Szerző: Gary Marshall

Nap mint nap óriási mennyiségben verik és nyomtatják a készpénzt világszerte, hogy aztán az emberek zsebrevágják, tárcába vagy borítékba rakják, elköltsék, befizessék, bankba tegyék vagy a párnájuk alá. A pénz mindenfelől körülvesz minket, pedig valójában nem is létezik.

Az érméink és a bankjegyeink, valamint az online bankegyenlegeinken látott számok ugyanis nem többek tartozási elismervényeknél – beváltásra soha nem kerülő ígéreteknél olyan emberektől, akikkel soha nem találkozunk. A pénz csupán információ – márpedig ha valamiben, hát az információ kezelésében valóban kiválóak a számítógépek.

Elektronikus lesz-e a pénz jövője? A Google, az Apple és egy sor más technikai vállalat szerint szinte biztos, hogy igen.

2015-re már egyenesen veszélyeztetett fajjá válhat a készpénz. Egyre jobban elterjednek az Oyster-jellegű okoskártyák, az állandóan siető ingázók pedig egyetlen mozdulattal vagy mobillal fizetnek majd a kávéjukért csilingelő apró helyett. A filmek, zenék és újságok mikroszkópikusra csökkenő ára az iTunes-, Amazon- vagy Google-egyenlegünkről vonódik le akkor, amikor letöltjük azokat, és egymásnak is egyszerűen a mobiljaink összeérintésével adunk majd kölcsön pénzt.

Mi több, egyesek szerint a nem túl távoli jövőben minden eddig ismert, hagyományos pénznemet az elavulás veszélye fog fenyegetni, és olyan tisztán elektronikus, jelenleg csak alternatívként emlegetett pénzrendszerek vehetik át a helyüket, mint amilyen például a Facebook kreditrendszere vagy a Bitcoin.

E változások egyik kulcstechnológiája pedig nem más, mint a közeli mező-kommunikáció, vagyis röviden NFC. A Juniper Research előrejelzése szerint 2014-re az okostelefonok 20%-a fogja támogatni az NFC-fizetőrendszereket, 2015-re pedig már 500 millió ember fizet majd a mobiljával a tömegközlekedési eszközök használatáért. David Snow rangidős elemző elmondása szerint:

Jelentős növekedés tapasztalható a digitális áruk szegmensében, különös tekintettel a jegykiadó rendszerekre és konkrétan a légiközlekedés területén. A piac egyre jobban fejlődik. Először volt a IATA-vezette átállás a vonalkódos felszállási jegyekre, most pedig egyre több légitársaság teszi meg a következő lépést, és vezeti be a mobilos felszállási jegyeket, biztosítva egyben a mobilos jegyfoglalás lehetőségét is. Ha ehhez hozzávesszük még a mobilról elérhető információs szolgáltatások kiterjedtségét is, úgy tisztán láthatjuk, hogy ez az ipar már igen közel jár ahhoz, hogy elejétől a végéig, teljes egészében digitalizálja illetve mobilosítsa a szolgáltatásait.

New Yorkban és San Franciscoban már beüzemelték a Google NFC-fizetőrendszerét, a Google Walletet, Eric Schmidt, a vállalat igazgatónácsának elnöke szerint pedig jövőre már az árusok jó egyharmada fogadja majd el a Google Walletes fizetést. Mint mondta, rendelkezésre áll a szoftver és a terminálok is, innentől már csak be kell építeniük azokat az illetékeseknek az infrastruktúrába, modernizálva a jelenlegi rendszert. Becslése szerint ez a folyamat nagyjából egy évet vehet igénybe.

Digitális átállás a pénz világában

Nem Eric Schmidt az egyetlen rajongója az e-fizetéseknek a technikai vezetők közül; a Google-t követve az Apple és a RIM is igyekszik mihamarabb felvértezni NFC-chipekkel a saját készülékeit, és Scott Thompson, a PayPal elnöke is állítja, hogy 2015-re a fizikai pénztárcák már múzeumi kiállítási tárgyakká válnak majd.

Ahogy fogalmazott, “Úgy hisszük, hogy 2015-re már szerte az USA-ban mindenütt elfogadják majd a digitális fizetőeszközöket, a sarki éjjel-nappaliktól a nagy áruházláncokig. Egyszerűen nem lesz többé szükségünk hagyományos pénztárcákra.” Ennek hallatán nincs esetleg egy kis deja vu-érzete valakinek…? Bill Gates már 1994-ben emlegette a digitális tárcákat, és ehhez képest mindmáig cipeljük magunkkal a pénznek nevezett fém- és papírfecnijeinket. Akkor hát most vajon mennyiben lesz majd más a helyzet?

Rob Skinner, a PayPal angliai fő-PR-osa szerint mostanra végre ténylegesen fel is zárkózott az elképzelésekhez a hétköznapi technológia, és már mindenütt ott vannak az okostelefonok és más netes eszközök. Mint mondta, ma már gyakorlatilag soha senki nem megy el otthonról a mobilja nélkül, és immár fizethet is vele – például a pizzájáért a Pizza Expressnél a PayPal iPhone-os szolgáltatásával. Rámutatott továbbá, hogy egyre jobban elmosódik a határ a hétköznapok világa és a digitális világ között, az elkövetkező évek során pedig teljesen el is fog tűnni. Talán a későbbiekben is tartunk majd még magunknál tárcát, de már a mobiljainkkal is el tudunk majd intézni mindent. Felfoghatjuk ezt úgy is, mint a pénz világában végrehajtott digitális átállást.

Itt persze ne feledkezzünk meg róla, hogy a PayPalnek természetesen elemi érdeke, hogy mindenkit meggyőzzön az “alternatív online fizetőeszközök” kiválóságáról, különös tekintettel persze ezen belül is a saját szolgáltatásukra. Szerencséjükre azonban nem kell túlságosan győzködniük a népet, mivel az ilyen rendszerek az ő erőfeszítéseik nélkül is egyre népszerűbbé válnak.

Bill Zielke, a PayPal kereskedelmi szolgáltatásait felügyelő igazgatójának elmondása szerint az elmúlt év során az online fizetések 46%-át bonyolították le az ő rendszerükön keresztül, a trend pedig határozottan emelkedő tendenciát mutat. A Juniper Research becslése szerint 2015-re a mobilfizetések piaca már 670 milliárd dollárra rúghat majd.

Mobil fizetőeszközök

Az Egyesült Királyságban az Orange és a T-Mobile szülővállalata, az Everything Everywhere összeállt a Barclaycarddal annak érdekében, hogy felszerelhessék a britek mobiljainak SIM-kártyáit érintkezésmentes fizetési lehetőséget biztosító NFC-áramkörökkel minden olyan készülék esetében, amely maga nem rendelkezik még NFC-chippel.

Szövetkeztek továbbá a Vodafone-nal és az O2 szülővállalatával, a Telefonicával is, hogy együtt kidolgozhassanak egy egységes szabvány-platformot az NFC-fizetésekhez, kuponokhoz és jegyekhez. A platformnak természetesen meglesz a maga logója, ami fel is bukkan majd minden olyan árusítóhelyen, ahol használják és elfogadják az NFC-s fizetést.

Gerry McQuade, az Everything Everywhere fejlesztési vezérigazgatójának elmondása szerint ezt az egészet kulturális váltásként értelmezhetjük, és leginkább az ATM-ek vagy a személyre szóló hitelkártyák megjelenéséhez hasonlíthatjuk. Nincs már messze az, amikor már nem csak hogy szendvicstől mozijegyen át – és idővel – akár számítógépekig is bármit megvehetünk majd a mobilunkkal, de egyenesen ez lesz a hétköznapi, megszokott norma.

A jelek szerint az NFC-technológia elterjedését leginkább a pénzben gazdagok és időben szegények várják: az Acxiom egy korábban készített felmérése szerint a brit vásárlók ötöde nagyon várja már az NFC-s fizetési lehetőséget – főként a 45-54 év közötti, a Sainsbury’s Localban, a Tesco Metróban, a Waltrose és az M&S-ben vásárló, évi 40.000 fontnál többet kereső házaspárok. No de miért is?

Elsősorban a kényelem miatt. Aki vásárolt már online egy netes forgalmazótól PayPallel, az tudhatja, mennyivel gyorsabb ez a módszer, mint a bank- vagy hitelkártyás fizetés. Nem kell előkotorni a pénztárcát és fötörni a kártyák között az éppen megfelelő után kutatva, nem kell beütni semmilyen számsort, ellenőrzési kódot vagy érvényességi időt sem, nem is szólva a lakcímről és más személyes adatokról. Az ember egyszerűen csak belép a PayPalbe és jóváhagyja a tranzakciót.

Hasonlóképp nem kell aggódni Oyster-kártyás vagy NFC-s parkolóóra esetén az éppen rendelkezésre pénzmennyiség miatt sem. A PayPal például, ha a PayPales egyenlegünk kimerül, de plusz pénzre lenne szükségünk, úgy egyszerűen emel le még a bankszámlánkról annyit, amennyi kell – míg a mobilos rendszerek általában közvetlenül kiszámlázzák a vásárlási költségeket, hozzácsapva azokat a havidíjhoz (vagy levonva az egyenlegünkből feltöltős rendszerben), lényegében a fizetős SMS-ekhez hasonlóan. Más platformok, így például az Amazon Payments és az iTunes szintén a hitel- és bankkártyáinkat kezelik.

Ami ugyan mind szép és jó, de mi van akkor, ha ellopják az ember mobilját?

Fizetésvédelem

A változatosság kedvéért ebben a kérdésben meglepően friss és naprakész a brit kormány – sőt, még egy lépéssel meg is előzi a technológiát. A Home Office illetékese már 2009-ben összeült a mobilszolgáltatókkal és a Brit Kártyaszövetséggel, hogy kidolgozzák az NFC-s csalások megelőzését szolgáló szabályokat.

A beszámolójuk szerint sikerült megállapodniuk a mobilosokkal és a bankokkal a követendő irányvonalakban, és mindannyian vállalták a megfelelő intézkedések megtételét annak érdekében, hogy megvédjék az ügyfeleiket a csalóktól, különös tekintettel az új technológiákra általában elsőként lecsapó és ezért e téren kiemelten veszélyeztetett fiatalokra.

Az irányvonalak a következő három kulcspont köré csoportosulnak: először is, “a lehető leggyorsabban” lekapcsolják az ellopott vagy elveszett készülékek NFC-fizetőrendszerét, amint beérkezik hozzájuk a lopás vagy az eltűnés bejelentése. Másodszor, a jelenleg 10 fontban meghatározott értékhatár feletti vásárlások esetén PIN-kód megadását is kérik. Harmadszor, minden NFC-s készülékre vágyó ügyfelet bátorítanak arra, hogy iratkozzon fel az ún. Nemzeti Mobiltulajdon-Regiszterbe annak érdekében, hogy még könnyebben és gyorsabban jelezhesse az illetékesek felé, ha lába kelt a készülékének.

Az NFC-s készülékeket ezen túlmenően a bank- és a hitelkártyákkal megegyezően kezelik – vagyis a kibocsátók kompenzálják a felhasználókat a készülékről az annak a bejelentett eltűnését vagy ellopását követően indított esetleges tranzakciók összegei után.

Nem csak az elvesztés és a fizikai lopás jelenti azonban az egyedüli kockázati tényezőt. Mivel az érintkezésmentes fizetőrendszerek rádióhullámokat használnak, így lehetőséget adnak a külső támadásra is. Nick Lansley, a Tesco online kutatási-fejlesztési részlegének vezetője már korábban leszögezte, hogy az NFC közel sem olyan biztonságos, mint amilyennek beállítják.

Ott van továbbá az a kérdés is, hogy bízik-e az ember annyira a mobilszolgáltatójában, mint a bankjában? A Broadsight technikai konzultációs vállalat egyik képviselője, Andrew Wise szerint mivel az ügyfeleik gyakran inkompetens idiótáknak tartják a mobilszolgáltatókat a szolgáltatásuk gyenge színvonala miatt, ezért azoknak még igen sok magyarázkódnivalójuk lesz, mielőtt legalább úgy-ahogy meggyőzhetik az ügyfeleiket arról, hogy miért is kellene a pénzük közelébe engedniük őket.

Elégedett vevők, elégedett eladók?

A fizetésszolgáltatóknak nem csak a vevőket kell meggyőzniük a rendszerük használatának előnyeiről, de az eladókat is ahhoz, hogy a jövőben a Mastercard- és a Visa-ikonok mellett (vagy helyett?) felbukkanhassanak a PayPal- és a Facebook-logók is.

Rob Skinner a maga részéről meglehetősen magabiztos, mivel a PayPal egy ideje már folyamatosan egyeztet a nagyobb forgalmazókkal, és egyre újabb megoldásokon dolgoznak. Az eBay mellett például már az olyan nagynevű oldalakon is van PayPales fizetési lehetőség, mint például a British Airways.

A PayPal annyiban is különbözik a többi hasonló rendszertől, hogy teljes egészében valós pénzzel dolgozik, míg a Facebook Credits vagy a Microsoft Points egyirányú: beveszi a valós pénzt, és egy kizárólag online, egyelőre csak viszonylag szűk és behatárolt körben elkölthető alternatívát ad helyette. De vajon működhetnek ezek az online váltószolgáltatások valós fizetőrendszerekként is?

Alan Patrick, Andrew Wise, David Short és Paul Lancefield – a Broadsight csapata – kiterjedt tapasztalatokkal rendelkeznek az e-fizetőrendszerek terén, és ezekre építve a következőképpen vélekednek az elektronikus pénz jövőjéről:

Már a ’90-es években sokat dolgoztunk az úgynevezett fizetőkártyákon, és sok telefon-szolgáltató fontolgatta azt a lehetőséget, hogy szélesebb körben is elterjessze a saját elektromos pénzét, hogy aztán például egy BT-telefonkártyával is vásárolhasson az ember újságot, stb. . Az akadályok már akkor sem technikai, hanem elsősorban kereskedelmi, szervezési és szabályozási jellegűek voltak.

Szabályozói szemszögből ugyanis bármely szolgáltató azonnal átminősül bankká abban a pillanatban, amint az addig csak a saját berkeiben használt fizetőrendszerét – tehát például a BT hívásfizetésre használatos BT-telefonkártyáit vagy a Facebookon használt Facebook-krediteket – kiterjeszti a külvilágra is. Kereskedelmi szempontból pedig előbb-utóbb menthetetlenül el fognak gondolkodni a leendő partnereid azon, hogy tulajdonképpen milyen jogon is fölözöd le magadnak te az ő üzletüket, és egyre inkább azon igyekeznek majd, hogy ők is részesülhessenek valahogy ebből a lehetőségből.

2010-ben a Brit Forgalmazói Konzorcium azt állította, hogy a bankok “kíméletlen” díjakat akarnak felszámolni az NFC-s fizetésekért, “rendkívüli mértékben megnövelve a forgalmazók költségeit főleg az alacsony értékű áruk esetében, mivel ezek az új megoldások egyre inkább kiszorítják a képből a készpénzt.”

Mi több, az ilyen díjak nem is korlátozódnak csak az NFC-rendszerekre; a PayPal és a többi online fizetőrendszer is tekintélyes tranzakciós díjakat számít fel a forgalmazóknak. Ritka kivétel e szabály alól a Google Wallet, mivel szokása szerint a Google ezúttal is hirdetés- és reklámlehetőségek értékesítése útján kívánja biztosítani a szolgáltatása ingyenességét.

Több pénz, több gond

Ahhoz, hogy az elektronikus fizetőrendszerek valóban teljesen leválthassák a készpénzt, két feltételt kell teljesíteniük. Először is, éppen olyan gyorsan és kényelmesen használhatónak, másszor pedig éppen olyan olcsónak is kell lenniük, mint amilyen a készpénz. Az első feltételt a legtöbben teljesítik is, azonban a második már annál nagyobb kihívást jelent, főleg a kisebb értékű holmik esetében.

Ha ugyanis egy forgalmazó készpénzes fizetést fogad el, úgy az neki nem kerül semmibe, viszont az elektronikus fizetések fogadásáért már fizetnie kell. Ezért is láthatunk egyes helyeken olyan táblákat, miszerint “X összeg alatt nem fogadunk el kártyás fizetést”, és ezért is emelték meg drámaian a fapados légitársaságok a jegyáraikat bizonyos fajta kártyák használata esetén.

Minél csekélyebb értékű a tranzakció, annál fájóbbak a költségei: 150 fontos kézitáskák forgalmazása esetén nem jelent különösebb gondot a tranzakciónkénti 20 penny plusz a tranzakció összegének 3,4%-a, de 70 pennys csokik esetében már annál inkább.

Közvetlen mobilszámlázás esetén – amikor is a vásárlás összegét a havi mobilszámlánkhoz csapja hozzá, vagy az egyenlegünkről vonja le a szolgáltató – a költségek még magasabbak lehetnek. Márpedig amíg ezek a díjak jelentős mértékben le nem csökkennek mindkét esetben, addig a készpénz is köztünk fog maradni.

Jó hír azonban, hogy ennek az árcsökkenésnek legalábbis az USÁban már láthatóak az első jelei. Jack Dorsey, a Twitter alapítójának okostelefonos fizetés-szolgáltatója, a Square például az addigi tranzakciónkénti 15-17 centből plusz a tranzakció összegének 2,75%-ából álló díjából egyszerűen levágta az állandó 15-17 centes összetevőt, és csak a százalékos részesedést tartotta meg annak érdekében, hogy minél több forgalmazót ösztönözzön a platformja használatára.

Mindeközben a PayPal is megvágta az általában amúgyis igen csekély értékű digitális áruk esetében felszámított tranzakciós díjait 5% + 5 centre. David Snow elmondása szerint a tranzakciós díjak mindenféleképpen nagyban akadályozzák a mobilfizetési piac fejlődését – legyen bár szó NFC-ről vagy mobilos PayPalről.

A piac azonban lassan, de biztosan legyűri ezeket az akadályokat. A brit Orange/Barclaycard NFC jól mutatja, hogy meg lehet oldani a problémákat és hogy a fogyasztók valóban vevők az ilyen szolgáltatásokra. Hosszabb távon a forgalmazóknak is fel kell majd zárkózniuk a trendhez, ha nem akarnak lemaradni a versenyben. Lesz azonban segítségük is, mivel az új fizetéskezelő-eszközökbe már szabvány szerint beépítik az NFC-kezelést is.

Snow biztos továbbá abban is, hogy egyre több megállapodás fog születni a mobilszolgáltatók és a fizetésfeldolgozók között, egyre lejjebb szorítva a tranzakciós költségeket és egyre inkább fokozva az univerzális kompatibilitást. Ez pedig beindít egy olyan “angyali kört”, ami egyre jobban hajtja majd a piac fejlődését.

A BillToMobile mobilfizetési vállalat állítása szerint a dél-koreaiak 80%-a él a szolgáltatói kiszámlázás útján való fizetés lehetőségével, az átlagos ügyfél pedig 50$-t költ el ily módon havonta. Óriási lehetőségek rejlenek tehát ebben a piacban, de itt nálunk még alig látni belőle bármit is egyáltalán.

A Broadsight szerint egyre inkább az e-pénzek és e-tárcák irányába halad a trend – a tranzakciós díjak kérdése azonban minden lelkesedés és fejlesztés ellenére is még mindig megoldásra vár.

Egy teljesen új, alternatív pénz, név szerint a Bitcoin felhasználói azonban állításuk szerint már megtalálták a megoldást.

Újgazdagok

A nyugati világot sújtó gazdasági, valamint a konkrétan az EU-t érintő euróválság igen érdekes kontextusnak bizonyul egy teljesen új pénznem elterjesztéséhez – ám a Bitcoin esetében épp a pénzügyi bizonytalanság orvoslása a lényeg.

A Bitcoin abból az elgondolásból született, miszerint a jelenlegi pénzrendszer menthetetlen és tarthatatlan, ezért egy teljesen új, tiszta lappal indított, az abszolút semmiből felépített és összeállított rendszerre van szükség helyette. A Bitcoin alapelve szerint az ember csak akkor lehet igazán szabad, ha valóban 100%-ban ő maga ellenőrizheti a saját pénzét – ami pedig lehetetlen akkor, ha a bankok és kormányok sokasága rángatja vígan össze-vissza a világ pénzrendszereinek kallantyúit.

Vessenes, a Hacker News felhasználójának megfogalmazása szerint a bitcoin-tranzakciók kvázi-névtelenek, villámgyorsak és határokon átívelők – ezért nem is meglepő, hogy elsőként az alvilág és a pornóipar vette használatba őket.

Vessenes rámutat azonban arra is, hogy egy jól üzemeltetett bitcoin-váltó komoly konkurense lehet akár a PayPalnek, akár a Visának, és emberek széles körének nyújthat rendkívül olcsó fizetési szolgáltatásokat, eladói és vásárlói oldalról egyaránt. Ez pedig több, mint ígéretes.

A Bitcoint nem bankok bocsátják ki, és felügyeleti szervei sincsenek. Ez egy valóban virtuális pénz, amit egy számítógépes algoritmus hoz létre; egy P2P-pénz, ami világszerte bárhol használható, és a bankszámlákkal ellentétben az ember Bitcoin-számláját senki sem fagyaszttathatja be.

Szigorúan ellenőrzi a rendszer továbbá a pénz kibocsátását, és a valaha kibocsátható összmennyiség is korlátozott, így a bitcoinjaik értékének hosszútávú növekedésével a rendszer első felhasználói idővel tekintélyes vagyonra tehetnek szert.

Ami mind szép és jó, azonban az Electronic Frontier Foundation mégis felhagyott a bitcoin-elfogadással, mivel annak meglátásuk szerint még mindig kétes a jogi státusza, valamint aggályos egyebek mellett fogyasztóvédelmi, pénzmosási és adócsalási szempontból is.

Cindy Cohn, az EFF jogi igazgatójának elmondása szerint az általuk eddig összegyűjtött bitcoinokat azért is félnek elkölteni, mivel a bitcoinváltás jogilag még nem igazán tisztázott.

A jövő pénze lesz tehát a bitcoin, vagy megmarad csak a rajongók, a spekulánsok és a kiberutópisták pénzének?

Virtuális aggályok

A Bitcoin emlékeztetheti az embert egy kissé a Second Life virtuális Linden Dollárjaira vagy egyes online szerepjátékok pénzeire, ám egy lényeges különbség mindenképp van közöttük, jelesül a függetlenség. Míg ugyanis az ilyen játékbeli pénzek mindig az őket üzemeltető vállalattól függenek, addig a Bitcoin nem függ egyetlen szervezettől vagy vállalattól sem.

A Broadsight elmondása szerint a Bitcoin valóban független mindenféle központi vagy felügyeleti hivataltól, és a pénzkészletet kezelő algoritmust senki és semmi nem befolyásolhatja sehogyan. Ebből következően pedig valóban sokkalta megbízhatóbb is, mint az államilag felügyelt és szentesített pénzek.

Kivéve persze azt az esetet, ha az államok esetleg fellépnek ellene, például mert a pénzmosás vagy az illegális tranzakciók melegágyát látják benne. A Bitcoin jogi szabályozásáról már most is esik szó itt-ott a politikában.

Idén júniusban két amerikai szenátor is szövetségi hatósági fellépést sürgetett a Bitcoin ellen, miután kiderült, hogy egy bizonyos weboldalon drogokat lehet vásárolni bitcoin ellenében. Dawn Dearden, a drogellenes hivatal szóvivője a kérdés kapcsán kijelentette, hogy tökéletesen tisztában vannak a formálódó fenyegetésekkel, és meg is fogják tenni a megfelelő lépéseket.

Ha valóban lépni akarnának, úgy az egyik lehetőségük például a bitcoin-tranzakciók jelenleg mintegy 80%-át kezelő, legnagyobb Bitcoin-váltó, az MtGox megtámadása lenne. A felhasználók szerint azonban egyetlen kormány sem fog tudni soha leállítani egy P2P-szolgáltatást – és bár ez valóban abszolút igaz is, elértékteleníteni azért így is elértékteleníthetik.

Ahogy a legtöbb hagyományos pénz, úgy a Bitcoin értéke is a felhasználói belé vetett bizalmától függ. Ha a bitcoinosok többsége azt hinné, hogy a bitcoinjaik minden értéküket el fogják veszíteni, és ezért igyekezne még időben kimenekíteni a pénzét a rendszerből, akkor a bitcoin értéke valóban a mélyebbnél is mélyebbre zuhanna. Ennek kapcsán a Broadsight arra is rámutat, hogy amikor a PayPal befagyasztotta több nagy Bitcoin-váltó számláját, mondván, hogy a működésük sérti a PayPal felhasználási feltételeit, egyből össze is omlott a spekulatív kereslet, és leeresztett a lufi.

Azonban nem csak az államok jelentik az egyedüli fenyegetést. Júniusban egy technikai trükk és egy lopás miatt omlott össze a bitcoin-árfolyam. Itt pedig a Broadsight szerint felmerül a felelősség kérdése is: kit perel be az ember, ha egy váltót ért hackertámadás miatt értéktelenednek el a bitcoinjai?

A Broadsight összegzése szerint a Bitcoin ugyan valóban egy fantasztikus és tanulmányozásra érdemes kísérlet, erős párhuzamokkal a pénz történelmi fejlődésével és kialakulásával, azonban meglátásuk szerint semmi nyilvánvaló előnyt vagy pluszt nem kínál a használata, viszont az államoknak minden okuk megvan az ellene való fellépésre, a váltók ellehetetlenítésére és a rendszer törvényen kívül helyezésére.

A Bitcoin ugyan még így sem semmisülne meg, viszont erősen visszaesne a népszerűsége, valahova a csak a sussex-i Lewes-ban elkölthető Lewes Font szintjére.

Beváltás

Egyelőre senkinek nem tanácsoljuk a bankkártyái összevágását és a bankszámlái felszámolását, mivel a pénzvilág illetékesei még mindig elsősorban a már meglévő rendszerek áramvonalasabbá tételével foglalkoznak, semmint az újak bevezetésével.

Ennek megfelelően az eddig elért eredményeik – az Apple iTunes-a, az Amazon Payments, a Google Checkout, a PayPal és a mobilkiszámlázó szolgáltatók – is csak a már eddig is alkalmazott ügymenetet egyszerűsítik le és gyorsítják fel, lefaragva a korábbi körülményeskedéseket. Az NFC-technológia is csak egy újabb lépés lesz a gyorsítási sorban.

És hogy végső soron valóban veszélyeztetett fajnak tekinthetjük-e a készpénzt? David Snow szerint egyáltalán nem, mivel különböző helyzetekben mindig különböző fizetési lehetőségekre lesz szükségünk, a készpénz pedig még éveken át meg fog maradni az egyik legmegfelelőbb fizetési formának.

Nem tagadja azonban azt sem, hogy bizonyos helyzetekben a technológia valóban feleslegessé teszi a készpénzt, így például a magánszemélyek vagy a fejlődő országok bankszámlával még nem rendelkező, egymástól nagy távolságra élő lakosai közti fizetések esetén, vagy épp az NFC-kompatibilis helyeken a fejlett világban.

Rob Skinner összegzése szerint a készpénz jó ideig velünk marad még ugyan, de egyértelmű a digitalizálódási trend is. Nem elképzelhetetlen ugyan, hogy az ember még 2015 után is hordjon magánál pénztárcát, csak épp szüksége nem lesz már rá.

Forrás: Techradar

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.