Bitcoin: pénz vagy befektetés?

Szerző: James Surowiecki

Nick Veasey / Getty Images

Virtuális fizetőeszközként a bitcoin valós alternatívája lehet az államilag kibocsátott pénznek – de csak akkor, ha sikerül túlélnie a spekulánsok ügyködéseit.

Indulásakor, 2009. januárjában a Bitcoin még egyszerűen csak egy érdekes eszköznek látszott, melynek segítségével az emberek olcsón, biztonságosan és a szó legszorosabb értelmében egymás között kereskedhettek. A “Satoshi Nakamoto” álnéven ismert ismeretlen programozó által tervezett, a tranzakciókat decentralizált P2P-rendszerrel ellenőrző hálózat teljesen feleslegessé tette felhasználói számára a bankokat az egymás közti áru- és szolgáltatáscserékhez. Frissen megalkotott csereeszközéhez, a bitcoinhoz a felhasználók – a rendszer zsargonjával élve – “bányászat” útján juthattak hozzá, számítógépük erőforrásainak egy részét a hálózat kiszolgálásának szentelve. Az egyszer már létrehozott bitcoinokat aztán hagyományos pénzek ellenében lehetett adni-venni is az online váltókon. Ekkor a hálózat még nem látszott többnek a hagyományos pénzrendszer egy hasznos kiegészítőjénél, melynek segítségével az ember megkerülheti a banki díjakat és hercehurcákat, valamint biztonságban és névtelenül küldhet bármikor, bárkinek, bármennyi pénzt.

Az elmúlt másfél év során azonban a Bitcoin messze túlnőtt a kezdeti várakozásokon. Most már nem a dollár kiegészítőjének, hanem teljes értékű vetélytársának tekintik, támogatói pedig már teljesen bitcoin-uralta piacokat vizionálnak – még ha ez egyelőre kissé távol is áll a valóságtól. Tény azonban, hogy több tízezer BTC cserél gazdát naponta; egy részük árukért és szolgáltatásokért, míg mások hagyományos pénzek adásvétele keretében, és immár több száz (főként digitális) üzlet fogad el bitcoint fizetségként – ami ugyan jó a Bitcoinnak, de a hagyományos gazdaságot kevéssé zavarja bármiben is. Az izgatottság azonban így is érthető. Még ha teljes egészében félre is tesszük a Bitcoin varázsát – ami mintha csak Neal Stephenson kult sci-fi-regényéből, a Snow Crash-ből pottyant volna közénk -, a P2P-alapú, jegybankok és politikusok által manipulálhatatlan pénz érthető, hogy lázba hozza a mindent látó állam hatalma miat aggódó és/vagy az elosztott, decentralizált rendszerek lehetőségei iránt rajongó embereket.

Persze a bitcoin nem fogja leváltani az állami pénzeket. És bár hétköznapi embereket nem feltétlenül ragadnak meg a rendszer előnyei – így például a névtelenség és a tranzakciós díjak hiánya -, nem nehéz elképzelni olyan piaci szegmenseket – legálisakat és illegálisakat egyaránt -, ahol igen hasznossá teheti magát. Minden olyan területen, ahol fontos a névtelenség, ahol nehéz valóban megbízható (és megfizethető) bizalmas harmadik feleket találni, és ahol gondot okoz a folyamatosan magas infláció, ott valóban jó eséllyel vetheti meg a lábát a bitcoin alternatív fizetőeszközként.

Mielőtt azonban a rendszer valódi alternatívává válhatna, előbb még le kell küzdenie egy igen jelentős és némileg meglepő problémát – jelesül azt, hogy sokan elsősorban pénzkereseti eszközként tekintenek rá. Vagyis ahelyett, hogy ténylegesen fizetőeszközként használnák a bitcoint, egyre többen adják és veszik azt inkább befektetési eszközként. Persze ennek is megvan az oka: amint a rendszer szélesebb körű ismeretségre tett szert, máris az egekbe szökött az árfolyama. 2010 júliusában például, miután a Slashdot lehozott róla egy cikket, megismertetve így azt a szélesebb közönséggel – vagy legalábbis annak az új technológiák iránt érdeklődő tagjaival -, a bitcoin árfolyama mindössze öt nap alatt megtízszereződött, majd az elkövetkező nyolc hónap során ismét megtízszereződött, ez pedig még nagyobb publicitást hozott – és egyben elültette az emberek fejében azt a gondolatot is, hogy bitcoinvásárlással és az azt követő szimpla, türelmes várakozással viszonylag gyorsan viszonylag sok pénzhez lehet jutni. Ennek eredményeképp a legtöbb – ha nem az összes – bitcoin-felhasználó nem vásárlási, hanem spekulációs céllal halmoz fel magának bitcoin-készleteket. Ami nem kifejezetten bölcs döntés, viszont kifejezetten rontja a bitcoin kilátásait.

A bitcoin hasznossága mellett lándzsát törők hajlamosak ugyan letagadni a spekulációt, mint hajtóerőt, de a tények ellenük szólnak. Egyrészt, a bitcoin árfolyama szélsőségesen képlékeny volt az elmúlt egy év folyamán: darabja ért már mindössze néhány centet és 33$-t is, majd miután stabilizálódni látszott 14$ körül a nyáron, augusztus elején mindössze néhány nap alatt ennek közel a felére esett vissza. Az árfolyamra túlméretezett hatással volt a média is – viszont a ténylegesen lebonyolított tranzakciók számát alig befolyásolta. Egyre több az olyan blogbejegyzés is, amiben szintén épp az értéknövekedés tényével érvelnek a bitcoin-vásárlás mellett. Rick Falkvinge, a svéd kalózpárt alapítója például már májusban írt egy posztot arról, hogy miért is fektette bitcoinba minden megtakarítását. És bár előzőleg egy sor posztban méltatta a bitcoin fizetőeszközként való felhasználásának előnyeit, a megtakarításra vonatkozóan az első érve mégis az, hogy az elmúlt 14 hónap során a bitcoin értéke megezerszereződött az amerikai dollárhoz képest – ez pedig bizony teljesen szabványos spekuláns hozzáállás.

Márpedig ha spekulánsok uralják a Bitcoin gazdaságát, úgy az másokat is inkább felhalmozásra, semmint tényleges költekezésre fog ösztönözni – holott egy fizetőeszköz felfuttatásához épp ez utóbbira lenne szükség. Sikeres fizetőeszköz ugyanis az, amit napi rendszerességgel használnak napi ügyletek lebonyolítására és az általános kereskedelem fogaskerekeinek rendszeres olajozására. Ha azonban csak abban a reményben vásárolsz bitcoint, hogy majd felszökik az árfolyamuk, akkor kevéssé fogsz érdeklődni a bitcoinjaid árukra és szolgáltatásokra való becserélése iránt, mivel ez esetben lemaradnál az értéknövekedésükről – így inkább csak vársz, amíg újra hagyományos pénzzé teheted a bitcoinjaidat.

Mi több, maga a Bitcoin rendszere is felhalmozásra ösztönzi az embert, mivel a hagyományos, jegybankuralta papírpénzekkel szemben a bitcoin-kínálat megmásíthatatlanul korlátozott: soha nem lesz belőle 21 milliónál több (ezt az értéket a rendszer alapszabályai határozzák meg). Sokak szemében ez a bitcoin egyik legfőbb előnye, mivel így nem lehet mesterségesen elértékteleníteni, szemben a hagyományos papírpénzekkel, amelyekből bármikor nyomtathatnak még többet az illetékesek. Ez azonban egyben azt is eredményezi, hogy a bitcoin iránti kereslet növekedésével arányosan, szükségszerűen emelkedni fog az árfolyam is. Ha tehát az ember úgy gondolja, hogy a Bitcoin a jövőben még népszerűbb lesz, akkor megint csak ostobaság lenne ma elköltenie a bitcoinjait. Ilyen körülmények között nyilván az az ésszerű hozzáállás, ha az ember igyekszik minél nagyobb készletet felhalmozni, majd később sokkal jobb áron eladni azt az új felhasználóknak. Így azonban egyben visszaesik a forgalomban lévő bitcoinok száma is (több marad a spekulánsok tárcájában), csökkentve a még közkézen forgók felhasználhatóságát, ezáltal pedig egyben a széleskörű elterjedés és a legitimáció esélyét is.

Persze kerülhetnek ilyen helyzetbe a hagyományos pénzek is; közgazdászok ezt a jelenséget csak “deflációs spirál” néven emlegetik – bár hagyományos pénzek esetében ez csak akkor fordul elő, ha az árak csökkenni kezdenek, az emberek pedig készpénzt halmoznak fel abban a reményben, hogy az árcsökkenés folytatódni fog; így csökkentik a keresletet, ami pedig valóban további árcsökkenéshez vezet. Legutóbb a japánok élhettek át ilyesmit a ’90-es években, miután kipukkadt az ingatlanlufijuk.

A hagyományos pénzek esetében azonban ez a spirál nem folytatódhat a végtelenségig, mivel bármi is történjék, az embernek akkor is kell ennie-innia, fizetnie a számláit, stb. tehát rá vannak kényszerítve a pénzük legalább valamilyen minimális szintű, de mégis állandó használatára. A Bitcoinnál azonban nincs ilyen kényszer: minden további nélkül, vígan ellehet az ember bármeddig anélkül, hogy akár csak egyetlen bitcoint is költene, így semmi nem ösztönzi a felhalmozókat a viselkedésük megváltoztatására és a költekezésre. Nem nehéz elképzelni azt a szituációt, amikor a rendelkezésre álló bitcoinok nagy többségét spekulánsok tartják a markukban, akik csak arra várnak, hogy a lehető legjobb áron adhassák el azokat másoknak.

Mi több, nem kizárt, hogy már most is ez a helyzet, mivel a közelmúltbeli, a Bitcoin körüli nagy felhajtás ellenére a ténylegesen lebonyolított tranzakciók száma egyre csökken. A leghitelesebb forrás, a bitcoinwatch.com adatainak tanúsága szerint míg június 13-án mintegy egymillió dollár értékű bitcoin cserélt gazdát, addig augusztusra kevesebb, mint félmillió – és az egyes bitcoinok értéke is megfeleződött. A sikeres hálózati technológiák kihasználtsága nem szokott ilyen hamar tetőzni – visszaesni meg főleg nem. A bitcoin-tranzakciók szaporodásának hiánya pedig legalábbis nemigen látszik alátámasztani Falkvinge ama megállapítását, miszerint a bitcoin a legjobb úton haladna afelé, hogy a szokványos, mindennapi kereskedelem részéve váljon. Az is igaz persze, hogy jelenleg legalábbis nem vásárolhat még túl sok mindent az ember bitcoinért, de épp ez is a baj: minél alacsonyabb a kihasználtság, annál kevésbé fognak érdeklődni a bitcoin iránt az üzletek és a fogyasztók is.

Így visszatekintve tehát a bitcoin múlt évi felfutása nem is annyira egy új pénz megszületésére, hanem sokkal inkább egy teljesen szokványos lufi felfúvódására emlékeztet – paradox helyetet teremtve a bitcoin-rajongók számára: a bitcoin szempontjából a legjobb az lenne, ha a lehető leghamarabb elkezdenék pénzként használni befektetés helyett. Így azonban jó eséllyel kipukkadna a lufi (lehet, hogy most is éppen ez zajlik) – amely esetben azonban a bitcoin iránti érdeklődés lanyhulása sem zárható ki. Elvégre, ha belegondolsz, te elfogadnál bitcoint a munkádért vagy a termékeidért cserébe, ha épp az imént figyelhetted meg, hogyan feleződött meg annak az értéke mindössze néhány nap alatt? A Bitcoin számára tehát az igazi kihívást jelenleg az jelenti, hogy át tudja-e vészelni a közelmúltbeli nagy felhajtás nyomán szerzett népszerűségét anélkül, hogy belefulladna abba…? Ugyanis csak ekkor mondhatunk búcsút végleg a bitcoinnak, mint befektetési eszköznek, és köszönthetjük immár igazi fizetőeszközként.

Forrás: Technology Review

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.