A Bitcoinnal szembeni aggályokról

Szerző: Sean Lynch

Jobbkor nem is kérhette volna Gene Linetsky, hogy írjak ide egy választ; amúgy is terveztem már a korábbi bitcoinos posztom frissítését a Lasse Birk Olesennel folytatott beszélgetesem nyomán, melyben sikeresen meggyőzött arról, hogy a Bitcoin más pénzekhez viszonyított egyedi tulajdonságai (közülük is kiemelten az, hogy központi hatóságok közreműködése nélkül, eleve utalható digitálisan) már önmagukban is elég alapkeresletet biztosíthatnak iránta ahhoz, hogy kellően valószínűtlenné tegyék annak a bármikori, inflációs spirál útján történő kimúlását.

És bár így is meg lehet ugyan nevezni potenciálisan komolyabb problémalehetőségeket a rendszerrel kapcsolatban, legalábbis számomra ezek egyike sem tűnik nyilvánvalóan végzetesnek és megoldhatatlannak. Az alábbiakban válaszolok tehát az egyes elhangzott (és korábban saját magam által is felvetett) pontokra:

Beépített defláció

Jelen posztban a “defláció” kifejezés úgy értendő, mint “egy pénznek a rajta vásárolható árukhoz és szolgáltatásokhoz viszonyított értékének növekedése”, az “infláció” pedig értelemszerűen ennek az ellenkezője. Tisztában vagyok vele, hogy egyesek használják ezeket a kifejezéseket kizárólag csak a pénzkészlet növelésére vagy csökkentésére is, de én itt nem így használom.

Ideális esetben a bitcoin mindig alapvetően deflációs lesz, mivel az egyedi tulajdonságai elegendő alapkeresletet biztosítanak iránta ahhoz, hogy mindig egyre több tranzakciót bonyolítsanak le vele. Márpedig ha ez a helyzet, akkor ebből következően kiválóan lehetne használni ugyan például a banki egyenleged névértékeként (ami idővel nagy valószínűséggel úgyis átalakul majd egyszerűen csak egy online digitális tárcává), viszont az áruk és szolgáltatások bitcoinban való beárazása vagy a könyvelés bitcoinban való vezetése már bonyolultabb lenne, mivel ezen esetekben már kiemelten fontos az ezekhez felhasznált pénznem értékének a többi tételhez viszonyított stabilitása.

Ezek a kellemetlenségek azonban semmivel sem csökkentik a bitcoin fizetőeszközként képviselt értékét. Míg a pénzek általában egyszerre használhatóak értékőrzőként és értékmérőként is, ez mégis alapvetően két teljesen különböző funkció. Ezért tehát semmiféle ellentmondást nem látok abban, hogy a bitcoin annak ellenére is kiváló érték-közvetítő és értékőrző legyen (köszönhetően a deflációs jellegének), hogy értékmérőként esetleg már nem feltétlenül bizonyul majd annyira jónak.

Likvid piacok és váltók megléte esetén (amelyekből könnyen lemérhető az éppen aktuális árfolyam) az árakat bármihez viszonyíthatjuk és bármilyen egységben mérhetjük. Az Amazon mérhetne például EC2-es számítási egységeket dollárban, aranyban, vagy valamilyen más, azoknak az összesített áramköltségét jelképező egységben, EC2-ben pedig mérhetnék például egy online szolgáltatás árát. Ha megfigyeled a bitcoin árfolyamát, láthatod, hogy az még azalatt is változik, amíg lebonyolítanak egy-egy tranzakciót, így az előre meghatározott és kifizetett ár értéke rövid időn belül megváltozhat.

Nincs beépített, a kereslet ingadozásait kezelő mechanizmus

(Ezt Adam Cohen konvertálhatósággal kapcsolatos aggályaira szánom válaszul.)

Természetesen elkerülhetetlen, hogy a bitcoin iránti kereslet meghaladja az érte cserébe elérhető termékek és szolgáltatások kínálatának bővülését – az emberi természet már csak ilyen. Képtelenség meggyőzni magunkat arról, hogy a múltban mutatott teljesítmény nem feltétlenül jelzi előre pontosan a jövőben várható fejleményeket. Egy tetőzést követően a bitcoin értékőrző-értéke egy pillanat alatt megsemmisül, majd egy (jó eséllyel jelentős) korrekció követi, ami persze maga is némi túlzásba fog esni.

Ami pedig azt jelenti, hogy a Bitcoinnak végső soron mégiscsak van egy, a kereslet ingadozásait kezelő mechanizmusa – ami pedig nem más, mint maga a spekuláció. Éppúgy, ahogyan az arany ipari, ékszerészeti és csere-célú felhasználásának aránya is váltakozhat, úgy a bitcoin csere- és befektetési célú felhasználása arányának sem kell változatlannak maradnia. 2011 nyarának elején például teljesen egyértelmű volt a spekulációs lendület: mivel egy ideje már emelkedett az árfolyam, egyre többen feltételezték, hogy nyilván ezután is emelkedni fog. Ezzel egy ideig igazuk is volt – amikor pedig már nem, akkor kezdődött a korrekció, kiszórva a legostobább spekulánsokat – a stabilizálódáshoz pedig jellemzően az “okosabb” befektetők érkezése vezet, akik már kiötlötték, hogy hogyan is számíthatják ki a bitcoin alapvető értékét.

Ironikus módon azonban a bitcoint épp a deflációs jellege miatt fenyegetheti jó eséllyel Gresham törvénye – vagyis az, hogy miután elmúlt a bitcoin újszerű fizetőeszközként való használatának a varázsa, úgy újra a hagyományos, inflálódó pénzeinkkel bonyolítjuk majd le a hagyományos vásárlásainkat, a deflálódó bitcoinjainkat pedig csak felhalmozzuk és egyre többet veszünk belőlük, míg végül már leginkább csak olyasmiért fizetünk majd bitcoinnal, amiért hagyományos pénzzel valamilyen oknál fogva nem lehet vagy nem érdemes (mert például azoknak túl magasak a tranzakciós díjai).

Banki fizetésképtelenség

Meglátásom szerint ez csupán a kereslet/kínálat problémakör egy speciális esete. Ha felbukkan egy olyan új, még jobb csereeszköz, ami a Bitcoinnál is hatékonyabban intézi annak az alpavető felhasználási eseteit (tehát pl. az elektronikus fizetést olyan esetekben, amelyek egyéb fizetési módszerek használata esetén magas tranzakciós költséggel járnának, pl. illegális dolgok vagy nemzetközi tranzakciók, különös tekintettel olyan üzletfelekre, akiknek a környezetében problémák vannak a pénzváltással), vagy ha már több baj lesz a Bitcoinnal, mint amennyi a haszna, és ezért az emberek otthagyják és inkább visszatérnek ahhoz, amit előtte használtak, akkor a Bitcoin valóban kimúlhat. Tekintve azonban, hogy azt már megállapítottuk, hogy nem feltétlenül jó ötlet a vagyonod túl nagy részét bitcoinban tartanod (és ez a lehetőség csak még inkább súlyosbítja a helyzetet), a megoldás eléggé kézenfekvőnek tűnik: egyszerűen úgy kell kezelni a bitcoint, mint a készpénzt, és ennek megfelelően mindig csak annyit tartani belőle magadnál, amennyire valóban szükséged van a napi tranzakcióid lebonyolításához, és esetleg még egy kis pluszt azon felül a biztonság kedvéért. Akkor a Bitcoin esetleges kimúlása esetén sem veszít az ember túl sokat.

Kezdeti vagyonelosztás

Ezt a kérdést azt hiszem, elég jól lefedte Ronald Coase; végeredményben a kezdeti vagyonelosztás egyáltalán nem számít. Persze az elsők többet kapnak és jobban járnak – és akkor mi van? Ez ezer más dologgal is így van az életben. És ha már lehet választani, akkor én azt mondom, hogy inkább az elsők járjanak jól, semmint valami sunyi politikus vagy bürokrata kebelbarátai.

Konklúzió

Illetve inkább összefoglalás. Ha az érvelés nem érdekel, elolvashatod csak ezeket is, és elég csak akkor visszakeresned a részletesebb kifejtésüket, ha az itteni összefoglalás alapján valami nem teljesen tiszta:

* Kezeld készpénzként a bitcoint: soha ne tarts többet belőle magadnál annál, mint amennyire ténylegesen szükséged van a közeljövőbeli tranzakcióidhoz.

* Befektetési eszközként a bitcoin rizikósabb, mint a hagyományos pénzek, mivel sok az ismeretlen tényező, és sem árucikk, sem hadsereg nem fedezi. Ez is csak a készpénzként való használat ajánlását erősíti.

* Könyvelési egységnek meglehetősen kényelmetlen a bitcoin, mivel nem marad stabil az értéke a rajta vásárolt holmikhoz képest.

* Az előző ajánlás(ok) betartása és a bitcoin kizárólagosan csereeszközként (készpénzként) való használata esetén a modern technikának köszönhetően nem jelent komolyabb gondot a bitcoin értékének folyamatos ingadozása.

* Amint megtalálják a megfelelő módot a beárazására, a spekulánsok rövid távon stabilizálni fogják a bitcoint.

* Van “alapkereslet” a bitcoin iránt az azon helyzetekben való használatra, ahol a papírpénzek nem vagy kevéssé felelnek meg a magasabb költségeik miatt, és ez az alapkereslet gondoskodik róla, hogy a bitcoin értéke soha ne zuhanhasson nullára.

* Mivel nem kell értékőrzőként működnie, így az élettartamának az esetleges korlátozottsága sem számít túl sokat.

* A kezdeti vagyonelosztás teljességgel érdektelen – és amúgy is jobb, mint a hagyományos pénzeké.

* A bitcoin egy zseton, nem egy bankjegy. (Fentebb ezt nem említettem, erre majd most, az utóiratban térek ki.)

A jövő

Hogy mit gondolok? A Bitcoin több szempontból is a legjobb a kriptopénz, amit valaha is láttam – így például már csak azért is, mert decentralizált, és mert a belőle rendelkezésre álló készlet független mindenféle központi felügyelettől. Meglátásom szerint ezen (a Bitcoin zseton-szerű rendszerén) kívül leginkább csak a bankjegyszerű kriptopénz-rendszerek működhetnének még. A bankjegy alapvetően egy ígéret valakitől arra, hogy át fog adni valamiből valamennyit a bankjegy tulajdonosának a bankjegyért cserébe. Ennek a működéséhez azonban már kell egy harmadik, bizalmas fél – általában egy bank -, aki kibocsátja a bankjegyeket. Ennek a bizalmas harmadik félnek ráadásul meglehetősen nagynak is kell lennie, mivel lényegében minden kibocsátó bankjegyei egy-egy külön pénznemet alkotnak.

Rendkívül érdekes lenne ugyan egy P2P-bankjegyrendszer, de legalábbis számomra egyelőre rejtély, hogy hogyan működhetne – és bár az egyes tranzakciókat lebonyolító felek számára lehetne ugyan névtelen, a bankjegykibocsátók számára már nem. Egy ilyen rendszer épülhetne talán a közösségi gráfra: együttműködő ágensek keresnének egy útvonalat a gráfon keresztül közted és az éppen felkítnált bankjegyek mindegyikének kibocsátói között, általad nem ismert személyektől származó bankjegyet cserélve ki az általad ismert és megbízhatónak tartott emberek bankjegyeire.

A “valós világbeli” pénzekhez fűződő viszonyt illetően pedig úgy gondolom, az egyetlen választ a pénzek reális versenye jelentheti: ha a gazdaság minden szereplője maga választhatja meg, hogy miyen pénznemet használ könyveléshez, milyet fizetéshez, melyik kibocsátótól, stb. – és mindezt anélkül, hogy tőkenyereség-adóval sújtanák csak azért, mert a kormány preferált pénzének épp csökkent az értéke ahhoz képest, amit ők halmoztak fel.

Még egyszer köszönöm Gene Linetsky-nek, hogy ideirányított!

Forrás: Quora

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.