Az EFF és a Bitcoin

2012-01-05

Szerző: Julian Noble (julz)

"A BTC nem bűn"

Nem nyúlszívűeknek való feladat kiállni a reflektorfénybe és megvédeni a törvényes netes tevékenységeket a jogi fenyegetésektől – ehhez már valóban igazi nagyágyúk kellenek. Az Electronic Frontier Foundation immár két évtizede küzd bátran a kibertérbeli jogok védelméért, fontos precedenseket teremtve. Ez a szervezet nem félt beperelni még az olyan óriásokat sem, mint a CIA, az USA védelmi és igazságügyi minisztériuma és más hivatalok és ügynökségek, de még az olyan nagyvállalatokat sem, mint az Apple és az AT&T.

Egy ideje azonban az EFF is kissé megroggyanni látszik, mintha valamelyest elapadt volna az erejük és az elszántságuk. Jól ismerik ők is az “öncenzúra” káros és bénító hatását – azt az esetet, amikor már azelőtt, csírájában elfojtásra kerül minden vita, tevékenység és véleménynyilványtás, hogy egyáltalán elkezdődhetne. Amikor az ember már meg se mer szólalni vagy cselekedni, a törvények és a jogszabályos homályos megfogalmazottságának fenyegetése miatt. Amikor az ember soha nem lehet biztos benne, hogy pontosan hol is kezdődnek és végződnek a jogai, amikor folyamatosan azon kell aggódnia, hogy vajon mikor lépi át azt a bizonyos láthatatlan vonalat. Amikor a szolgáltatók bármikor befagyaszthatják vagy lezárhatják a felhasználóik fiókjait – és még csak nem is konkrét jogi követelések, hanem valamiféle homályos szabályozás miatt, ami még magánál a vonatkozó törvénynél is ködösebben van megfogalmazva.

Lássuk, hogyan is magyarázza az EFF a Bitcointól való visszavonulását – amely technológia ráadásul önmagában még csak nem is illegális, viszont abszolút “electronic frontier” (= elektronikai határterületi) technológia:

Az EFF és a Bitcoin (2011. június 20.)

Mihez is kezdjünk hát akkor az EFF-nek ezzel a nyilatkozatával, amely egyértelműen kimondja, hogy kifejezetten a bizonytalan jogi helyzet miatt kerülik egy bizonyos technológia használatát? Első pillantásra ez persze valamelyest érthető lehet, és a jogi komplikációk észlelése, valamint azoknak a körültekintő kezelése még kifejezetten bölcs és megfontolt eljárásnak is tűnhet. Ha azonban egy kicsit hátrébb lépünk, és mindezt az EFF történetének teljes kontextusába helyezzük, úgy már érdekesebb a helyzet. Az EFF ugyanis eleve az elektronikai határterületi technológiákat övező, ugyanilyen jellegű bizonytalanság légkörében született, sőt, bizonyos mértékben már az életre hívását is éppen ez a bizonytalanság ihlette. Vegyük csak például ezt az idézetet “Az EFF nem kifejezetten rövid történetéből” (A Not Terribly Brief History of the EFF).

Ezen interjú folyamán rádöbbentem, hogy itt az Egyesült Államok teljes törvénybetartatási szerkezetét látom kicsiben leképezve.

Baxter ügynök aligha lehetett egyedül a döbbenetével a datacrime (adatokkal kapcsolatos bűnelkövetés) jogi, technikai és metaforikus természetét illetően.

Ez is jól mutatja, hogy nem csak hogy bizonytalan volt a jogi környezet, de egyenesen mocsaras és értelmezhetetlen még azok számára is, akiknek kifejezetten a törvények vizsgálata és betartatása volt a feladata – bár persze a törvénykezés már akkor is éppúgy le volt maradva az új technológiákat illetően, mint ahogyan ma is. Mindent áthatott “a kibertérbeli törvények bizonytalan természete”, de akkoriban ez még a legkevésbé sem tartotta vissza az EFF-et attól, hogy bátran szembefordítsák a homállyal a nagyteljesítményű fényágyúikat.

Az EFF-nek a Bitcoint illető gyors hátraarcának előzménye ezzel szemben mindösszesen annyi volt, hogy Schumer és Manchin amerikai szenátorok hangot adtak abbeli aggályaiknak, miszerint egy bizonyos weboldalon illegális kereskedelmet bonyolítanak le a bitcoin segítségével. A szenátorok tévesen “lenyomozhatatlannak” nevezték a bitcoint.

Pedig ezzel szemben ott volt nagyjából ugyanezidőtájt az “Adler Vermillion & Skocilich LLP” üzleti és szellemi tulajdonjogi ügyvédi iroda egyik tagjának, Joseph Skocilich-nek az ennél jóval mértéktartóbb véleménye is:

Valójában a Bitcoinnal kapcsolatban mindössze az annak a gazdaságát “pénzügyi szolgáltatásokkal” ellátó, így például pénzt közvetítő, feldolgozó és más valutákra váltó üzletek kapcsán merülhetnek fel jogi kérdések. Az ezekkel kapcsolatos törvényekre már igencsak ráfér egy alapos reform, mivel jelen formájukban már kifejezetten hátráltatják az online fizetéskezelő ipar fejlődését. A bitcoin egyszerű fizetőeszközként való használata azonban semmivel sem vet fel több kérdést, mint bármely más valuta használata; bárki és bárkinek az üzlete teljesen szabadon választhatja meg, hogy milyen formákban és módokon hajlandó elfogadni fizetéseket.

Számos szervezetet felkeresett már a Bitcoin-közösség segítségnyújtási ajánlatokkal a bitcoin-elfogadás részleteit és technikai finomságokat illetően. Az ezen ajánlatokra érkezett válaszok némelyike pedig rendkívül sokatmondónak bizonyult.

A SENS alapítvány egy tagja például arra hivatkozva zárkózott el a bitcoin-elfogadás elől, hogy “fennáll a lehetősége annak, hogy az USA betiltsa a BTC-használatot”.

A Kiva.org egyik embere (nem jogi képviselője, csak egy technikai munkatársa) még jobban szemléltette a bénító hatást:

Beszéltünk pár másik nonprofit-szervezettel, és egy bizonyos szervezet ügyvéde elég erőteljes érveket sorakoztatott fel nekünk arra vonatkozólag, hogy miért is tesszük jobban, ha távol maradunk a Bitcointól. Ezt követően beszéltünk a saját ügyvédünkkel is, aki szintén arra sarkallt, hogy ne tegyünk semmi olyasmit, amivel elterelnénk a figyelmét a Kiva központi küldetéséről azáltal, hogy ellentmondásos ügyekbe keveredünk.

A Humble Bundle alapítói a következő választ adták:

Helló, beszétünk erről az EFF-fel és egy ügyésszel, és mint kiderült, a helyzet finoman szólva is több, mint bonyolult. Nagyon nagy a tét, és óriási a bizonytalanság a bitcoin-használatot illetően. Bár maga az elképzelés tényleg fantasztikus, az alapján, amit hallottunk, a magunk részéről nem vagyunk felkészülve arra, hogy mi legyünk az első nagyobb tesztalanyai.

És vajon hány másik szervezet fordult még az EFF-hez és követte az ő öncenzúrázó példájukat?

Egyes esetekben konkrét jogi akadályok is felmerülhetnek egy ilyen új technológia alkalmazása kapcsán. A jótékonysági szervezetek működését például különösen szigorúan szabályozzák. Egyes kormányzati szervek, így például a bangladesi nem-kormányzati szervezetek hivatala megköveteli, hogy minden egyes külföldi adakozó töltsön ki és írjon alá egy olyan űrlapot, amelyben hitelesíti az adományát. Ez pedig érthető módon komolyan ellehetetleníti a mikroösszegű adakozások lehetőségét egy, a személyes adatvédelmet erősen fokozó elektronikus fizetőrendszer keretein belül.

Azonban az EFF aggályai messze nem ilyen konkrétak.

Ha attól félnek, hogy bitcoin-használat esetén úgy tűnhetne, mintha profitszerzésre (pénzügyi érdekeltség) törekednének, úgy észrevehetnék, hogy a Bitcoin fizetőrendszerként való használatához egyáltalán nem szükséges a bitcoinok felhalmozása. Vannak olyan szolgáltatások, amelyek rögtön USD-ben továbbítják az ügyfeleiknek a nekik címzett BTC-kifizetéseket, teljesen mentesítve így őket mindenféle árfolyamkockázattól vagy a spekulációnak még a puszta gyanújától is.

Teljesen függetlenül attól, hogy mennyire tartja esélyesnek az ember egy olyan technológia felfutását, mint a Bitcoin, az mindenféleképpen nyilvánvaló, hogy jelenleg az elterjedésének a legnagyobb akadálya nem egy bizonyos törvény, hanem az általános “jogi félelem”. Milyen üzenetet közvetít a világ kereskedői és jótékonysági szervezetei felé az, ha azt látják, hogy még az óriásölő EFF is homályos jogi aggályokra hivatkozva utasítja el egy technológia – ráadásul kifejezetten passzív jellegű – használatát?

Nem teljesen megalapozatlanul érezheti most tehát úgy a Bitcoin-közösség, hogy elárulták. Nem arról van szó, hogy azt várnánk az EFF-től, hogy kifejezetten “támogassa” a Bitcoint – hanem arról, hogy az EFF-nek a természetéből fakadóan vígan kellene használnia minden olyan elektronikus határterületi technológiát, amelynek alkalmazását egyetlen törvény sem tiltja konkrétan, és hajlandónak kellene lennie a közösséggel való együttműködésre a felhasználók támogatásában (vagy legalább nem elbátortalanítania azokat) a jogi határvonalakhoz közeli manőverezésben. Netalán kriptográfiai eljárásokat sem alkalmaztak akkor, amikor az azoknak a használatához való jogunkat védték?

Fél év telt már el az EFF jogi bizonytalanságra hivatkozó nyilatkozata óta, ami bizony hosszú idő a technológia gyorsan mozgó világában – és ahhoz is éppen elég, hogy kellőképpen elterjedhessen a bénulás és a félelem. Az állítólagosan a kibertörvények élvonalában küzdő nonprofit szervezetként az EFF igen jelentős befolyással rendelkezik. Gondoljunk csak bele, hogy is nézne ki az, ha ugyanígy viszonyulnának más technológiákhoz is:

______________________________________

Sajtóközlemény: az EFF visszavonul a közösségi oldalakról.

Az EFF éveken át kísérte figyelemmel a magukat “egyenrangú felek informális közösségeként” meghatározó közösségi hálók (elektronikus kommunikációs rendszerek) körüli fejleményeket.

Régóta használunk emailt, és kísérleteztünk az olyan közösségi üzenetküldő technológiákkal is, mint amilyen például a P2P- és közösségi rendszerek élvonalában járó Twitter és Facebook.

Végül azonban mégis úgy döntöttünk, hogy töröljük valamennyi Twitter- és Facebook-fiókunkat, és nem gyűjtünk követőket és barátokat a közösségi hálókon. Indokaink a következők:

1.) Nem látjuk át minden részletében a közösségi hálók és az elektronikus P2P-kommunikációs rendszerekkel kapcsolatos, bonyolult jogi kérdéseket.

A közösségi hálók egyelőre nem tisztázott jogi aggályokat vetnek fel egyebek mellett adatvédelemmel, zaklatással, zavargás-szervezéssel és személyazonosság-lopással kapcsolatban. És bár az EFF gyakran nyújt segítséget az új technológiák kapcsán jogi problémákba bonyolódó embereknek, arra mindig is kínosan ügyeltünk, hogy mi magunk semmiképp ne válhassunk az ilyesfajta küzdelmek és problémák alanyaivá. Mivel pedig a közösségi hálók és a P2P-rendszerek általános használatának jogi vonatkozásai még mindig igen zavarosak, ezért komolyan tartunk attól, hogy a közösségi hálók aktív használata révén magunk is áldozattá válhatnánk.

2.) Nem akarjuk félrevezetni a “barátainkat”.

Ha az emberek egy olyan nonprofit szervezet, mint az EFF “barátaivá” vagy “követőivé” válnak egy közösségi hálón, gyakran arra számítanak, hogy a szó hagyományosabb értelmében véve is a “barátaik” vagy a “követőik” leszünk. Ez pedig komoly jogi félreértésekhez is vezethet a közösségi hálók más tagjaival fenntartott kapcsolatunk természetét illetően.

2011-ben a közösségi médiát összefüggésbe hozták az Arab Tavasz felkeléseivel és a tottenhami zavargásokkal is. Ennek nyomán a kormányok újult erővel láttak neki a közösségi hálók feltérképezésének annak érdekében, hogy azonosíthassák a kollaboránsokat és kidolgozhassák az egyes közösségi oldalak szükség esetén való teljes lekapcsolásának módjait is.

Az ilyen és ehhez hasonló jogi bizonytalanságok miatt mi is egyre inkább fenyegetve éreztük magunkat az összegyűjtött “barátaink” és “követőink” puszta létszáma miatt.

3.) Az emberek úgy értelmezték a Twitter-, Facebook- és más közösségi eszközhasználatunk tényét, mintha kifejezetten támogatnánk azokat.

Aggódtunk amiatt, hogy egyesek esetleg kifejezetten azért kezdik használni ezeket a közösségi oldalakat, mert látják, hogy mi is használjuk azokat, és ebből talán azt a következtetést vonták le, hogy akkor ezek biztosan biztonságos és kockázatmentes, nyugodtan és szabadon haszálható eszközök.

Tény ugyan, hogy őszinte érdeklődéssel kísértük figyelemmel a közösségi oldalak fejlődését, azonban mégsem támogattuk soha kifejezetten a Facebookot vagy a Twittert. Ami azt illeti, általában véve sem támogatunk soha kifejezetten egyetlen terméket vagy szolgáltatást sem, és ez alól nem képeznek kivételt a közösségi oldalak sem.

Nagyra értékeljük azonban a közösségtől kapott óriási támogatást, és osztozunk a közösség adatvédelem és innováció iránti elkötelezettségében. Teljes mértékben megértjük a jelenlegi netes közösségi rendszereket övező adatvédelmi problémákkal kapcsolatos frusztrációjukat is, azonban mi magunk a továbbiakban nem fogadunk el és nem is kezdeményezünk barát-, követő- vagy ismerős-jelöléseket.

Nem kizárt az sem, hogy a közeljövőben újragondoljuk a DNS-rendszerben való részvételünket és fontolóra vesszük az abból való esetleges kilépésünk lehetőségét is, hogy kívülről még jobban támogathassunk titeket a #SOPA elleni harcban!

Az EFF-fel folytatott elektronikus kommunikációból fakadó kockázatok mérséklése érdekében ahogy eddig is mindig, úgy eztán is bármikor kapcsolatba léphettek velünk postai levél útján a következő címen:

Electronic Frontier Foundation
454 Shotwell Street
San Francisco CA 94110-1914 USA

Ugyanezen okból kifolyólag nem fogadunk el a továbbiakban elektronikus úton továbbított (így pl. hitelkártyás, banki átutalásos vagy bitcoinos) adományokat sem; akkor védhetjük meg a legjobban az ezen elektronikus rendszerek használatához való jogotokat, ha mi magunk nem használjuk azokat.

Nem fogadunk el továbbá a továbbiakban készpénzt sem annak az esetleges kokainszennyezettsége és az ebből fakadó potenciális jogi kockázatok miatt. Aranyrudakat vagy nemesfém-érméket a fenti címen veszünk át.

______________________________________

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.