létre sehogyan egy ilyen hosszú megoldássorozatot anélkül, hogy ne rendelkezne mindannyiuk összesített számítókapacitásának több, mint a felével. A 12 blokkos lánc léte mindannyiuk számára egyértelműen bizonyítja, hogy a többségük tisztességesen kivette a részét annak a létrehozásából. Ezt nevezzük munkabizonyíték-rendszernek.

Ne aggódj akkor sem, ha ez így egy kissé még zavarosnak hangzik. Mindez egyszerűen csak annyit tesz, hogy a vitathatatlanul hiteles közmegegyezés kialakítását a rendelkezésre álló számítási erőforrások korlátozottsága teszi lehetővé. Ahhoz ugyanis, hogy sikeresen belepiszkálhasson a rendszerbe, egy támadónak nagyobb számítási kapacitással kellene rendelkeznie annál, mint amennyit a tisztességes csomópontok birtokolnak együttesen. Arról pedig, hogy minél költségesebb legyen a rendszer sikeres betámadásához szükséges mértékű számítókapacitás beszerzése a potenciális támadók számára, a Bitcoin anyagi ösztönzéssel gondoskodik – vagyis megjutalmazza mindazokat a munkájukért, akik hozzáadnak valamennyi számítókapacitást a rendszerhez. Ha a bitcoin árfolyama emelkedik, és így a rendszer egésze is csábítóbb célponttá válik, úgy egyben a tisztességes felhasználóknak is egyre jobban megéri számítókapacitást áldozniuk a rendszer üzemeltetésére és védelmére. Így tehát a bányászok bármely adott pillanatban annyi erőforrást fektetnek a bányászatba, amennyit nyereségesnek ítélnek. A bitcoin pénz, mivel ösztönöznie kell a konszenzusképző folyamat védelmét a támadóktól. Ez a számítási folyamat (“bányászat”) tehát a legkevésbé sem pazarló, hanem épp ellenkezőleg, egy rendkívül hatékony módja annak, hogy gazdaságilag veszteségessé tegye a rendszer elleni támadásokat. A Bitcoin soha nem használ annál több erőforrást, mint amennyire bármely adott helyzetben szüksége van a benne lebonyolított interakciók integritásának védelméhez.

Most pedig térjünk vissza a Bitcoin értékének témájához. Lényegét tekintve ez tehát nem más, mint egy olyan konszenzusképző eszköz, amellyel nagy léptékű elosztott rendszerek is sikeresen juthatnak közmegegyezésre. Ez pedig azért érték, mert ezáltal már lehetővé válik olyan alkalmazások decentralizálása is, amelyekről azelőtt azt hittük, hogy kizárólag egy központi hatóságra alapozva lehet üzemeltetni őket. Csereeszközként pedig értelemszerűen abban rejlik a legkézenfekvőbb értéke, hogy olyan termékek és szolgáltatások eladását vagy megvásárlását is lehetővé teszi könnyen és egyszerűen, amelyeknek lényegesen nehezebb is bonyolultabb lenne az értékesítése/beszerzése egy központi hatóság által kibocsátott hagyományos készpénz útján. Ez azonban még nem minden. A Bitcoin mindemellett lehetőséget biztosít a DNS (domainnév-rendszer) teljes decentralizálására is; ebben az esetben minden egyes bitcoinos domainnév már eleve egy kriptográfiai kulcspárral kerül létrehozásra, megoldva így egyben a PKI (nyilvános kulcs-infrastruktúra) problémáját is: minden név, amihez csatlakozol, rendelkezik egy hozzárendelt kódkulccsal, amelyet bizalmas központi hatóság nélkül is lehet ellenőrizni. Ha pedig a hálózati forgalom megfigyelése ellehetetlenítené az emberek számára az információkhoz való (névtelen) hozzáférést, úgy a Bitcoin gondoskodik róla, hogy megérje fizetni a netes forgalmat névtelenítő vagy továbbító pontokért – vagyis megkönnyíti a központi ellenőrzés felszámolását és a cenzúra elleni harcot. A listát pedig még hosszan lehetne folytatni; mindeddig nem találtam egyetlen olyan decentralizált rendszert sem, amely ne profitálhatna maga is a Bitcoin integrálásából.

A minta tehát a következő: centralizált változatban nagyjából mindezen alkalmazások kiépíthetőek és üzemeltethetőek már most is. Sok esetben azonban a centralizált megoldás rengeteg gyenge pontot és sebezhetőséget is rejt magában. A PKI esetében például 300-nál is több hitelesítő hatóságban kell megbíznod minden egyes https:// kapcsolat lebonyolításához – amelyek egy jelentős hányada ráadásul elnyomó kormányok által uralt országokban székel. Ha e 300 hatóság bármelyike is kompromittálódik, úgy a támadók máris hozzáférhetnek a mailjeidhez, a bankszámláidhoz és minden más személyes adatodhoz. Hasonlóképp, a DNS-t is könnyedén cenzúrázhatják a kormányok egyszerűen azért, mert semmi sem gátolja meg őket ebben. Ha pedig pénzben tárolsz értéket, akkor annak a központi hatóságában kell megbíznod – hogy nem fog semmi olyasmit csinálni, amivel tönkretenné a pénz értékét.

Hadd válaszolok tehát egy másik kérdéssel arra a kérdésre, hogy van-e a Bitcoinnak saját, belső értéke: érték-e a decentralizáltság? Ha úgy gondolod, hogy egyre többen bíznak egyre kevésbé az általunk használt infrastruktúrákat működtető központi hatóságokban, úgy okkal számíthatsz a bitcoin árfolyamának jelentős emelkedésére. Ha azonban úgy gondolod, hogy a centralizált hatóságok hatékonyabban nézhetnek szembe a jövő kihívásaival, úgy a te személyes szemszögedből a Bitcoin valóban nem kínál plusz értéket. Majd meglátjuk.

Forrás: Paul Bohm

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.