Amir Taaki: „A bitcoin politikai semlegessége egy mítosz!”

Amir Taaki

Amir Taaki a bitcoin közösség aktív tagja és karizmatikus személyiségének köszönhetően egyben egyik meghatározó alakja is. Számos nyílt forráskódú projekt fejlesztésében vett már részt, többek között ő az egyik meghatározó programozó-fejlesztője a Dark Wallet nevű bitcoin pénztárcának is. Időről-időre különböző bitcoin fórumokon is feltűnik, többnyire radikális, kripto-anarchista hozzászólásaival. A közelmúltban a CoinTelegraph készített interjút a szélső-liberális nézeteket valló Taakival, portálunkon most ennek az interjúnak a fordítását közöljük. A beszélgetés alapján ízelítőt kaphatunk az angol-iráni gyökerekkel rendelkező programozó világszemléletéről is.

CoinTelegraph: Párbajra hívta ki a Circle-t, mivel a cég nem válaszolt Peter Todd azon kérdésére, hogy érintett e bármilyen technológiai felderítésben, vagy nyomon követésben. A Bitcoin Foundation-t is megvádolta, hogy anyagi forrásai ellenére sem tesz semmit a bitcoin érdekében. A felsorolt vádak azon a meggyőződésen alapszanak, hogy az említett szereplők a kormány kezére játszanak, a kormány célja pedig a bitcoin törvények általi kivégzése. Mit gondol, a vitára hívott felek tényleg úgy gondolják, hogy a törvényi szabályozásnak köszönhetően valójában nagyobb teret nyerhet a bitcoin, illetve a közössége? Vagy mindez csak egy megfontolt játszma része?

Amir Taaki: Az olyan alakok, mint amilyen Jeremy Allaire, félnek, mert unalmasak, lassú észjárásúak, és nem sok képzelőerővel rendelkeznek. Nem értik a bitcoin igazi jelentőségét, közben meg rendkívül izgatottak, mert a sok éves céges agymosás után, amiben részt vettek, azt hiszik, rátaláltak a hatalom új eszközére.
Rendkívül fontos, hogy megértsük a logikáját, mi is, és azok az amatőr bitcoin felhasználók is, akik egyelőre még jártasabbak a fogyasztói társadalom elveiben, mintsem a nyílt forráskódú decentralizált világ tanaiban.

Gavin Andresen egy naiv kis krapek, aki hirtelen a figyelem középpontjában találta magát. Figyelméért versengő emberekkel van körülvéve, meg mézes-mázos beszédű politikusakkal, törvényhozókkal és jogászokkal.

Azt gondolja magáról, hogy egy amolyan beépített libertárianus nindzsa-harcos, aki csendesen egyengeti a bitcoin útját, együttműködve a szabályozókkal, feltételezve, hogy jóindulatú együttműködésével csak jó irányba terelheti a törvényhozást. Közben meg arról van szó, hogy a ragadozókat tanítja.

Andresen úgy véli, szükség van a tömegekre, mert az védőhálót jelent, és ennek érdekében rendjén való, hogy kompromisszumot kötünk. Csakhogy ez a tipikus csordaszellem esete, amikor a berezelt birkák összecsődülnek, hogy együtt várakozzanak a kivégzésükre. A bitcoinnak nem csordákra, hanem erős egyéniségekre van szüksége, olyanokra, akik kiállnak az érdekeiért, és akik magukhoz ragadják a kezdeményezést.

A bitcoinnak vannak „szélsőséges szereplői” is, olyanok, akik például vitára hívják a többi résztvevőt. Ezek a „szélsőséges elemek” veszélyt jelentenek az alapítvány szövetségére és az egységes stratégiájukra. Ezért az alapítvány és társaik, mindent megtesznek azért, hogy az ilyen járulékos szereplőket marginalizálják, és kitaszítsanak mindenkit, aki nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.

A Jeremy féle szereplők, hatalmuk új eszközét látják a bitcoinban, és azt hiszik elég csak kijjebb rugdalni az őrült-anarchista elemeket, hogy még nagyobb teret nyerjen a hatalmuk.

Csakhogy mindez nem így működik. Jeremy sajnos nem érti, hogy a bitcoin nagyobb, mint ő, vagy én, vagy bárki más. A bitcoin nem egyszerűen csak egy fizetési rendszer. A bitcoin egy tranzakcionális hálózat, amely hihetetlen potenciállal bír az emberi jogi szervezetek, az államigazgatás, vagy az élet egyéb területein. Igazából még csak meg sem kezdtük annak a feltérképezését, hogy milyen valódi lehetőségek rejlenek a blokklánc e rendkívül forradalmi technológiájában.

A bitcoin nem egy vacak kis fizetőeszköz. Nem arra való, hogy kávét vegyünk vele a Starbucks-nál. Ez egy közgazdasági eszköz, gyűjtőtégelye a kereskedelem új formáinak, és a fejlődés olyan újfajta területeinek, mint az erőforrás-kezelés, a decentralizált törvényhozás, vagy a digitális kormányzás. A segítségével létrehozhatjuk például az emberek közötti gazdasági tevékenységek új generációját, a közösségi szintnek egy olyan fokán, amelyre eddig még soha nem volt példa. Arra is lehetőséget ad, hogy egy teljesen új eljárással fosszuk meg hatalmuktól a bankokat, politikusokat, jogászokat, rendőröket, bírákat, és egyéb intézményeket.

Gondoljunk csak a 2013-as Bitcoin Konferencia címére: „payments innovation” (innovatív fizetési megoldások). Ez az egyik módja annak, hogy elferdítsék a bitcoint, így az már nem egy új, versenyképes fizetőeszköz, hanem a bankok élvonalban maradásának a segédeszköze. Egy mód a jelenlegi pénzügyi rendszerünk összeomló részeinek tüneti kezelésére.

Ezek az emberek veszélyesek, mert a bitcoin fölötti befolyásukkal akár arra is képesek, hogy megsemmisítsék annak ingyenes, és nyílt forráskódú aspektusát. Nemrég egy felhívást posztolt Gavin arról, hogy növelni kellene a blokklánc méretét, ami megint csak a technológia fizetési rendszer aspektusát hangsúlyozza. A blokklánc méretének a bővítése valóban hatékonyabbá tenné a rendszert, mint fizetési eljárást, ugyanakkor még több hatalmat összpontosítana a bányászok kezében, holott az már így is éppen elég veszélyes mértéket ölt a bitcoin tekintetében. Választhatunk tehát egy decentralizált, ingyenes és cenzúrázatlan bitcoin, illetve egy centralizált, kiválóan működő bitcoin fizetési rendszer között (hasonlóan a bankokhoz).

Az amatőrök mindig arról fecsegnek, hogy X vagy Y nagyobb számú bitcoin felhasználót eredményezhet. Gyorshír: a bitcoin adoptációja nem kérdéses. A technológia hasznossága olyannyira számottevő, hogy adoptációja nem is kérdés. Gondoljon csak vissza az internet kezdeti időszakára, amikor az emberek még csak beszéltek annak tömeges felhasználásáról. A bitcoinnal kapcsolatban nem a felhasználói létszám növelése a fontos, hanem a technológia sérthetetlenségének a védelme és biztosítása. Máskülönben, egy nap azon kapjuk magunkat, hogy már GovCoin-ról, vagy CorpCoin-ról beszélünk.

Szóval, amikor a Jeremy Allaire féle emberek a bitcoin tömeges adoptációjáról, illetve kompromisszumról beszélnek, akkor az már egy igencsak vészjósló jelzésnek számít. Ha lemondasz a hatalmadról a győztes javára, akkor az a játszma végét jelenti. Nekünk, itt és most, hatalmunk van, és egy fikarcnyit sem szabad engednünk belőle.

Peter Todd felvilágosítást kért a Circle-től, mert olybá tűnik, hogy a cég egy megfigyelő, illetve nyomon követő technológia kidolgozásán dolgozik. A Circle persze elutasította a felvilágosítást, mert bűnös, és mert részt vesz a bitcoin felhasználók elleni „bűnüldözésben”.

Mindezek az események ránk is hatással vannak. Hiszen ez nem csak arról szól, hogy X felhasználót megfigyelik, vagy, hogy Y felhasználó nem tud végrehajtani egy tranzakciót. Ezek a megfigyelésre és nyomon követésre használt technológiák, a bitcoin rendszerének az egésze ellen kerülnek alkalmazásra. És minél több hatalmi eszközt vetnek be a bitcoin megosztott infrastruktúrája ellen, annál nehezebb lesz a védelem és a biztonság megőrzése, mivel ezek az eszközök nem csak egy-egy konkrét személy ellen működnek, hanem bárki más ellen is.

Ráadásul ezek a fickók mind jó barátok, egy bandát alkotnak, és támogatják is egymást. Ha egy pillantást vet az idei, 2014-es Bitcoin Konferencia névsorára, akkor Jeremy, Gavin és Mike Hearn nevét látja az elsők között. Az olyan valódi bitcoin fejlesztők, mint Thomas V. (Electrum), Alan Reiner (Armory), és Peter Todd csak valahol a lista legalján kullognak. Szóval tényleg arról a bitcoinról van szó, amely mindannyiunkat, illetve a közösséget képviseli?

CT: Az aktuális projektjeivel, munkáival kapcsolatban a VICE Motherboard-nak azt mondta, hogy a „jövő, amely felé tartunk, megköveteli, hogy meglegyenek ezek az élethez szükséges eszközeink.” Ön milyennek látja a jövőt?

AT: Olyannak, hogy együtt élhetünk a barátainkkal, hogy rengeteg szabadidőnk van, hogy dolgozhatunk saját magunknak, dolgokon, amelyek valójában érdekelnek minket, ráadásul úgy, hogy közben nyereséget is termelhetünk, de főnökök és pesztonkák nélkül. Lakóhelyünk gyönyörű, lehet úszómedencénk, hackerspace-ünk, mozink, klassz partijaink,… és mindez csak magunk miatt. Több szabadidőnk lesz, amelyet a gyerekeinkkel tölthetünk, vagy hódolhatunk szenvedélyünknek, hobbinknak, beindíthatunk egy vállalkozást, vagy bármit, amit csak szeretnénk. Minél többen veszünk részt ebben, annál erősebbek leszünk. 10 000 ember együttműködésével már sok minden megvalósítható.

Mindehhez, csak az önmenedzselés ipari és technológiai eszközeire van szükségünk. Csapatunk arra fordítja idejét és forrásait, hogy ezeket az eszközöket kifejlessze. Sokkal könnyebb mindez, mintsem gondolná. És most van itt a megfelelő pillanat. Már nem ugyanaz a helyzet, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt.

CT: Mikor döntött úgy, hogy ez az a jövő, amit élni akar?

AT: Nem döntöttem így. Inkább azt mondanám, hogy fokozatosan ébredtem rá. Megvan nekem is a saját bejárt utam, a maga kis állomásaival.

CT: Van kedvenc írója, filozófusa?

AT: Nem vagyok filozófus alkat, és a szórakoztató regények sem érdekelnek különösebben. Főként tudományos írásokat, könyveket olvasok, vagy a Wikipedia-t. Leginkább történelmi alakok inspirálnak, illetve ők segítenek abban, hogy az lehessek, aki szeretnék.

Ahmad Shah Massoud egy legendás személyiség, aki egy professzionális gerilla hadsereget szervezett Afganisztánban, és a szovjet megszállás elleni küzdelem meghatározó alakja volt. Tudásának és tanainak legnagyobb részét könyvekből merítette. Jó ember volt, aki feladta a harcot a Pakisztán és Amerika támogatottságát élvező tálibokkal szemben. Szeptember 11-e előtt két nappal ölték meg, annak ellenére, hogy több ízben is figyelmeztette az Egyesült Államokat a lehetséges merényletekre. Massoud karizmája és szakértelme emberek millióit ösztönözte, és annak ellenére, hogy élete legnagyobb részét háborúban élte le, mégis számos történet szól emberiességéről és jóságáról.

Carl Sagan csillagász, planetológus, természettudós. Az ő nevéhez köthető a Kozmosz című tévésorozat, amely az egész világon nagy sikert aratott, és tudósok generációit inspirálta (közöttük a nővéremet is). Más ismeretterjesztőktől eltérően, ő nem a puszta tényeket dokumentálta, hanem hihetetlen beleérzéssel és bölcsességgel beszélt dolgokról, amelyek ekképp valódi jelentőséget és értelmet kaptak. Soha nem láttam még hozzá hasonló tudóst, és úgy gondolom, ő valójában ismerte az életet, vagyis képes volt azt teljes egészében látni és felfogni. A fizikusok (és programozók) hajlamosak arra, hogy az életet csak egy keskeny, a szakmájukhoz köthető szegmensen át lássák.

CT: A programozást a művészi megnyilvánulás egy formájának tartja?

AT: Feltételezem, tudja a válaszom 🙂 A középszerű programozók (általában Jáva nyelv bohócok) azzal töltik idejük nagy részét, hogy feletteseik által előírt specifikációknak megfelelő programozási mintákat állítsanak elő. Azt várják másoktól, hogy mérnökökként tekintsenek rájuk, holott a kódolásuk egy borzalom, ők maguk pedig kreativitástól mentes agyhalott robotok. Párhuzamként hozhatnánk fel azokat a hollywood-i filmeket, amelyek a piackutatási eredmények alapján készülnek.

Programozóként megvan rá a lehetőségünk, hogy az emberek számára technológiai eszközöket hozzunk létre, nekem is megvan az eszköztáram, változatos alkalmazási módokkal, mindegyik különböző hátrányokkal és előnyökkel, amelyek között nincs jó, vagy rossz. Nemcsak egyféleképpen lehet kódolni, értékeim szoftverbe kódolásakor szimplán azt írom le, hogy milyen módon kívánom implementálni a kódot.

Néhány bitcoin fasiszta azt a veszélyes áligazságot terjeszti, hogy a technológia politikailag semleges. Összemossák azt a tényt, hogy a bitcoin nem tesz különbséget a felhasználók között, azzal a hamis állítással, hogy a bitcoin politikailag semleges. Ha elolvassa Satoshi Nakamoto eredeti írásait, akkor rájön, hogy ideológiája nagyon is politikai beállítottságú, erősen libertariánus.

A politikai semlegesség egy mítosz. A technológiát politikailag semlegesnek tartani egy veszélyes hazugság, és ennek hangoztatása csak arra szolgál, hogy valakinek, vagy valakiknek az érdekeit képviselje. A bitcoin nagyon is politikai szándéktól vezérelve lett megalkotva, azzal a céllal, hogy egy ingyenes, és mindenki számára egyenlő módon hozzáférhető, cenzúrázatlan hálózat legyen. A szabad piac etikája.

CT: Ön egy rendkívül tehetséges programozó, aki számos jól jövedelmező állást utasított vissza azért, hogy szabadon, kommunákban élhessen, azzal foglalkozva, ami valójában érdekli. Azért választja ezt az életmódot, mert kielégítőbbnek véli a hagyományos, egyéni szinten megvalósítható karrierrel szemben? Vagy mindez inkább arról szól, hogy a közösség érdekében feláldozza személyes előrejutásának a lehetőségét?

AT: Egy közösség megszervezésének különböző módjai lehetnek. Egyik modell a közgyűlés szervezete (ahol általában demokratikus konszenzussal születnek meg a döntések), amely előtt a projektek is behódolnak. Alternatív modell az autonóm projektek föderációja, amely önszervező, értve ezt az emberek szintjére is. Ez utóbbi talán kevésbé szervezett, de sokkal több személyes szabadságot ad. A demokratikus modellről elmondható, hogy általában szervezettebb, ugyanakkor a közgyűlésnek gyakran megvan a maga jól felépített politikai, hierarchikus és bürokratikus struktúrája.

Személy szerint én jobban kedvelem azokat a kommunákat, ahol nincsenek központi gyűlések, és ahol támogatják a személyes autonómiát. A kommunákban általában mindenkinek megvan a saját konyhája, szobája, de bizonyos dolgokban jobb a közös fellépés, például anyagi okokból (nagyobb kiszerelésben olcsóbban lehet élelmiszert vásárolni). Nem vagyok a közösségi kommunák híve, amikor ilyen típusú kommunákban éltem viszonylag hamar konfliktusba kerültem a kommuna központi vezetőségével, ami az emberi szabad akarat szerepében komédiázik (közben meg a többségi önkényuralom zsarnoka).

Szeretem másoknál meghúzni magam, mert ez szabadságot jelent számomra. A hasonlóan gondolkodó emberek hálózatának köszönhetően Európa legtöbb nagyvárosába eljuthatok, gyakran nulla költséggel. Az embereket érdekli a munkám, és ha nem lenne lehetőségem erre a vándorló életmódra, akkor a bitcoinon, illetve a nyílt forráskódon sem tudnék ilyen mértékben dolgozni. Rengeteg hihetetlenül gazdag ember van a bitcoin körül, akik sokszor jártatják a szájukat, közben meg 2013 folyamán, amikor gyakorlatilag egy vasam sem volt, és a Dark Wallet megalapításán dolgoztam, más kispénzű vagabundok biztosítottak a számomra menedéket és ételt. A bitcoin közösségtől, vagy üzletemberektől semmilyen segítséget sem kaptam.

A szabad kultúrának egészen más az életérzése, mint a testületileg megszerkesztett életnek. Az önműködő konyhák sokkal élvezetesebbek, mint az éttermek. Egy ingyenes parti bármelyik fizetős éjszakai klubbnál ezerszer jobb. A kommunális mozikban mindig rengeteg barát van, ahogy a tornatermekben, a színházakban, zenei stúdiókban, hackerspace-ekben, különböző workshop-okban, bárokban, stb., bárhol találhatunk jó fej embereket, és helyes lányokat.

Londontól nagyjából egy órányira elfoglaltunk egy erdőt, és néhányan helyes kis vityillókat építenek ebben a mesés rengetegben. Vannak közöttük idős párok, illetve olyanok is, akik még gyerekeket nevelnek. Van egy ház, ahol csirkék, kacsák és disznók is vannak. Nemrég rendeztünk egy kisebb fajta ünnepséget, a nyári napéjforduló alkalmából, kb. 30 perc járásnyira onnét, ahol Anglia egyik legöregebb fája található. Egy 1400 éves tiszafa, amelyet még a térképek sem jelölnek, és vannak olyan pogány emberek, akik akár az egész országot átszelik, hogy szintén ehhez a fához zarándokoljanak. Szóval érdekes élmény volt ez az ünnepség. Gyakran megyünk úszni is, a tőlünk nem messze lévő folyóhoz, vagy fára mászunk, ha éppen olyan kedvünk van.

Számomra a szabadságnak nagyobb a jelentősége az anyagi komfortnál. Végtére is, lehetsz a legnagyobb fényűzésben élő fogoly, ha mégiscsak fogságban élsz. Elfogult vagyok az egyszerű esztécizmussal szemben, és magabiztossággal tölt el a tudat, hogy motivációmat nem befolyásolja sem a személyes haszonszerzés, sem korrupció. E világ fölött akarok élni, akárcsak Jonathan Livingstone.

Egyébként nem hiszek a közös jóban. Vagyis évekkel ezelőtt talán még hittem benne, de a „változtassuk meg a világot, hogy mindenkinek jobb legyen” típusú korábbi lelkesedésem már nem létezik. Utópisztikus gondolkodás volt.

CT: Azt állítja, hogy Mike Hearn „feketelista, cenzúra, és szabályozás párti, vagyis egy csókos ember, a lehető legrosszabb értelemben”. Ha ez tényleg így van, mit gondol, mi lehet a motivációja?

AT: Amikor Mike Hearn a bitcoinról beszél, akkor tulajdonképpen az élvonalbeli fogyasztói kereskedelem fejlesztéséről, innovációjáról beszél, és semmi olyasmiről, mint például egyéni szabadság. Ő a titkosságot támogatja az anonimitással szemben, és tulajdonképpen a bitcoin-rendőrség végrehajtói, büntetői képességét akarja fejleszteni.

Nem akarok Mike Hearn motivációin spekulálni, ami világos, hogy a nevével fémjelzett tettek egy olyan ember cselekedetei, aki következetesen és nyomatékosan a felhasználó érdekei ellen dolgozik. Javaslatai közül számos rendelkezik olyan alapvetően technikai és nehezen észrevehető kompromisszumokkal, amelyek lehetővé teszik a bitcoin felhasználók megfigyelését, vagy nyomon követését.

Négy ízben is (eltérő alkalmakkor) tett javaslatot olyan sémák alkalmazására, amelyek tulajdonképpen a bitcoin tranzakciók elleni feketelisták variánsai. Legutóbbi javaslata egy, a bányászoknak szóló és az esetleges dupla-elköltési kísérletek ellen alkalmazható séma volt, amely szavazásra bocsátotta volna, a blokkért járó jutalom elkobozását. A probléma ott van, hogy ezzel a sémával a hatóságok nyomást gyakorolhatnának a bányászokra, hogy büntetéssel sújtsák a „rossz blokkokat”. Mike Hearn blogján vannak olyan kompromittáló, titkosító sémákról szóló bejegyzések is, amelyekkel például szabályozhatnánk a Tor hálózatot. És valaha a rendőrségnek is dolgozott a Tor drog-hálózatának a felderítésében.

Ha megnézi a vele készített videofelvételt a londoni CoinSummit konferencia alkalmával (YouTube-on megtalálható), akkor ön is láthatja, amint azt javasolja, a biztonság érdekében be kéne emelni a bitcoint a Tor-ba, majd elkezd beszélni a Denial of Service-ről, és végül a bitcoin csomópontok közötti hitelesítési eljárás szükségességéről. Aztán valamilyen logika mentén, a bitcoin csomópontokról sikerül átugrania az állam által kibocsátott útlevélre… és mindezt a titkosság nevében! Az egész felvétel alatt erről csűri-csavarja a szót, aztán a film háromnegyedénél konkrétan rátér a témára.

CT: Egyértelműen világossá tette, hogy a szoftver, amelyen dolgozik, azt a célt szolgálja, hogy a kormányokat megfossza a hatalmuktól. Nem fél attól, hogy kellemetlen meglepetések is érhetik azon emberek részéről, akiket éppen elűzni próbál a hatalomból?

AT: Nézze, jelenleg mély válságban vagyunk. Egy eddig precedens nélküli katasztrófa felé tartunk, és már nincs lehetőség a visszafordulásra. A dollár hegemóniája a végéhez közelít. Az erőforrások globális felhasználása exponenciálisan nő. A föld népességének a száma növekszik. Az olaj kitermelése egyre drágább. Az ökoszisztéma már így is súlyos nyomás alatt van, és az összeomlással néz farkasszemet.

Egy kihalási fázis felé tartunk (Anthropocene), amelynek során sok millió faj fog kipusztulni. A katonaság és a bürokratikus szerveknek a mérete mindeközben egyre nagyobb. A gazdaság 2009-ben összeomlott. Megfigyelő programokat fedeztünk fel, szomszédjainkat felderítő drónokkal pásztázzuk, Franciaországban havonta 40 millió telefonhívást rögzítünk. Ez maga az őrület!

Mindeközben, a normál emberek számára a dolgok nagy része nem más, mint egy rakás sz¬ar. A high-tech korában élünk, a szellemi tudományok korában, közben meg az embereknek alig van ideje a saját gyerekeikre. Az egyének olyan munkát végeznek, amit utálnak, mert nem saját, őszinte érdeklődésükből foglalkoznak vele, a fizetések pedig egyre alacsonyabbak (dollárban talán többet kapunk, de ezzel párhuzamosan egyre több dollárt is nyomtatnak), a munkaórák száma pedig egyre több lesz. És mindez csak rosszabb, és rosszabb lesz. Nem hiszem, hogy bekövetkezik az apokalipszis, de az talán lehetséges, hogy egy nap arra ébred majd, „hogy a francba történhetett meg mindez?”. Vagy nem, ki tudja. Mindenesetre Wintston elvtársai örültek a csokoládé-fejadag heti húsz grammra történő emelésének.

Az ökológia talán néhány külön gondolatot is megér, hiszen óriási monokúltárák tenyésztésén fáradozunk, olyan monsantó magokkal, amelyek közben a természet egyensúlyának a felborulásához vezetnek. Hogy a felborulást kompenzáljuk, vegyi anyagokkal pumpáljuk tele a termőföldet, ami egy másik egyensúlyfelboruláshoz vezet. És ez így megy folyton-folyvást, egészen addig, míg végül teljesen megsemmisítjük a minket körülvevő ökoszisztéma változatosságát és alkalmazkodóképességét.

A nyugati fejlett demokráciákban egy csomó olyan krónikus betegségről tudunk, amelyek a feltörekvő országokban nem is léteznek. Saját magunkat betegítjük meg. Azt hisszük, hogy egészséges, vagy nem egészséges ételeket fogyasztunk, közben meg az igazság az, hogy egy csomó veszélyes szennyeződés van az élelmiszerekben, de a hatóságok könnyűszerrel megváltoztathatják az elfogadott méregtartalom szintjét. Csakhogy minél magasabb a méregtartalom, annál nagyobb az esélye a ráknak, és más betegségek kialakulásának.

Vízmintákat elemeztünk Spanyolországban, és számos folyónál tapasztaltuk, hogy a víz ipari szennyezőanyagoktól fertőzött, amely szennyezőanyagok felgyülemlenek például az állatok szervezetében is, illetve így tovább, egyre feljebb a táplálékláncban. És ez csak egy részecskéje annak a kényes rendszernek, amelyben megbízunk, legyen szó az életünkről, vagy a táplálkozásunkról. Egy csomó térségben gomba módjára szaporodnak a monokultúrás növénytermesztést alkalmazó területek. Ez a növénytermesztési forma gyakorlatilag megsemmisíti a régi ökoszisztémát, illetve a helyi községek azon próbálkozásait, hogy csökkentsék a növénykitermelést, megelőzve más járulékos problémákat. Szóval ez tényleg egy katasztrófa forgatókönyv, ráadásul megoldás nélkül.

Persze a városban mindezt nem látjuk. A babiloni zűrzavarban könnyű nem látni, és nem hallani egymást.

CT: Mit gondol, mi a bitcoin legnagyobb gyengesége?
AT: A konszenzus.