Betiltani a bitcoint? Esélytelen.

Szerző: Jon Matonis

Az Unqualified Reservations egyik szerzője egy fiktív beszámolóban szemléltette nemrég, hogyan végezhetné ki szerinte a bitcoint egy igazságügy-minisztériumi lépés, amely név szerint állítja a vádlottak padjára az összes BTC-váltó valamennyi üzemeltetőjét, és amelynek következtében a “BTC/USD árfolyam nullára zuhan és ott is marad”.

Túl azon, hogy ez egy eléggé USA-központú elgondolás, és leginkább csak akkor lenne elképzelhető, ha valami komoly gond lenne a Bitcoin kriptográfiájával, azért így is rámutat egy érdekes játékelméleti kérdésre szabályozói és szabadpiac-párti oldalon egyaránt. Az árfolyamtól eltekintve vajon valóban összezsugorítaná-e az úgynevezett bitcoin-piac rendelkezésre álló méretét egy állami, a bitcoin-használatot tisztességes kereskedők számára is szigorúan tiltó rendelet? Valóban teljesen hasznavehetetlenné válna egy “illegitim” bitcoin?

Én a magam részéről továbbra is fenntartom azt a nézetemet, miszerint a bitcoin betiltása csak annyira lenne hatékony, mint az alkoholtilalom az 1920-as években. Az állami tiltás még a börtönök falain sem tudja kívül tartani a drogokat. Ha valami iránt van kereslet – jelen esetben például a felhasználó által definiálható szintű magánszféra-védelmet biztosító digitális készpénzre -, akkor azt semmilyen tiltó rendelet nem párologtatja el csak úgy egyszerűen. Mi több, még amellett is racionálisan lehet érvelni, hogy egy ilyen lépés nyomán a bitcoin még erősebbé is válna, mivel a tiltás nem lenne más, mint hivatalos beismerése annak, hogy ez bizony nem csak egy “renegát játékpénz”, hanem egy nagyon is hatékony dolog – annyira hatékony és annyira félnek tőle, hogy még be is kellett tiltani. Ez pedig még nagyobb nimbuszt adna a kriptopénznek.

Ironikus módon tehát a bitcoin egy esetleges betiltása leginkább csak egy afféle Streisand-hatást eredményezne, újabb demográfiai csoportok és újabb társadalmi osztályok szemét nyitva fel a bitcoinra. És bár az alkohollal ellentétben maga a bitcoin nyilván nem tekinthető fogyasztási cikknek, de más fogyasztási cikkek adásvételét mégis határozottan meg tudja könnyíteni.

Mindemellett a System D alulbankosítottjai előtt is még világosabbá válhatnának a bitcoin előnyei a súlyos banki díjakkal illetve a hagyományos készpénz használatával járó kockázatokkal szemben. Az erőszakot és az orvosi recepteket egyaránt kerülni kívánó drogra vágyók újabb, még szélesebb körei fedeznék fel maguknak a bitcoinos feketepiaci oldalakat és az általuk biztosított rendkívüli védettséget. A bankellenes tömegek már csak jelképes gesztusként is vennének maguknak valamennyi bitcoint, hogy ezzel is gyengítsék a bankárok fogását a pénzforgalom ellenőrzésén. A szerencsejátékosok újabb rétegei fedeznék fel, milyen hatékonyan is játssza ki a bitcoin a nevetséges/vallásos szerencsejáték-ellenes törvényeket. Az eszközvédelmi vagyonmenedzsereket pedig az olyan ezoterikus dolgok ragadnák meg, mint a determinisztikus agytárcák és a Tor.

Amivel pedig el is jutottunk a banki integráció szeleburdi szószólóihoz, akik szerint a Bitcoinnak a teljes megfelelésre kellene törekednie, mivel ez az elvárás vagy – ami még rosszabb – mivel így megelőzhetőek lennének későbbi kellemetlenségek… mert így lenne biztonságos. Mi történne szegénykék álomvilágával, ha a bitcoin-váltók egyszercsak nem működhetnének többé nyíltan és szabályosan az állami megtorlástól való rettegés nélkül? Pedig mindenki megtett minden tőle telhetőt, mindenki számított a “sínekre” és a fennálló pénzintézetekkel kialakított kapcsolatokra a Bitcoin legitimálása érdekében.

Ne feledjük azonban, hogy mostanra bőséggel akadnak már titkos/személyes bitcoin-vásárlási lehetőségek, ill. teljesen szokványos, megbízható váltók az USÁ-n kívül is – napról napra egyre többen. Fiktív történetünk Bitcoinjának így egyre kevésbé kell tartania a jelentéktelenné válástól egy esetleges USA-beli betiltás nyomán. Épp ellenkezőleg, az urambátyám-kapitalizmus lehetőségei szorulnának vissza egyre inkább akkor, ha egy tiltás nyomán megerősödne és felpörögne az egyre inkább csak önmagára alapozó, már hagyományos váltókat sem igénylő bitcoin-gazdaság.

A bitcoint nem lehet a föld alá kényszeríteni, mivel az már eleve ott született. Eleve a túlélésre tervezték; ellenkező esetben nem is lenne szüksége ilyen rossz hatásfokú, decentralizált blokkláncra. A mainstream kereskedelem számára leginkább vonzó olcsó és visszafordíthatatlan bitcoin-tranzakciók csupán melléktermékei ennek a lázadó, bizalmas harmadik feleket nem igénylő rendszernek. Amint arra a The Daily Reckoning szerzője is rámutat, a bitcoin jövője nem attól függ, hogy legitimálja-e az állam vagy hogy szentesítettek-e az olcsó tranzakciók vagy sem:

Végeredményben tehát a Bitcoin egy fogadás Az Állam érméjének másik oldalára: a szabad piac oldalára. Fogadás arra, hogy az önkéntes részvételen alapuló kereskedelem végül le fogja gyűrni az őskorból ittmaradt zsarnoki hatalmakat. Fogadás arra, hogy a “fekete” piac árnyas berkeiben jelenleg is zajló élénk diskurzusok sokkal figyelemreméltóbbak, összetettebbek, árnyaltabbak és egyre érdekesebbek is, mint az élőhalott, mainstream TV-fogyasztókat kábító szokásos mindennapi vacsorai fecsegés.

Amihez én a magam részéről még annyit tennék hozzá, hogy mindemellett fogadás arra is, hogy a jövedelmi és fogyasztási magánszféra is egyre inkább előtérbe fog kerülni a jövőben a “bevallott keresettel” és az invazív tranzakciókövetéssel szemben. Fogadás arra, hogy a karrier-mobilitás és a független vállalkozói üzletek előbb-utóbb le fogják körözni a cégrabszolga-népesség növekedését. Fogadás továbbá arra is, hogy az egyén pénzügyi szabadságának mértékét kizárólag magának az érintett egyénnek van joga meghatározni, nem pedig az államnak.

A bitcoin betiltása éppen az ellenkezője lenne annak, amit a józan játékelméleti gondolkodás értelmes lépésnek tekintene. De vajon elég eszesek-e a szabályozók ahhoz, hogy távol tartsák magukat a kriptopénztől? Ha már be nem tilthatják, miért hagynák mégis tovább fejlődni és erősödni? Elvégre a bitcoin nyílt kihívást intéz az állam pénzügyi fennhatóságához és súlyos következményeket hordoz magában az úgymond békés adóztatási gyakorlatra vonatkozóan is. Egy kellőképpen eszes és rátermett szabályozó azonban még így is inkább arra törekedne, hogy elkerülje azt a bizonyos konfrontációt, amiről “az öreg radikális” is beszél.

Az állam szemszögéből a legjobb válasz, amit adhatnak a bitcoinra, az egyszerűen a jelentéktelenségben tartás, vagy ha az nem megy, akkor legalább az aranyéhoz hasonló extrém piacmanipuláció olyan sokáig, ameddig csak lehet. Nem is nagyon van más választásuk, mint a végsőkig kitartani a papírpénzük mítosza mellett – a kriptográfiai bitcoin-mítosz ellenében. Azt mindig is tudták nagyon jól ők maguk is, hogy a pénzbe vetett hit nem több kollektív illúziónál, csak azt nem gondolták volna soha, hogy valaha is felvirradhatna az a nap, amikor már nem ők tartják kézben többé ezt az illúziót.

Ami azonban minket illet, mi továbbra is nyugodtan hátradőlhetünk és élvezhetjük az előadást, mivel mindeddig a világ egyetlen országában sem tiltották még be a bitcoin-bányászatot, -használatot, -küldést és -fogadást.

Twitteren itt követheted a szerzőt.

Forrás: Forbes

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.