Bankok: a modern dinoszauruszok

Szerző: James McCarthy (nefario)

Néhány héttel ezelőtt egy bankárkonferencia paneljén vettem részt Londonban, értelemszerűen a Bitcoint képviselve. A további felszólalók között ott voltak például a PayPal, a Tokyo-Mitsubishi UFJ és a BNP Paribas képviselői is, a diskurzus pedig természetesen az elektronikus és mobilfizetések témája körül forgott.

Jómagamon kívül a PayPal-t képviselő Mike Jones volt az egyetlen a résztvevők közül, aki nem viselt nyakkendőt, és mindössze egyetlen egy valaki nem hordott fekete öltönyt a közönség soraiban – hanem szürkét helyette. Már csak a kis kalapok és az esernyők hiányoztak. Ugyanez a konzervativizmus sütött a BNP Paribas képviselőjének felszólalásából is, melyet nagyjából a következőképpen foglalhatunk össze röviden: a bankok mindig is itt voltak, az embereknek pedig mindig szükségük is lesz rájuk, köszönjük a figyelmüket.

Előzőleg Lettországban, Rigában tartottam előadást egy fizetésfeldolgozói konferencián, ahol egy másik előadó (ezúttal egy bankokat kiszolgáló IT-vállalat képviseletében) arról beszélt, hogyan lehetne visszaszorítani a hitelkártyás csalásokat az ún. 3D-Secure eljárással. Röviden és tömören, ennek a lényege annyi, hogy még több személyes adatot kell megadni és még erősebb jelszavakat kell használni hitelkártyás vásárlás során – amelyeket akár két vagy több alkalommal is be kell gépelni egyazon vásárláshoz akkor is, ha mondjuk csak egy vonatjegyet szeretnénk venni. Az ő szemszögükből persze érthető, hogy próbálnak fellépni a csalások ellen – a baj csak az, hogy az okok helyett a tünetekre összpontosítanak és még nehézkesebbé teszik magát a fizetési eljárást, tovább fokozva a súrlódásokat a rendszerben, holott igazi – és valóban ésszerű – megoldást már csak a hagyományos fizetőrendszerek teljes újragondolása kínálhat.

Összefoglalva tehát, az elmúlt néhány hét során testközelből figyelhettem meg, mennyire elterült – és valósággal széfolyt – a foteljében ez az egész iparág abban a megnyugtató, biztos tudatban és meggyőződésben, hogy történjék bármi, rájuk mindig szükség lesz, mert ők bizony nélkülözhetetlenek az emberek számára. És éppen ezért a legnagyobb lelki békével és nyugalommal is hagyják teljesen figyelmen kívül azt, hogy az emberek mit és hogyan szeretnének, hiszen ők a bankok, és azt csinálnak, amit akarnak. Annyira biztosak a dolgukban, hogy már egyre gyakrabban álmodnak az abszolút készpénzmentes társadalomról, melyben minden fizetést rajtuk, a jövő közvetítőin keresztül bonyolítanak le.

Ugyanezen oknál fogva nem veszik észre azt sem, hogy milyen változások készülnek a világban, és hogy a régóta és jelenleg is élvezett kényelmes helyzetük messze nem olyan stabil és megdönthetetlen, mint hiszik – és ezért is válnak egyre inkább modern dinoszauruszokká: óriásiak, hatalmasak, ormótlanok és a kihaláson kívül más már nem vár rájuk – a helyüket pedig apróbb, fürgébb, rátermettebb és alkalmazkodóképesebb teremtmények veszik át.

A neten valamikor 1995-ben indult be az üzlet – mára pedig már a világ összes fogyasztásának 8%-a a neten keresztül történik. Becslések szerint 2015-re a netes vásárlások összértéke már 279 milliárd dollárra fog rúgni csak az USA-ban. Ennek a hatalmas piacnak pedig jó ideig a hitelkártya volt az egyetlen fizetőeszköze; az elmúlt 15 év során vagy hitelkártyával vásárolt az ember a neten, vagy sehogy.

Az összes tranzakció mintegy 10-15%-át kitevő csalások és visszaélések felszámolása érdekében a fizetésfeldolgozók egyre több adatot kezdtek kérni a vásárlóktól; nevet, kártyaszámot, biztonsági kódot, címet, lejárási dátumot és születési dátumot – más szóval mindezt meg kellett adni minden egyes oldalon ahhoz, hogy vásárolhasson onnan az ember. És a legújabb, legfrissebb, legmodernebb innovációjuk is kimerül abban, hogy egyazon vásárlás hitelesítéséhez két vagy több alkalommal is bekérik ugyanezeket az adatokat. Ami pedig így, ebben a formában nem egyszerűen csak értelmetlen és haszontalan, de még egyenesen káros és ártalmas is egyben, mivel még több időt és pénzt rabol el a felhasználóktól, és még nagyobb veszélynek teszi ki a személyes adataikat.

És persze ne feledkezzünk meg a kereskedőkről sem, akik kétszeresen is veszítenek a csalásokkal: árut (mert már elküldték) és pénzt (mert a fizetésfeldolgozó a csalóhoz pártolva visszafordította annak a kifizetését) egyaránt. Nem is szólva arról, hogy már a kereskedői fiókok puszta létrehozása is rendkívül költséges és időigényes folyamat, és még ha sikeresen túl is jutott rajta az ember, akkor is 3-tól akár 30%-ig terjedő tranzakciós díjakkal is számolhat a forgalmazott áruk típusától és az egyes tranzakciók minimális, fix díjaitól függően – amely díjakat pedig végső soron mind a fogyasztó fizeti meg. Bármivel is kecsegtet tehát bármelyik vállalat, egyiküknkél sincs valóban ingyenes csalásvédelem; ezt a szolgáltatást kivétel nélkül minden esetben egy minden egyes tranzakcióra rárakódó, rejtett díj fedezi.

Minderre azonban nem a készpénzmentes társadalom a megoldás, amiben a bankok reménykednek, hanem épp ellenkezőleg, a minden ilyesféle problémától mentes teljes készpénzesítés. Persze nem a hagyományos készpénzzel, mivel azt nem lehet a neten keresztül utalni, hanem a Bitcoin képében már most is a rendelkezésünkre álló új, digitális készpénzzel, amit már eleve a netre terveztek, és amely minden elektronikus készülékről gond nélkül használható.

A Bitcoin már csak azért is jelent óriási előrelépést, mert két összefüggő, de mindeddig teljesen különálló dolgot egyesít magában, jelesül a készpénzt és a bankolást, megőrizve mindkettőnek az előnyeit és semlegesítve a hátrányaikat, egy olyan rendszert hozva így létre, amely világszerte biztosít korlátlan lehetőséget a villámgyors utalásra és fizetésfeldolgozásra személyes információk igénybevétele és veszélyeztetése nélkül (elvégre a boltban sem adod meg a személyes adataidat minden egyes vásárláskor), papírmunka és bürokrácia nélkül, csalás és visszaélések veszélye nélkül, és mindezt hihetetlenül alacsony díjakkal.

Míg a bankoknak és a hagyományos fizetésfeldolgozóknak irodákra, fiókokra, leányvállalatokra, bankautomatákra, alkalmazottak és biztonságiak egész hadtestjeire és masszív információs rendszerekre van szüksége, addig a Bitcoinnak csupán a saját, világszerte szétszórt számítógépek által alkotott hálózatára (mely nem mellesleg messze a legnagyobb összteljesítménnyel büszkélkedhet a világon a maga kategóriájában), valamint az azt karbantartó szakikra van szüksége, és máris mehet a folyamatos tranzakciólebonyolítás éjjel-nappal, bárhonnan, bárhova.

A fogyasztó…

* …kényelmesebben fizethet
* …alacsonyabb árakkal számolhat (ha a kereskedőnek csökkennek a költségei, akkor az árait is csökkentheti)
* …biztonságban tudhatja az adatait
* …és a pénzét is, ami immár teljesen a saját, valódi pénze, nem csak egy fantomszám egy bank adatbázisában.

A kereskedő…

* …nincs kitéve a csalások veszélyének
* …0,01%-nál is alacsonyabb díjakkal számolhat
* …többet adhat el (minél egyszerűbb, könnyebb és gyorsabb a fizetési folyamat menete, annált többen, szívesebben és valószínűbben vásárolnak)
* …nem kell ügyintézéssel és kereskedői fiókokkal vacakolnia.

Az ipari forradalom óta a folyamatos mechanizálás és automatizálás elképesztő mértékben sokszorozta meg az egyes emberek termelőerejét: ma egyetlen földműves egyetlen traktorral elvégezheti ugyanazt a munkát, amihez régen ezer ló kellett volna; egyetlen gyár ugyanannyi textíliát termel ma, mint az 1700-as évek elején egy teljes ország valamennyi manufaktúrája együttvéve.

Ami pedig végeredményben azt jelenti, hogy egyre több minden áll rendelkezésére mindenkinek, egyre olcsóbban; már a szegények is megengedhetik maguknak a tévét, a rádiót és a mobiltelefonokat. Az egykor dollármilliókba kerülő és egész épületeket elfoglaló, de még egy modern számológépnél is kevesebbet tudó, csak az egyes államok kormányai számára elérhető számítógépek nagyságrendekkel fejlettebb és hatékonyabb leszármazottai ülnek már békésen a helyükön szinte minden háztartásban.

Akkor hát miért ne mehetne keresztül egy ugyanilyen folyamaton a pénz és a bankolás is? Miért fizetnénk emberek egész seregleteinek számok pötyögéséért és tologatásáért, valamint az ablakuknál való mosolygásért, ha már most rendelkezésünkre áll az automata bankolás és a digitális készpénz? Ha itt van a nyakunkon a pénzügyi forradalom?

Persze az is érthető, hogy miért nem érzik fenyegetve magukat a bankok; elvégre láttak ők már jönni és menni digitális pénzeket az elmúlt több, mint tíz év alatt… ők azonban mindvégig a helyükön maradtak, a status quo mit sem változott. A Bitcoin azonban a maga közvetlenségével (személytől személyig) és decentralizáltságával semmihez nem hasonlítható, ami korábban volt. Ez nem csak egy újabb, a már meglévő rendszerre plusz egy réteggel ráépülő, valamilyen szervezet által felügyelt és manipulált pénzparódia. Ez egy valódi, önálló, digitális pénz.

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.