Bitcoin, torrent, fejlesztés és közösségileg finanszírozott kultúra

Szerző: Amir Taaki (genjix)

Hol vagyunk?

A Bitcoin elfoglalta magának az internet egy kis szegletét, és a maga derűs hacker-mentalitásával kész szembeszállni hírhedt, ortodox ellenfelével. Ironikus módon éppen ez a gyermeki informalitás tette lehetővé a Bitcoin és idősebb testvéreinek kifejlődését – gondolok itt most elsősorban a BitTorrentre. A BitTorrent egy közösség dinamikus válasza volt a fájlmegosztó szolgáltatásokkal szembeni egyre keményebb fellépésre. Akkoriban számtalan decentralizált fájlmegosztó-rendszer bukkant fel mindenütt; eleinte a BitTorrent is csak egy volt ezek közül, de aztán így vagy úgy, abszolút diadalt aratott az összes többi felett.

Míg tehát a BitTorrent a tartalomipart legyintette arcon a kesztyűjével, addig a Bitcoin a pénzügyet.

Mindkettő decentralizált rendszer. A BitTorrenttel az ember a BitTorrent hálózatának többi tagjától tölthet le például egy filmet – ehhez azonban természetesen tudnia kell azt is, hogy pontosan melyik fájlt is akarja letölteni. Hasonló a helyzet a bitcoinnal is: ahhoz, hogy pénzt küldhess a rendszer egy másik tagjának, ismerned kell a címét. Ha nem határozhatnád meg a címzettet, úgy kétségkívül sokkal izgalmasabb lenne a Bitcoin, viszont ezzel együtt abszolút hasznavehetetlen is egyben.

Geek pride

A BitTorrent esetében a rendszeren kívül álló weboldalakra tölthetnek fel az emberek csak BitTorrent-szoftverrel használható linkeket, amelyek lehetővé teszik az egyes fájlok letöltését a BitTorrent mini-internetjéről. Ezeket a weboldalakat fésülhetik át aztán a felhasználók az általuk keresett fájlok után; végül egy klikk a letöltőlinkre (magnet-URI-ra), és már indul is a folyamat: a BitTorrent szoftvere a decentralizált hálózaton megkeresi a kívánt fájlt megosztókat, és hozzálát a beszerzéshez.

Számtalan ilyen külső szolgáltatás versenyez egymással. Ha bármelyiket ki is iktatják, nyomban a helyébe lép egy másik; még a The Pirate Bay is csak egy a sok közül – viszont körülöttük támadt akkora felhajtás, amlyből aztán egy politikai párt is született, és óriási lendületet adott egy, az egyéni jogokra és az információhoz való hozzáférés szabadságára összpontosító szubkultúrának. Egy teljes egészében a kibertérben nevelkedett és élő nemzedéknek. Egymás után találnak magukra az emberek világszerte, visszahódítva maguknak a “kalóz” szót, mint a geekség vállapját. Éppúgy, ahogyan a homoszexuálisok visszafoglalták maguknak a “meleg”-et, a feketék pedig a “nigger”-t, úgy mi is visszaszerezzük a “kalóz”-t.

(Az eredetileg szégyenbélyegnek szánt rózsaszín háromszöget (gyakran megfordítva az eredeti, a nácik által használt álláshoz képest) mára nemzetközileg elismert jelképpé emelte a meleg méltóság és a melegjogi mozgalom, olyannyira, hogy csak a szivárványos zászló népszerűbb nála.)

Összetett rendszerek kezelése

A számítógépes rendszereket gyakran tervezik rétegesre, egyebek mellett már csak azért is, mert egy rétegelt rendszert sokkal könnyebb csapatmunkában kezelni és fejleszteni: mindenkinek megvan a maga rétege, amivel foglalkozhat a saját szakértelmének és érdeklődésének megfelelően, hardverszintű rendszerfejlesztőktől felhasználói szoftverfejlesztőkig. És mindenki nyugodtan szentelheti minden figyelmét a saját területe tökéletesítésének anélkül, hogy közben folyamatosan foglalkoznia kellene a többi réteggel is.

A bankok is rétegelt rendszerek, nekik is megvan a maga ökoszisztémájuk, amelyen belül gond nélkül lebonyolíthatnak mindenféle szolgáltatásokat és megállapodásokat anélkül, hogy lenne egy központi felügyelőjük a csúcson, aki/ami az egész rendszer minden történését áttekinti és ellenőrzi. Ami teljesen érthető is, lévén az utóbbi felállás egy olyan gigászi rendszert hozna létre, ami még a bitcoind forráskódjánál is rosszabb lenne.

A BitTorrent is egy rétegelt rendszer, melynek a már említett külső tartalomrendszerező szolgáltatások állnak a csúcsán – amelyeket ki lehet iktatni ugyan, de amelyeknek ez esetben mindig egyre újabbak veszik át a helyét. Ezzel együtt azonban még így is kellemetlenül gyenge láncszemei ezek a BitTorrent világának – éppúgy, ahogyan a váltók a Bitcoinénak: az ezerfejű decentralizált hidra egyetlen sebezhető pontját jelentik.

“Leállíthatatlanná teszi a BitTorrentet a Tribler”

Élénk diskurzus vette kezdetét arról, hogy fel lehetne-e a számolni a rendszernek ezt a gyengeségét azáltal, ha egy újabb réteget húznánk rá a BitTorrent hálózatára; megoldhatnánk-e így a problémát, és feltuningolhatnánk-e 100%-osra a rendszer rugalmasságát és ellenállóképességét? Létrehozhatnánk-e egy átfedő hálózatot?

És itt jön be a képbe a Tribler:

A Triblernek nincs szüksége torrentoldalakra a keresett tartalmak letöltéséhez, mivel teljes egészében P2P-kommunikáció útján intéz mindent. Ahogy a vezető kutatójuk is fogalmazott, így már tényleg “csak a net teljes leállításával lehetne leállítani a rendszert.”

“Tudományos munkánk legfőbb célja a valóban korlátozhatatlan információmegosztás lehetőségének biztosítása” – nyilatkozta Dr. Pouwelse a TorrentFreaknek. – “Nem szeretjük a megbízhatatlan szervereket. A Tribler egyetlen másodpercig sem volt offline az elmúlt hat év alatt, ezt pedig kizárólag annak köszönhetjük, hogy nem támaszkodunk olyan rozoga alapokra, mint a DNS, a webszerverek vagy a keresőportálok.”

A Tribler tehát teljesen decentralizálja a torrentezést: maga a kliens fésüli át a hálózatot megosztótól megosztóig a keresett tartalmak után.

Nem meglepő módon a Bitcoin is rétegelt. Megvan a maga rendszere, protokollja, kliensei, interfészei és szolgáltatásai. Azonban a legfelső szinteket még nem állítottuk össze, és bele is fog telni még egy jó időbe, mire szert teszünk annyi tudásra és tapasztalatra, amivel már ezeket a problémákat is megoldhatjuk.

Még a mentális modellek sem állnak rendelkezésre. Olvasd csak el Newton és Leibniz első írásait a differenciálszámításról; szinte teljesen érthetetlenek, mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre az általunk ma használt mentális modellek és absztrakciók. Évszázadokba telt, mire a differenciálszámítás megérett már annyira, hogy gimnáziumokban is lehessen oktatni.

Az Electrum és a Stratum két korai, friss és izgalmas kísérlet egy átfedő hálózat létrehozására, melyekben a felhasználók specializált szupercsomópontokon keresztül olvashatják a blokkláncot, megspórolva így maguknak az igen erőforrásigényes helyi csomópontfuttatás fáradságát. Ma már mindenki bizalmas mailszolgáltatókat használ – holnap pedig mindenki bizalmas szupercsomópontokon keresztül kap majd meg minden adatot a blokkláncról, amire csak szüksége van. Az Electrum és a Stratum tehát a Bitcoin jövőbeli fejlődésének első derengő szellemképei: most még nehezen észrevehetőek és könnyen keresztül is nézhet rajtuk az ember.

Tranzakció-lebonyolítás és -rendezés

A SEPA (Egységes Eurófizetési Övezet) nagyban javítja az európai határokon átívelő fizetések hatékonyságát azáltal, hogy egységes, közös szabványba csomagolja az európai pénzügyi infrastruktúra egyébként meglehetősen széttöredezett banki rendszereit.

A SEPA-fizetések alapját a tranzakció-lebonyolító és -rendező mechanizmus, a CSM képezi. Lebonyolítás alatt itt egy adott ügylet teljesítésére vonatkozó kötelezettség értendő, amely tranzakció “rendezését” felügyeli a bank. Erre azért van szükség, mert a lebonyolítás folyamata sokkal gyorsabb, mint az annak az alapját képező tranzakció teljes rendezésének a ciklusideje. Ha A bank küld 20 eurót B banknak, B bank pedig 10 eurót A banknak, akkor a rendezési folyamat során 10 euró kerül át A banktól B bankhoz. A gyakorlatban persze ennél jóval nagyobb összegekről van szó.

A Bitcoin csak egy rendezőrendszer, így szükségünk van lebonyolítókra is. Az olyan rendszerek, mint az Electrum és a Stratum lehetővé teszik a hálózat skálázását, a lebonyolítórendszerek pedig kitöltenék a Bitcoin még meglévő fehér foltjait, lehetőséget biztosítva például a valóban azonnali, névtelen mikrofizetésekre vagy teljesen díjtalanul, vagy csak rendkívül minimális díjakkal. Mert bár a bitcoinos átutalások jelenleg is gyorsak ugyan, de még messze nem azonnaliak; magánjellegűek, de nem névtelenek, cent-értékűek, de nem mikrotranzakció-jellegűek, és olcsók, de nem díjtalanok. Egy jó lebonyolítórendszer összerakná a teljes képet mindezekből a puzzle-darabkákból.

A Bitcoin eljövendő lebonyolítórendszerének még a specifikáció sincsenek meghatározva; még csak nem is sejtjük, hogy is fog ez kinézni majd. Talán valamilyen külső szolgáltatás veszi majd át ezt a feladatkört, vagy egy, a Triblerhez hasonló rendszer? Az elsőként felbukkanó és hálózatszerte villámgyorsan elterjedő rendszer lesz-e majd a végleges is egyben, vagy több is megjelenik majd, és a piaci verseny szelektálja ki ezek közül a legjobbat annak az erényei alapján? Ezt csak Nostradamus tudhatja.

Egyesítsük erőinket!

Egy ilyen lebonyolítórendszer egyben óriási lendületet adna a netes ösztönzésnek: egyetlen kattintással jutalmazhatná bárki a kultúrát. Nap mint nap áramlanak számolatlanul az egyre újabb videók a különböző közösségi videómegosztókra, így például a YouTube-ra vagy a Vimeóra, és gyakran elérnek akár sokmilliós nézettséget is. Képzeljük csak el, ha mondjuk egy százmilliós nézettségű videó alkotója csak 0,01$-t kapna minden egyes megtekintés után – máris egymillió dollárja lenne. Ez lenne maga a klikkfinanszírozott kultúra.

Ezt a hipotetikus bitcoinos lebonyolítórendszert be lehetne építeni egy, a Tribleréhez hasonló decentralizált tartalom-átfedő hálózatba is, a feltöltők felé áramoltatva így a hálózatban csörgedező pénzt, támogatva így a tartalmak közzétevőit.

A parányi, töredék-bitcoinnyi összegek arra ösztönöznék az emberekek, hogy a sávszélességük minél nagyobb hányadát fordítsák megosztásra a tartalmak további terjesztése érdekében ahelyett, hogy csak gyorsan lehúznák, amit akarnak, majd lelépnének. Éppúgy, ahogy az iskolában a tanár akár némi csokival is jutalmazhatja a jó gyerekeket, jutalmazhatnánk a BitTorrentben is konkrét anyagiakkal a jó seedereket. Így jelentősen megnövekedne a BitTorrent hálózatánák rendelkezésére álló összes sávszélesség, jelentősen felgyorsítva a letöltéseket. A gyors letöltés és a rendszer természetéből fakadó rugalmassága és ellenállóképessége pedig még több embert terelne a torrentezéshez. Ezáltal pedig a Bitcoin is jól járna, ha más miatt nem is, a gyorsan gyarapodó felhasználói tábor és a gazdagabb gazdaság okán mindenképp.

A valamit valamiért-elv igen hatékony stratégia a feltöltés ösztönzésére, elősegítve egyben a bizalomépítést is. Az antiszociális piócákat így egyszerűen a rendelkezésükre bocsátott sávszélesség folyamatos visszanyesésével, automatikusan lehet büntetni, a kooperatív feltöltőket pedig egyre nagyobb sávszélességgel és így egyre gyorsabb letöltésekkel jutalmazni.

Ugyanilyen jól működhetne ez a stratégia a fenti példában említett vagyon (sávszélesség) egy tisztább formájával, vagyis magával a pénzzel is – nem is szólva arról, hogy egy sor fantasztikus ötletet ihlethetne és különös új technológiák kifejlesztését tenné lehetővé.

Így közös erővel valóban visszahódíthatjuk a kultúrát, végleg és visszavonhatatlanul megváltoztatva azt, véget vetve a csak-olvasható világnak, elhozva az olvasó-író kultúra új korát. Ehhez pedig a finanszírozási rendszer újratervezése jelenti az első lépést.

Amir Taaki megjegyzése: Köszönet Servan–nak, amiért megosztotta velünk ezt a fantasztikus ötletét! 🙂 Ez valójában az ő ötlete volt.

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.