Digitális pénz – pro és kontra

2012-10-09

Szerző: James Melik

Előbb jött az internet, majd az e-kereskedelem, most pedig itt van az e-pénz is – vagyis a már eleve csak digitális formában létező fizetőeszköz. Hívei szerint ez forradalmasítani fogja a pénz világát, míg a kritikusok szerint leginkább csak a feketepiacokat.

A virtuális pénzek – így a bitcoin, az e-gold és a liberty reserve – segítségével vállalatok és magánszemélyek egyaránt könnyedén utalhatnak tetszés szerinti összegeket bárhonnan bárhova világszerte anélkül, hogy ehhez súlyos tranzakciós díjakat vonhatnának le tőlük bankok vagy kormányok. Hagyományos pénzügyi eszközökre – banki utalásra, hitelkártyákra, csekkekre és készpénzre – csak addig van szükség, amíg beváltja őket az ember digitális pénzre (vagy épp, adott esetben, abból vissza hagyományosra, ha épp arra van szükség); onnantól pedig már nincs előtte akadály.

Rendesen, ha az ember nyit magának egy új bankszámlát, úgy általában azonosítania kell magát és meg kell adnia a címét – míg ezzel szemben egy digitális pénzrendszer használatához elég csupán egy internet-protokoll (IP-)cím. Amely lehetőségnek pedig éppúgy megvannak a maga legitim felhasználási lehetőségei, mint ahogyan az illegális alkalmazási módok is.

Mick Jameson internetes csalásokra szakosodott brit rendőrtiszt elmondása szerint például bár a nagystílű drogkereskedők továbbra is a készpénz elkötelezett hívei, ugyanakkor minden olyan tranzakciós rendszer is komolyan megnehezíti a bűnüldözők dolgát, amely lehetőséget biztosít a felhasználói számára az utalt összegek névtelen mozgatására.

Gyenge infrastruktúra

Bár több bitcoinos szolgáltató ellen is követtek már el sikeres hackertámadásokat és loptak el tőlük komolyabb összegeket, a rendszer hívei szerint maga a Bitcoin protokollja kellőképpen robosztus és nem támadható költséghatékonyan.

Donald Norman, a Bitcoin Consultancy társalapítójának elmondása szerint ahogy a felhasználók egyre inkább elkezdenek bízni a rendszerben, úgy fogja az egyre jobban átalakítani a globális kereskedelem világát is. Szó nélkül elismerte ugyan, hogy az infrastruktúra szolgáltatóinak van még mit javítaniuk a biztonsági rendszereiken, de abban is teljesen biztos, hogy a helyzet jelenleg is folyamatosan javul, és napról napra csak egyre jobb lesz. Analógiaként említette a hitelkártyák hajnalát is, saját ifjúkora emlékeiből, amikor is mindenki azt mondta mindenkinek, hogy nem szabad hitelkártyát használni a neten, mert akkor ki fogják fosztani az embert. Idővel azonban mindenki megtanulta, hogy a biztonságos használat titka – az infrastruktúra fejlesztése mellett – egyszerűen annyi, hogy elég csak a kétes megbízhatóságú oldalak esetében kerülni a hitelkártyák használatát.

Mint mondta, a Bitcoint elsőként a technikarajongók kezdték el használni – azok, akiknek még nem okozott gondot az, hogy a rendszer megbízható használatához mélyebben is bele kell ásniuk magukat annak a rejtelmeibe. Mielőtt azonban sor kerülhetne a Bitcoin következő nagy kiterjedési fázisára, előbb arról kell gondoskodniuk, hogy a hétköznapi felhasználók számára is könnyen, gyorsan, egyszerűen és közérthetően kezelhetővé tegyék a rendszert.

Aminek a saját biztonságával nincs semmi gond, emelte ki Norman; éppen olyan biztonságos, mint a nemzetközi banki utalórendszerek. És minél több megerősítést várunk ki egy adott tranzakció esetében, az így az idő előrehaladtával csak annál biztonságosabb lesz. Norman példája szerint ő maga már egy egymegerősítéses tranzakciót is nagyon-nagyon biztonságosnak érezne, de ha a házát készülne eladni, akkor azért kivárna legalább négy megerősítést (bár, mint mondta, ez lehet, hogy csak az ő paranoiája).

Mint mondta, az előző munkahelyéről nemzetközi utalással kapta a fizetését, így minden egyes alkalommal 40$-jába került csak az, hogy átvehesse a munkája gyümölcsét. Ez a 40$ a fizetése 1%-át tette ki – és miért is kellett ezt kifizetnie? Csak azért, hogy támogassa a bankrendszer pénzmosás és más illegális tevékenységek ellen folytatott harcát. Meglátása szerint a bankrendszer elég csapnivaló munkát végez.

Nem tagadja természetesen azt sem, hogy a Bitcoin különleges tulajdonságai sötét alakokat is vonzanak, de mint mondja, ez ugyanígy elmondható az összes többi pénzrendszerről is; csalók és bűnözők vannak mindenütt és használnak mindenféle pénzt, amire csak rá tudják tenni a kezüket.

A hírnév bűvöletében

A digitális pénzek részben azért is lehetnek ilyen olcsóak, mert mindeddig legalábbis teljességgel szabályozatlanok – és egyebek mellett ezért olyan vonzóak a kétes alakok és a pénzmosók számára is. Yanis Varoufakis görög közgazdász azonban rámutatott az érme másik oldalára is: az USÁban már pizzériák és a legnagyobb bevásárlóutcák legnevesebb boltjai is fogadnak el bitcoint.

Mint mondta, más körülmények között, így például a netes játékok esetében, ahol egy adott vállalat állítja össze a virtuális pénzrendszert, lényegében ugyanúgy egy újabb jegybank jön létre, saját pénzzel, mint amilyenek a hagyományosak is. Ha egy magánvállalat felügyeli a pénzt, akkor azzal nyilván csak akkor fognak élni az emberek, ha kellőképpen megbíznak az adott vállalatban és az arra való képességében, hogy a továbbiakban is fenntartsa és működtesse a rendszert.

Ha azonban, mutatott rá, eleve azzal a céllal hozunk létre egy új pénzrendszert, hogy az teljességgel szabályozatlan és mindennemű központi felügyelettől mentes legyen, akkor amennyiben az befut, és egyre nagyobb értékre tesz szert például a dollárral vagy a fonttal szemben, akkor természetesen nem meglepő az sem, ha feltűnnek az olyanok is, akik itt próbálják tisztára mosni a nem tiszta körülmények között szerzett pénzüket.

Azonban ennek is megvan a fonákja: megvannak a maga nagyon is legitim előnyei annak is, ha senki nem manipulálhatja a pénzt, nem inflálhatja és rángathatja dróton kénye-kedve szerint bármikor. Varoufakis meglátása szerint az eurozóna válsága kiváló példa egy olyan helyzetre, amikor egy ilyen digitális pénz bizony valóban sokkal vonzóbbnak tűnik a megszokott, hagyományos fizetőeszközöknél. Mint mondta, ha Görögországnak újra vissza kellene térnie a saját pénzéhez, az legalább nyolc hónapot venne igénybe – míg a digitális pénzek esetében a helyzet sokkal egyszerűbb, elvégre a használatuk csupán néhány kattintás kérdése. Hangot adott azonban abbéli meglátásának is, miszerint valamiféle szabályozásra így is, ezek esetében is szükség lenne.

És persze, tette hozzá, a természetüknél fogva globális digitális pénzek az adózással kapcsolatban is érdekes kérdéseket vetnek fel. Persze ha az ember libertariánus gondolkodású és az adóztatást egyszerűen legalizált lopásnak tekinti, úgy nyilván könnyek nélkül hagyná elsorvadni az adóztatásra képtelenné váló államokat. Ha azonban mégis hisz az államok szükségességében, akkor bizony igencsak lesz min törnie a fejét.

Ezzel együtt azonban Varoufakis a maga részéről nem bíztatná a görögöket az eurójuk digitális pénzre váltására – inkább csak arra, hogy német bankokban helyezzék el a vagyonukat.

Forrás: BBC

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.