A Bitcoin lesz a pénzügy WikiLeaks-e?

Szerző: Robert Tercek

Egyes cinikusabb egyének szerint teljesen értelmetlen az adatvédelmi elvek sérülése miatt panaszkodni a digitális világban, mivel ha az ember hitelkártyát vagy bankautomatát használ, akkor már úgyis kiteregette mindenét.

Amely érv teljesen jogos is; a pénzügyi intézmények valóban éber figyelemmel követik a tranzakcióinkat és a pénzfelvételeinket. Az e-kereskedelemre való átállás csak tovább fokozta a megfigyelést, és minél több mindent intézünk online (“felhő-rendszerekben”), annál jobban nyomon tudják majd követni a dolgainkat a pénzügyi intézmények és a kormányok.

De ha ez nem tetszik, van más lehetőség is.

Decentralizálás

Az internet jövőjéért vívott harcot röviden összefoglalhatjuk a központi irányítás és a teljes decentralizáltság küzdelmeként is. Ez a meccs már számos területen eldőlt, a tartalomszolgáltatástól a kereskedelmen át a szoftvergyártásig.

A piac hagyományos urai minden esetben körömszakadtáig küzdöttek a védett információvagyonuk feletti kizárólagos felügyeletük megőrzésért, elvégre ez tényleges és szó szerinti létkérdés volt számukra: ha megszűnik az információ aszimmetriája, úgy vele együtt szűnik meg az ő létjogosultságuk is.

Belső, zártkörű információkezelés nélkül a hagyományos üzletmodelljük is értelmetlenné válik. Az uralkodó oligopóliumok nem olyan környezetben szocializálódtak, ahol egyenlő feltételek mellett kellett volna megküzdeniük elszánt, ugyanazon információkhoz ugyanúgy hozzáférő riválisokkal. Előbb vagy utóbb, de végül minden olyan ipar bedőlt, egyik a másik után, amelyik túlságosan is nagy mértékben hagyatkozott a központosított információkezelésre.

A legjobban mindig a régivágású információ-aszimmetriát felrúgó vállalkozások forgatják fel a netet. Miután pedig sikeresen eltakarították az útból a brókereket és a közvetítőket, az általuk előzőleg minden egyes tranzakcióról lefölözött profitot visszaadták a fogyasztóknak árengedmény formájában.

Ezt magad is napi rendszerességgel tapasztalhatod szerte a neten mindenütt: amikor online vásárolsz lakást vagy autót, amikor különböző netes üzletek ajánlatait hasonlítod össze egymással egy erre kifejlesztett motorral, amikor online foglalsz szállást vagy repülőjegyet, amikor MP3-at töltesz le vagy ingyen olvasol egy újságcikket egy weboldalon, stb. . E lehetőségek mindegyikét annak köszönheted, hogy a net sorra robbantja fel az információs páncélszekrényeket.

Amint egy előzőleg védett ipari adattömeg kikerül a netre, máris szétfolyik és elszivárog a piac legtávolabbi sarkaiba is, elolvasztva így az addigi központosítottságot. A tranzakciók felügyeletéhez görcsösen ragaszkodó brókerekkel előbb-utóbb leszámol a net gőzhengere, viszont a gyorsabb tranzakciókat biztosító kapcsolótáblák általában jól járnak. Néha már egy alternatíva felbukkanásának puszta lehetősége is elég az oligopólium szorításának megtöréséhez, mivel az emberek azonnal az új lehetőségekre kezdenek összpontosítani, egyre inkább rákényszerítve az illetékesekre az új játékszabályokat.

Erről a folyamatról első kézből származó élményekkel mesélhetnek például a zenekiadók, a könyvesboltok, az utazási irodák, a kereskedők és a szoftveróriások; sokuk tönkre is ment attól, hogy a felhasználók ráálltak az új eszközökre, önállóan kezdtek kutatni az egyre újabb elérhető információk között, és mindig jobb ajánlatokat kerestek.

A Bitcoin…

…és más P2P-fizetőrendszerek egy teljesen új frontot nyitottak a háborúban, elhozva a decentralizáltság eszményét és gyakorlatát a pénz világába is.

A Bitcoin egyértelmű kihívást intéz az államilag monopolizált pénzkibocsátáshoz, komolyan megkérdőjelezve – és idővel akár teljesen alá is ásva – a nemzeti pénzügy legitimitását egy globalizált, digitális gazdaságban.

A jelképes papírpénz mindaddig működik, amíg a gazdaság minden szereplője elfogadja és fenntartja azt az illúziót, hogy a nevezett papírdarabkák valódi értéket képviselnek annak ellenére is, hogy nem rendelkeznek a nemesfémekéhez hasonló saját értékkel. Mi több, a jelképes papírpénzek szerepe (és a pénzkészlet teljes egészéhez viszonyított aránya) folyamatosan csökken, ahogyan egyre inkább digitális információvá alakul át a pénz. Elvégre senki nem küldözget kamionnal százmillió dollárokat, ha egyszerűen el is utalhatja azt a címzettnek. És ez a rendszer is működik mindaddig, amíg mindannyian elfogadjuk, hogy a képernyőn virító számok valódi értéket képviselnek.

Alternatívák híján az ember természetesen kénytelen elfogadni a helyzetet – ami azonban nem feltétlenül válik előnyére.

A pénzrendszer feletti teljhatalmával az állam tetszés szerint határozhatja meg a pénz árát – és folyamatosan manipulálja is a piacot. Ha még nem vetted volna észre, a világ kormányai az elmúlt három év során valósággal elárasztották a piacokat pénzzel – mentő- és élénkítőcsomagok formájában, aminek következtében pedig rohamosan értéktelenítik el a pénzt, egyre feljebb hajszolva az inflációt. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a jegybankok folyamatosan kibocsátott pénzből építenek kiutat a válságból – aminek azonban végső soron a te fizetésed és megtakarításaid fizetik meg az árát. Ez is egyfajta rejtett adóztatás.

Azelőtt az ember egészen a soron következő választásig nem tehetett egyáltalán semmit a kormány ilyetén viselkedése ellen, így azok zavartalanul manipulálhatták tovább a pénzt egyesek előnyhöz juttatása és mások hátráltatása érdekében.

A Bitcoin azonban a digitális pénz két fontos területén is változást ígér:

1.) Lehetőséget ad a felhasználóinak a kormányuk pénzügyi politikájának aktív elutasítására, mivel a Bitcoin teljességgel immunis az állami manipulációkra.

2.) Helyreállítja a tranzakciók viszonylagos névtelenségét és komolyan megnehezíti a tranzakciók lenyomozását. És nincs központi szervere sem, amelyet kiiktathatnának.

A pénz és a személyazonosság közti kapcsolat nyomon követésével a kormány részletekbe menően megismerheti a viselkedésedet és törvényileg kényszeríthet rád bármit, amit csak akar, vagy tilthat el bármitől. Innen (is) kínál kiutat a Bitcoin.

Az olyan nagy fizetéskezelő intézmények, mint a Visa, a Mastercard és az American Express az állam lelkes híveiként közvetítik és érvényesítik annak határozatait és rendeleteit, folyamatosan fölözve le a hasznukat minden egyes tranzakcióról. Még a PayPal is úgy táncol, ahogyan az állam fütyül – a Bitcoint pedig egyikük sem szereti. A PayPal már be is fagyasztotta azoknak a számláit, akik rajta keresztül próbáltak bitcoin-váltást végezni.

Ha a kormány úgy dönt, hogy nem tetszik neki, amit csinálsz, úgy a pénzügyi csatlósai gyorsan intézkednek a szabályok betartatása érdekében. Tavaly decemberben például a PayPal, a Mastercard és a Visa is leblokkolta a Wikileaksnek címzett adományokat, igencsak megszorongatva így a szervezetet anyagilag.

No és vajon ki lesz a titoktartás-függő, vadul burjánzó állami bürokrácia következő áldozata?

Ez a fajta központosított ellenőrzés alapjaiban ellenkezik az internet decentralizáltságával. A web szemszögéből nézve a pénzkészlet csak egy újabb piactér, amelyet néhány erősebb játékos ural.

Láttuk már ezt a filmet, így van is róla fogalmunk, hogy hogyan fog végződni. A Napster feltörte ugyan a zeneipart, de a központi felhasználó-adatbázis zsíros célpontot jelentett a RIAA-nak, így a zenekiadók saját egykori fogyasztóik perbe fogásával kezdtek bosszút állni. Ezért aztán a P2P -fájlmegosztó programok következő nemzedéke alkalmazkodott a fenyegetéshez: feleslegessé tette a centralizáltságot, jelentősen megnehezítve így a felhasználóik lenyomozását és személyes támadását.

Hasonló hibát követett el a Wikileaks is azzal, hogy éppen olyan merev és centralizált módon szervezte meg magát, mint ahogyan teszik azt az általuk átvilágítani kívánt kormányok is – ez pedig végzetesnek bizonyult. Ahogy azonban az amerikai kormány megkezdte módszeres hadjáratát a Wikileaks ellen, úgy bukkantak fel egymás után a kiszivárogtató oldalak új nemzedékei, fokozottan törekedve a diffúzióra és a decentralizáltságra; ilyen például a Greenleaks, az OpenLeaks és az Anonleaks.ru is.

Több, mint valószínű tehát, hogy ugyanerre a forgatókönyvre számíthatunk a digitális pénz esetében is: decentralizálódásra, névtelenségre és lenyomozhatatlanságra.

Persze az egykori hatalmasok nem fogják csak úgy feladni és szép csendben elvonulni. Ahogy arra Aaron Greenspan, a FaceCash alapítója is rámutatott, a 2010. szeptemberében elfogadott és 2011. januárjában hatályba lépett 2789-es számú kaliforniai rendelet lényegében védelmet biztosít a régi játékosoknak az új vetélytársakkal szemben azáltal, hogy nemes egyszerűséggel illegálisnak nyilvánítja az innovációt. Greenspan elmondása szerint még a befektetőket is börtönbüntetéssel fenyegetik.

Az USA 42 másik államának hasonló törvényeivel együtt ez kellőképpen ijesztő légkört biztosíthat az innováció megdermesztéséhez.

Ami persze továbbra sem állítja le a digitális pénz fejlődését, csak azt éri el, hogy a kreatív újítók elvándorolnak más, olyan helyekre, ahol szívesen látják őket. A pénzhez hasonlóan az innováció is oda áramlik, ahol a legjobban értékelik.

Forrás: LAUNCH

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.