Deflációs spirál

A deflációs spirál egy gazdasági érv, mely szerint bizonyos körülmények és feltételek fennállása esetén az elszabaduló defláció romba döntheti a teljes gazdaságot. Ezt az érvet gyakran használják a Bitcoinnal szemben is – tévesen. Ugyanis a “deflációs spirál” bár valós jelenség, de csak a hagyományos, részleges tartalékú fedezetre épülő pénzeket érinti – a Bitcoint nem, mivel az alapvetően különbözik a hagyományos pénzektől. (Lentebb olvashatsz egy eltérő véleményt is erről a kérdésről.)

A defláció nem más, mint az általános árszínvonal csökkenése. Defláció tehát akkor jelentkezik, ha az áruk és szolgáltatások ára csökkenni kezd egy adott viszonyítási mércéhez képest. Ez nem feltétlenül jelent egyet a kérdéses áruk és szolgáltatások értékének csökkenésével; okozhatja az áruk meghatározására használt pénznem értékének növekedése is.

Vegyünk például egy kizárólag marhahúsból és narancsból álló gazdaságot, ahol az arany a csereeszköz (mivel a narancs és a marhahús is romlandó, ezért egyik sem használható pénzként). Ezen a piacon tehát az emberek narancsra vagy marhahúsra cserélik az aranyat; az arany az a stabil értékőrző, amivel a jövőben is vásárolhatnak narancsot és marhahúst. Mi történik, ha a piac kibővül, és megnő a kínálat narancsból és marhahúsból is? Mindkettőnek csökkenni fog az ára. Ha mind a narancs-, mind pedig a marhahústermelés azonos ütemben nő, úgy nagy valószínűséggel a kettő közti váltási arány (mennyi marhahús ér mennyi narancsot) is változatlan marad. Aki azonban továbbra is arannyal fizet, az immár több narancsot és marhahúst vehet ugyanazon az aranymennyiségen, amin előzőleg csak kevesebbet vehetett.

A deflációs spirál akkor indul be, ha egy pénznek a gazdaságban keringő árukhoz viszonyított értéke folyamatosan nő az általános felhalmozás következtében. Minél több árut ér ugyanaz a pénzmennyiség, annál inkább igyekszenek az emberek minél több pénzt felhalmozni – bízva abban, hogy rövidesen még több mindent vehetnek majd rajta. Így egyre kevesebb pénz marad a piacon, aminek következtében az árak tovább csökkennek, és tovább fokozódik a felhalmozás is.

Könnyen elképzelhetjük, hogy nézne ki ez a jelenség a narancs- és marhahús-gazdaságban. Ahogy az emberek felfedezik, hogy javul a termelékenység, és hogy rövidesen jóval több narancsot és marhahúst termelhetünk változatlan erőfeszítéssel. valamint hogy ezzel szemben a rendelkezésre álló aranymennyiség továbbra is változatlan, úgy igyekszenek minél több aranyat megtakarítani, hogy később még több narancsot és marhahúst vehessenek majd rajta, mint most. Ennek következtében csökkenni kezd a narancs és a marhahús aranyban mért ára (nő az arany értéke), valamint a piaci forgalomban maradó aranymennyiség is, így a tranzakciók lebonyolítása is egyre nehezebbé válhat.

Egy nem csak narancsból és marhahúsból álló, összetett gazdaságban ez tényleges deflációs spirált eredményezhet: senki nem akar költeni, egyre kevesebb a tranzakció és ennek nyomán lelassul a gazdaság is. A korlátozott kereslet és a változatlan termelékenység árcsökkenéshez vezet, tovább súlyosbítva a problémát.

Alternatív magyarázat: deflációs spirálról akkor beszélhetünk, ha egy adott holmi ára meghatározott ütemben növekszik, és ezért az emberek igyekeznek minél többet felhalmozni belőle. Mivel így egyre kevesebb marad belőle a piacon, a maradék még drágábbá válik, aminek következtében pedig még többen kezdenek felhalmozásba. Ezt a visszacsatolási hurkot nevezzük deflációs spirálnak.

Természetesen a gyakorlatban az “érték”növekedés nem folytatódhat a végtelenségig; előbb vagy utóbb eljön az a pont, amikor az emberek már nem tudnak tovább ellenállni a csábításnak, és költekezni kezdenek a felhalmozott készleteikből, véget vetve így a spirálnak. Egy “deflációs spirál” csak akkor futhat ki egészen a végpontjáig, ha az emberek legalább megközelítőleg tudják vagy sejtik előre, hogy (nagyjából) mikor lesznek majd kénytelenek mindenképp felhasználni a készleteiket. (Lentebb olvashatsz egy eltérő véleményt is erről a kérdésről.)

A hagyományos, részleges tartalékra épülő bankrendszerben

A hagyományos pénz a másoknak nyújtott kölcsönök tőkéjéből áll: valamikor mindezt a pénzt “vissza kell majd fizetni”. Ha az emberek megtakarításba kezdenek (visszafizetik a kölcsöneiket), úgy a teljes rendelkezésre álló pénzkészlet is csökkenni kezd, míg ha költekeznek (újabb kölcsönöket vesznek fel), úgy a teljes rendelkezésre álló pénzkészlet is bővülni kezd.

Ha egyesek megtakarítanak, attól mások még mindig adósok maradnak, azonban a megtakarítók miatt nekik már nehezebb lesz visszafizetniük a saját kölcsöneiket.

Mivel az emberek tudják, hogy idővel, amikor a pénz kezd értékesebbé válni (defláció), vissza kell majd fizetniük a kölcsöneiket (rögzített jövőbeli kiadás), az adósok igyekeznek majd minél gyorsabban törleszteni az adósságaikat. Ezáltal csökken a pénzkészlet, így a többi adós már kevesebb pénzből törleszthet, tehát még nehezebb lesz a dolguk.

Más szóval, a deflációs spirál adósságtörlesztésbe tereli a pénzt a legitim gazdáságból, egyre jobban lelassítva, végül pedig teljesen meg is állítva azt.

A Bitcoin rendszerében

A legfőbb különbség itt abban áll, hogy a Bitcoin rendszerében nincs semmiféle jövőbeli rögzített ár (egységmennyiség), amit majd meg kellene fizetni a bitcoinokból. Ha ugyanis a bitcoin értékesebbé válik, akkor bármely jövőbeli költség rendezése is arányosan kevesebb bitcoin-mennyiséget igényel majd. A spekuláción kívül semmi más nem ösztönzi bitcoin-felhalmozásra az embereket.

A bitcoin egységenkénti értéke a bitcoint használó gazdaság növekedésével arányosan nő.

Minden épp az ellentéte tehát a részleges tartalékra épülő bankrendszerben megszokottnak, mivel a bitcoin nem adósság, hanem eszköz. A bitcoin csak és kizárólag akkor deflálódik, ha a Bitcoin gazdasága fejlődik.

Attól, hogy a hagyományos pénzrendszernek valós gondokat okoz a deflációs spirál, a Bitcoin gazdaságánál még nem lesz feltételnül ugyanez a helyzet.

Nem veszélyes a rögzített pénzmennyiség? Kétségkívül más, mint az eddig megszokottak. Russ Roberts, a George Mason University közgazdász-professzorának elmondása szerint egyetlen más pénzrendszernél sem gátolja semmi a forgalomban lévő pénzmennyiség folyamatos növelését. Ezzel szemben a bitcoin esetében vélhetőleg lassú, de biztos deflációra számíthatunk: ahogy egyre kevesebb új bitcoin kerül forgalomba, úgy válnak majd egyre értékesebbé a már meglévők. Roberts szerint a jelenlegi pénzvilágban csak azért rettegnek a deflációtól, mert mindig váratlanul jön. Ha azonban lehet rá számítani – márpedig a Bitcoin világában mindenki számíthat rá -, akkor félni sem kell tőle, mivel mindenki tudhatja előre, hogy a későbbiekben a pénze még többet is ér majd, mint most.

– MIT Technology Review: Bitcoin: Mi ez és miért fontos?, 2011. május 25.

Alternatív vélemény

Deflációs spirál akkor jelentkezik, ha a csökkenő árak pénzfelhalmozásra ösztönzik az embereket; így még kevesebb pénz marad a piacon, az árak pedig még tovább csökkennek.

Hogy ez hogyan jelentkezhetne a Bitcoin piacán? Nos, volt már példa itt is jelentős deflációra, vagyis a bitcoin más pénzekhez viszonyított értékének gyors emelkedésére és ennek eredményeképp a bitcoinban mért áruk és szolgáltatások árának csökkenésére. Nem is csoda, tekintve, hogy tudvalevő, hogy soha nem lesz egy adott mennyiségnél több bitcoin, valamint hogy a Bitcoin a jelenleg rendelkezésre álló néhány (szinte) lenyomozhatatlan és (egyelőre) kisajátíthatatlan csereeszköz egyike. Ez azonban már adott okot felhalmozásra is. Mivel pedig a valaha is kibocsátásra kerülő összes bitcoinok felső határa mindenki által jól ismert, így az egész piac a bitcoin más pénzekhez viszonyított “árának” növekedésére számít.

És bár ez nem feltétlenül vezet deflációs spirálhoz, mégis komoly gondokat okozhat a Bitcoin gazdaságának – még akár teljesen el is pusztíthatja:

1.) A valaha is kibocsátásra kerülő összes bitcoin felső határának ismeretében az áruk gyorsan emelkedik – tehát nem stabil, vagy legalábbis túlságosan is képlékeny az árfolyama, ami pedig negatíven befolyásolja a terjedését, mivel a kereskedők nem spekulálni akarnak, hanem egyszerűen csak eladni az áruikat és a szolgáltatásaikat bitcoin ellenében.

2.) Ha az árak stabilizálódnak is valamikor a jövőben, akkor is mindig ott lesz az a tudat, hogy a piac rendelkezésére álló összes bitcoin-mennyiség korlátozott. Ez pedig a Bitcoin-gazdaság GDP-jének növekedésével arányos mértékű, folyamatos deflációt eredményez. A defláció a felhalmozókat jutalmazza és tovább ösztönzi is a felhalmozást. A felhalmozók által élvezett jelenlegi és jövőbeli előnyt csak egy alternatív, a Bitcoinnal versenyre kelő rendszer semlegesítheti – ami pedig nem is fog sokat váratni magára, ha a rendelkezésre álló bitcoin-kínálatot messze meghaladó bitcoin-kereslet ténye már inflációt vetít előre.

Végeredményben tehát a korlátozott pénzkészlet a Bitcoin elterjedését is korlátozza, mivel ahogy nő a gazdaság, úgy nő a defláció iránti elvárás is. E deflációnak az új felhasználókra háruló költségeit pedig megint csak egy alternatív rendszerrel lehet elkerülni.

És bár ez nem deflációs spirál a kifejezés hagyományos értelmében, mégis hasonló eredményeket hozhat, vagyis korlátozhatja a bitcoinért kapható árukat és szolgáltatásokat.

Hogyan kezelhetjük ezt a helyzetet?

Át lehet dolgozni a szoftvert. Lehet gondoskodni róla, hogy a rendszerben lebonyolított tranzakciók összértékével arányosan bővüljön a rendelkezésre álló bitcoinok mennyisége is. Így stabilizálódnának az árak és lenullázódna a felhalmozók előnye. Mivel azonban ők éppen emiatt nem lennének hajlandóak használni az átdolgozott szoftvert, így erősen kérdéses, hogy azt valaha is el lehetne-e terjeszteni kellő mértékben, vagy már csak egy újabb, különálló rendszerként lehetne beindítani.

Lásd még:

* Ellenőrzött infláció

* Megsemmisített bitcoin-napok

* Spekulációról és felhalmozásról

Forrás: Bitcoin Wiki