Egy Bitcoin-analógia

Szerző: BitLotto

Elsőre bizony elég nehéz lehet megérteni a Bitcoin rendszerét – elvégre az mégiscsak a modern kriptográfiára (a titkos kommunikáció elméletére és gyakorlatára) épül. A legtöbben már ezt sem értik, vagy még csak nem is érdeklődnek iránta. Ami valahol érthető is, tekintve, hogy a kriptográfia bonyolult matematikával és igen csekély valószínűségekkel dolgozik, ezért valóban nehéz lehet igazán értékelni. Mivel azonban az alapjául szolgáló technológia megértése nélkül a Bitcoin rendszerének “tökéletességét” sem lehet értékelni, ezért annál nehezebb is lehet felkelteni iránta a széles nyilvánosság érdeklődését. Elvégre hogyan győzhetünk meg bárkit is a rendszer biztonságosságáról, ha az illető nem érti a magyarázatunkat? Ezért most megpróbálom egy “valós világbeli analógiával” szemléltetni a Bitcoin rendszerét. Persze mivel abban minden digitális, ezért elég nehéz teljes egészében leképezni a folyamatait a valóságra, de azért mégis teszek rá egy kísérletet, mégpedig ilyesféleképp:

Képzeljünk el egy óriási csarnokot – ez a Bitcoin hálózata. A szobában érmék milliói vannak felhalmozva – ezek a bitcoinok. Minden egyes érme közepén van egy lyuk, és egyetlen érme sem kerül ki soha a csarnokból. Az érmék pedig azért lyukasak, mert mindegyikükön van egy-egy lakat, aminek a füle a lyukon ível keresztül – ez a nyilvános kulcs. Egy érmére egyszerre csak egy lakat helyezhető. A csarnokban állandó a forgalom, emberek jönnek és mennek, nézegetik az érméket, és lakatokat cserélnek rajtuk – ez a lakatcsere a tranzakció.

Kulcsot (ez a titkos kulcs) bárki csinálhat magának könnyen és gyorsan – a már elkészült és használatba vett kulcsok azonban abszolút egyediek és hamisíthatatlanok. Amint elkészült egy kulcs, azonnal létrejön hozzá több millió lakat is, amelyek csak és kizárólag azzal az egy kulccsal nyithatóak. A lakatokhoz bárki hozzáférhet, de kinyitni csak a saját kulcsukkal lehet őket. Egy már meglévő lakathoz utólag nem lehet újabb kulcsot készíteni. Az egy bizonyos kulcshoz illő lakatok egyes csoportjai saját nevet is kapnak – ez a Bitcoin-cím. Kivétel nélkül mindig, minden egyes érmén kell lennie egy lakatnak. Ha a megfelelő kulccsal valamelyikről leoldják a lakatot, akkor azonnal egy másikat kell tenni annak a helyébe.

Ha az egyik érme az enyém, és azt át akarom adni valaki másnak, akkor előbb meg kell kérdeznem tőle, hogy milyen lakatot (Bitcoin-címet) tegyek rá. Ha megkaptam a válaszát, bemegyek a csarnokba, felveszem a saját lakatjaim egyikét viselő érmét, leveszem róla a lakatot, és az új tulajdonosét teszem a sajátom helyére. Ha az új tulajdonos nyitott lakatját egyszer már rákattintottam az érmére, úgy többé már nem gondolhatom meg magam és nem is nyithatom ki újra, mivel az már nem az enyém, másét pedig nem nyithatom ki; azt most már csak az új tulajdonos kulcsa nyitja, így az mindaddig az övé is marad, amíg azt ő maga saját jószántából tovább nem adja valaki másnak.

Mivel a lakatokon nem szerepel a gazdájuk neve, ezért igen nehéz megállapítani, hogy melyik kié. Magukon a lakatokon csak a lakatok saját neve (Bitcoin-címe) olvasható. Csak az új tulajdonossal egyeztetve, tőle tudhatom meg, hogy milyen új lakatot kell az érmémre tennem ahhoz, hogy az onnantól az övé legyen. Ha azonban az illető önszántából elárulja mindenkinek a lakatjai neveit, akkor persze mindenki tudná, hogy melyek az ő érméi. Ha pedig valaki abszolút biztosan meg akarja tartani a titkát, akkor mindenkinek, akivel csak üzletel, új lakatot ad (új Bitcoin-címet hoz létre).

Vannak továbbá a csarnokban kamerák is – de ezek nagyon szelektíven látnak, mivel csak és kizárólag azt rögzítik, hogy melyik érmére milyen lakat kerül; azt már nem, hogy kik cserélgetik a lakatokat. Ezek a kamerák a Bitcoin rendszerének a blokklánca. Ezek rögzítik minden egyes érme teljes történetét (kivétel nélkül az összes lakatcseréjüket) azoknak az első pillanataitól kezdve. Ezek a felvételek tárolásra és archiválásra kerülnek, és bárki bármikor megtekintheti őket, mivel mindenki kap egy teljes és hiánytalan másolatot a teljes archívumról.

A kamerák üzemeltetői (ők a bitcoin-bányászok) frissen vert érméket kapnak fizetségül – így kerülnek forgalomba az új érmék. Ez a fizetés azonban nem garantált – mindenkinek csak esélye van rá, hogy megkapja. Ez az esély pedig annál magasabb, minél keményebben dolgoznak az üzemeltetők (a blokkok megfejtésén). Bárki felcsaphat kamera-üzemeltetőnek. Akik különösen sok lakatcserét (bonyolult tranzakciókat) végeznek, azoknak néha érdemes szerény borravalót felajánlaniuk a kamera-üzemeltetőknek a pluszmunkáért, amit csinálnak nekik. Nem muszáj ezt felajánlaniuk, de ha nem teszik meg, akkor többet kell várniuk, amíg rájuk talál egy olyan üzemeltető, aki borravaló nélkül is hajlandó rögzíteni a lakatcseréiket.

Pontosítás:

– Az analógiával ellentétben az érmék másra ruházása villámgyors folyamat.
– Az analógiával ellentétben nem muszáj teljes érméket átruházni, lehet csak az egyes érmék meghatározott méretű részleteit is.
– A pénzed azért a tiéd, mert nálad vannak a hozzájuk illő kulcsok! A “kulcsok” egy “tárca”-fájlban tárolódnak a gépeden. Ha elveszted a kulcsaidat, akkor soha többé nem veheted le az érméidről a lakatjaidat. Ezért szó szerint kulcsfontosságú, hogy készíts biztonsági másolatot a “kulcsaidról”, és rakd is el azokat valóban biztonságos helyekre.
– Lehetetlen érmét hamisítani.
– Érméket ellopni csak akkor lehet, ha a “csarnokon” kívül lopja el a tolvaj a hozzájuk tartozó kulcsokat.
– A lakatokon csak a saját nevük illetve a csoportjuk neve szerepel, de a gazdájukéé nem.
– Ha az ember elveszti a kulcsait, úgy soha többé nem használhatja a lelakatolt érméit.
– A sok ezer kamera-üzemeltető gondoskodik róla, hogy senki ne követhessen el a rendszerben semmilyen csalást.

Forrás: Bitcoin Weekly

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.