A “biztosítatlan Bitcoin”-tévképzet

Szerző: Vitalik Buterin

A hagyományos pénz- és bankrendszer egyre védhetetlenebbé váló díjainak, késleltetéseinek, visszatérítéseinek és hatalomcentralizációjanak igazolása iránti elkeseredett küzdelmükben a Bitcoin ócsárlói egyre gyakrabban húzzák elő a Bitcoin biztosítatlanságának kártyáját. Jó példája ennek Tim Worstall egyik írása a Forbes-ból: “Való igaz, hogy a valós világbeli bankokat (amelyeket a Bitcoinica kényelmes analógiáinak is tekinthetünk) is rendszeresen kirabolják, és hogy az emberek ettől még mindig zavartalanul használják a bankjegyeket. A bankoknak azonban az egyes országok kormányai biztosítanak fedezetet: mindenhol van betétbiztosítás. Ha tehát egy rabló kereket oldana mondjuk a JP Morgan teljes pénzkészletével, a betétesek akkor sem veszítenének semmit, mert az állam kártalanítaná mindannyiukat a JP Morgan teljes bedőlése esetén is. A bitcoin azonban nem rendelkezik ilyen fedezettel.”

"Biztosítás"

Ez az érvelés azonban több szempontból is hibás – amely szempontok közül pedig a leglényegesebb a látványos fogalomzavar tényezője: ugyanis nincs olyan, hogy “biztosított pénz”. A biztosítás egyetlen pénznek sem az eleve, természetszerűleg meglévő tulajdonsága, hanem egyszerűen egy bizonyos fajta szerződés, amelyet bárki (vagy bármely szervezet) megköthet bárkivel (vagy bármely szervezettel). Worstall (és mások, akik ezzel érvelnek) fogalomzavara tehát a hierarchikus világnézetükben gyökerezik: egy különleges, mindenek felett álló entitásnak látják “az államot”, amelynek szükségszerűen csakis alatta lehet minden, az általa körülhatárolt homokozóban működő egyén, üzlet és szervezet. A valóság azonban ezzel szemben az, hogy az állam is csak egy ugyanolyan entitás, mint az összes többi. Ezért tehát egyszerűen téves az az állítás, hogy a bitcoinnal ellentétben az amerikai dollárt alapvetően védetté és biztonságossá teszi az állami támogatás; az állam is esendő. A különböző országok kötvényeinek egyre magasabb kamata is jól mutatja azt a tényt, hogy a befektetők közel sem bíznak annyira az FDIC (Szövetségi Betétbiztosító Intézet) és az ahhoz hasonló szervezetek hatalmi hátterét adó államadósságokban, mint Worstall.

A bitcoinos befektetések világában már hónapok óta kínálnak kötvény- illetve hitelkockázati csereügyleteket és más hasonló biztosítási szerződéseket. Így ha az ember szeretné biztonságban tudni az MtGoxos, Bitcoinicás vagy bármilyen más egyéb betétjét, akkor mindössze annyit kell tennie, hogy keres valakit, aki az adott betéttípusra kínál biztosításokat, vagy beposztolhat a Lending (kölcsönzés) fórumra is, és kérhet ilyen jellegű szolgáltatást egy kellően megbízható partnertől. Akár több különböző szolgáltatótól is vásárolhat biztosítás-szeleteket, ha a lehető legminimálisabbra akarja leszorítani a kockázatokat. Elvégre magának a Bitcoinnak is alapvető jellegzetessége a decentralizáltság: sem maga a rendszer, sem annak a biztonsága nem egy központi hatóság függvénye, hanem megváltoztathatatlan matematikai algoritmusoké egyrészt, és magáé a bitcoinos társadalomé másrészt. A biztonsgáról tehát nem egy merev hatalmi szerkezet gondoskodik, hanem a kockázatok elosztása.

Nem lehet tehát eleget hangsúlyozni, hogy az FDIC által közvetített állami fedezet nem magát az amerikai dollárt biztosítja annak teljes egészében, hanem csak és kizárólag a bankbetéteket. Ha elvesztesz egy százdollárost (függetlenül attól, hogy ellopják vagy kicsalják tőled, vagy egyszerűen elveszted), akkor így jártál, és semmilyen biztosítás nem fog megvédeni. Ha pénzt adsz kölcsön valakinek, aki aztán csődbe megy, úgy megint csak nem fog megvédeni semmi. Most persze lehetne azt mondani, hogy az elektronikus dollárokat már védi a rendszer, mert ott már szükség esetén rendelkezésedre áll a visszatérítés lehetősége – valójában azonban még ezzel sem élhet mindenki. Ha például kereskedő vagy, akitől épp kamu visszatérítés útján csalta ki a pénzét egy vásárlója, úgy megint csak nincs, ami megvédjen. Elméletben persze bíróságra vihetnéd az ügyet, de ez annyira költséges lenne, hogy a gyakorlatban egyszerűen nem éri meg vesződni vele.

Látható tehát, hogy a jelenlegi online fizetési infrastruktúránk valójában egyáltalán nem kínál semmiféle biztosítást, csak egyszerűen áthárítja a kockázatokat az egyik félről a másikra, a másikról az egyike – és teszi mindezt az internet és az egymással folyamatosan összekapcsolt társadalom korában már abszolút elfogadhatatlan díjak és mesterséges késleltetések árán. Bizonyos szempontból ez a “vigyázzanak magukra a kereskedők”-rendszer még sokkal rosszabb is, mint a másik lehetőség, a “vigyázzanak magukra a vásárlók”; míg ugyanis a vásárlók könnyen véleményezhetik az egyes kereskedőket, értékelhetik azokat megbízhatóság és egyéb szempontok szerint, összevethetik őket egymással és elkerülhetik a csalókat, addig a kereskedőknek semmilyen praktikus lehetőségük nincs hasonló eljárásra és mérlegelésre a (potenciális) vásárlóikkal szemben.

Végül, de nem utolsósorban, Worstall bankos hasonlata is téves. A Bitcoinica egy eleve magas kockázatú, tőkeáttételes kereskedelmi platform, amelyet kifejezetten olyanoknak terveztek, akik vállalják annak a kockázatát, hogy akár a pénzük 100%-át is elveszítsék az átlagosan kéthatvonta bekövetkező komolyabb árfolyam-fluktuációk során, így a rendszerhiba vagy hackertámadás miatti pénzvesztés lehetősége itt már csak még egy plusz az amúgy is fennálló eredeti, a rendszer jellegéből fakadó kockázatok mellett.

A Bitcoin egyik nagy előnye éppen az, hogy ha az ember teljes biztonságban akarja tudni a bitcoinjait, akkor egyáltalán nincs is szüksége bankokra, csak egy offline- vagy agytárcára (vagy a kettő kombinálására többkulcsos tranzakciók használatával); ilyen megoldások használata esetén ugyanis még sokkal nagyobb biztonságban is tudhatja a pénzét, mint egy bankszámlán. Míg ugyanis a bankszámlán tárolt összeg csak addig van biztonságban, amíg az állam vagy az FDIC össze nem omlik, addig a leírt és páncélszekrénybe zárt titkos kulcsod mindaddig megőrzi az értékét, amíg akár csak egyetlen egy olyan ember is marad a neten, aki szívén viseli annyira a Bitcoin sorsát, hogy bányásszon és támogassa a hálózatot.

A dolgok jelen állása szerint a Bitcoin valóban rizikósabb és instabilabb, mint a dollár, de ez legnagyobbrészt csak annak tudható be, hogy a Bitcoin még csak most bontogatja a szárnyait – nem pedig a rendszer valamiféle eredendő hibájának vagy sebezhetőségének. Minél jobban elterjed a Bitcoin és minél nagyobb közönséget vonz már a mainstreamből is, annál gyorsabban fog fejlődni a banki infrastruktúrája is az ügyfelek igényeinek kielégítése érdekében, míg végül már a hagyományos biztosítók is ki nem dolgozzák a saját konstrukcióikat a Bitcoinica és más ahhoz hasonló szervezetek betéteseinek biztosítására csőd vagy lopás esetére.

No persze megvannak a saját kockázatai már önmagában annak is, ha az ember bármilyen harmadik félre bízza a pénzét, legyen az bár befektetési vagy spekulációs szolgáltató – de tény az is, hogy teljes és tökéletes kockázatmentesség nem létezik. Alapvető közgazdasági törvény, hogy minden olyan befektetésnek, amely profitot (vagy kamatot) termel, van valamekkora kockázata is. Amiből pedig az is következik, hogy bármely olyan rendszer, amely ennek ellenére tökéletes kockázatmentességet ígér, az vagy piramisjáték vagy valamilyen Martingale-féle konstrukció, amely úgy rejti el a kockázatokat, hogy a rendszer valamikori, esetleges összeomlásának alacsony valószínűségű lehetőségébe sűríti össze azokat. A Bitcoin biztosítja számodra a pénzed teljesen és abszolút a saját tetszésed szerinti befektetésének szabadságát (amely esetben értelemszerűen vállalnod kell ezzel járó kockázatokat is) éppúgy, ahogy a pénzed személyes használatra, bármiféle szervezetek közbeiktatása nélkül való tárolásának lehetőségét is. Csak és kizárólag rajtad múlik, hogy mit választasz, és hogy hogyan élsz a rendelkezésedre álló lehetőségekkel.

Forrás: Bitcoin Magazine

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.