Számos tévhit kering a Bitcoinról. Legfőbb ideje eloszlatni őket.

A bitcoin ugyanolyan, mint az összes többi digitális pénz, nincs benne semmi új.

Szinte az összes többi digitális pénz központosított. Ez pedig azt jelenti, hogy:

* az irányítóik bármikor tetszés szerint növelhetik azoknak a pénzkészletét;
* a központjuk sikeres kiiktatásával az egész rendszerük megsemmisíthető;
* az irányítóik bármikor rákényszeríthetnek a felhasználóikra bármilyen, tetszésük szerinti szabálymódosítást vagy új szabályt.

A Bitcoin esetében e problémák egyikétől sem kell tartani, mivel a rendszer decentralizáltsága valamennyinek eleve elejét veszi.

A bitcoin nem old meg egy olyan problémát sem, amit ne oldanának meg a hagyományos pénzek és/vagy az arany is.

Az arannyal ellentétben a bitcoin:

* könnyen szállítható
* könnyen védhető
* könnyen ellenőrizhető
* könnyen osztható

A hagyományos pénzekkel ellentétben a bitcoin:

* kiszámítható és csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre
* mentes bármiféle központi szervezet machinációitól

A hagyományos elektronikus pénzrendszerekkel ellentétben a bitcoin:

* akár névtelen is lehet
* befagyaszthatatlan
* gyorsan utalható
* olcsón utalható

A bitcoint a számítógépek számítókapacitása fedezi.

Ez így, ebben a formában nem igaz. A “fedezet” egy pénz esetében annyit tesz, hogy annak az értékét egy központi hatóság egy bizonyos arányban valami máshoz köti – és amire azt igény esetén be is lehet váltani. A bitcoinokat azonban nem válthatjuk be az előállításukra már felhasznált számítókapacitásra. Ebben az értelemben a bitcoint kizárólag a piaca, vagyis az érte kapható áruk és szolgáltatások fedezik – akárcsak az aranyat, amit önmagában szintén nem fedez semmi más, mint a piaca.

A számítógépek számítókapacitása csak létrehozza az egyes bitcoinokat, valamint védelmezi a hálózat blokkláncának épségét bizonyos fajta támadásokkal szemben – és ez minden.

Ha a bitcoinnak nincs fedezete, akkor nem is ér semmit.

Az aranynak sincs fedezete. A bitcoin rendelkezik bizonyos különleges tulajdonságokkal, amelyeket nagyra értékelnek a felhasználói – ezért is hajlandóak elfogadni azt fizetségként és kereskedni vele. Az értékét tehát a piaca – a felhasználói – igényei és szükségletei, a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg. Lásd továbbá az előző kérdést.

A bitcoinok értéke a kibányászásukhoz felhasznált áram és számítókapacitás függvénye.

Ez a kijelentés lényegében az elvégzett munka alapján próbálja definiálni a bitcoin értékét – amely megközelítés azonban eleve téves. Abból, hogy valaminek az előállításához x erőforrás szükséges, még nem következik, hogy az így kapott végtermék értéke is x lesz. A végtermék lehet értékesebb és értéktelenebb is az előállításához felhasznált erőforrásnál, attól függően, hogy mennyire hasznos a felhasználói számára.

Mi több, a valóság ennek pont a fordítottja: a bitcoinok kibányászásának költségét a bitcoinok értéke határozza meg. Ha a bitcoinok árfolyama felível, úgy többen kezdenek bányászni, mivel egyre nyereségesebbnek ígérkezik a vállalkozás; emiatt azonban emelkedik a bányászat nehézsége is, aminek következtében a bányászat folyamata is költségesebbé válik. Ha a bitcoin árfolyama ereszkedni kezd, úgy ugyanennek a fordítottja játszódik le. Ezek a hatások úgy egyensúlyozzák ki egymást, hogy a bányászat mindig annyiba kerüljön, amennyit kitermel.

(Ellentétben ezzel-azzal,) a bitcoinnak nincs belső értéke.

Numizmatikai értelemben – vagyis a csereeszközként való használat területén kívül – a bitcoinnak valóban nincs saját értéke.

Míg azonban egyes kézzelfogható árucikkek valóban rendelkeznek belső értékkel, az általában lényegesen alatta marad a kereskedelmi árfolyamuknak. Nézzük például az aranyat: ha nem használnánk inflációbiztos értékőrzőként, hanem csak és kizárólag ipari célokra alkalmaznánk, úgy a piaci értéke is csak töredéke lenne a mainak, mivel az ipar aranyszükséglete jóval alacsonyabb a rendelkezésre álló aranykínálatnál.

A belső érték – és más olyan tulajdonságok, mint például az oszthatóság, a behelyettesíthetőség, a tartósság és a ritkaság – történelmileg elősegítette ugyan egyes árucikkek csereeszközzé való előléptetését, de mégsem elengedhetetlen. Ebben az értelemben a bitcoinnak “belső értéke” nincs ugyan, viszont ezt mégis sokszorosan kompenzálja azzal, hogy rendelkezik egy jó csereeszköz minden szükséges tulajdonságával.

Végső soron bárminek az értékét mindig a kereslet és a kínálat határozza meg – vagyis hogy mennyit hajlandóak megadni érte az emberek.

A bitcoin nem törvényes fizetőeszköz, tehát illegális.

Nos, a csirkék sem törvényes fizetőeszközök, mégsem illegális a csirkében folytatott cserekereskedelem.

Egy sor olyan pénz van forgalomban világszerte, ami nem minősül hivatalos, a kormány által fedezett pénznek. Elvégre a pénz nem is más, mint egy kényelmes értéktároló. És bár a helyi törvények országról országra változhatnak, és ezekre természetesen mindig oda is kell figyelni, ettől a különböző árucikkekben – így például a digitális pénzekben, mint amilyen a bitcoin, vagy játékpénzekben, mint amilyen a WoW-arany vagy a Linden-dollár – folytatott kereskedelem még nem lesz illegális.

A Bitcoin-használat gyakorlatilag terrorizmus, mivel veszélyezteti a dollárt és az USA gazdaságát.

A terrorizmus hivatalos amerikai definíciója szerint jogi értelemben csak erőszakos cselekedetek minősíthetőek terrorizmusnak – bármit is mondjanak egyes politikusok vagy ügyészek.

Mi több, a bitcoint nem csak az USA-ban használják, hanem világszerte.

A bitcoin zöld utat nyit az adóelkerülésnek, megbuktatva így az egész civilizációt

A készpénzes adásvételek is legalább annyira névtelenek, mint a bitcoinosok, és mégis minden gond nélkül adóztathatóak. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy betartsa az országa a törvényeit; ellenkező esetben viselheti a következményeket.

A bitcoin értéktelen, mivel bárki előállíthatja.

Bitcoint a bányászok “állítanak elő” – illetve kapnak jutalmul a rendszer tranzakcióinak feldolgozásáért.

A bitcoin értéktelen, mivel bizonyítatlan kriptográfiára épül.

A Bitcoin az SHA256 és az ECDSA kriptográfiai eljárásokat használja, amelyek széles körben ismert, elismert és elfogadott, szabványos algoritmusok. Ha ezekben nem bízol, akkor nem csak a Bitcoinban nem bízol, de a hitelkártya- és az összes többi elektronikus banki tranzakcióban sem.

Az első bitcoinosok tisztességtelen előnyt élveznek.

Az első bitcoinosok nagyobb kockázatot vállaltak az idő- és pénzbefektetésükkel, ezért lehetett magasabb a nyereségük.

Gyakorlatiasabban szólva a “méltányosság” fogalmáról elég nehéz bármiféle közmegyezést kialakítani; a Bitcoinnak nem is célja a “méltányosság”, mivel ez amúgyis kivitelezhetetlen lenne.

Mi több, az összesen kibocsátható 21 millió bitcoinnak még nagyjából a kétharmada nem lett kibányászva, így ha valaki csak most kezd el bányázni, még akkor is az “elsők” közé sorolhatja magát.

A 21 millió kevés, nem skálázható.

Minden egyes bitcoin nyolc tizedesjegyig osztható. Így tehát valójában összesen legfeljebb 2.099.999.997.690.000 (kicsivel több, mint kétbillió) bitcoin-alegység áll rendelkezésre. 1 BTC 100.000.000 ilyen alegységnek felel meg.

Ha tehát 1 BTC már túl sokat ér majd a mindennapi tranzakciókban való használatra, úgy egyszerűen át lehet állni ezeknek a kisebb alegységeknek a használatára.

Ha a bitcoinokat a tárcafájlok tárolják, akkor a fájlok lemásolásával a pénz is lemásolható!

Nem. A tárca csak a pénzhez való hozzáférést biztosító titkos kulcsokat tárolja. Felfoghatod úgy is, mintha a bankszámládhoz való hozzáférést biztosító személyes adataidat tárolná. Ha ezeket – a bitcoin-tárcádat – megadod valaki másnak is, azzal még nem dupláztad meg a pénzedet, csak neki is lehetőséget adtál arra, hogy ő is költhessen a pénzedből (és még így sem költhetitek el ugyanazokat a bitcoinokat kétszer).

Az elveszett bitcoinok végleg elvesztek, és ez rossz.

Mivel minden egyes bitcoin nyolc tizedesjegyig osztható, ez nem jelent problémát. Ha valamennyi elveszik, úgy a maradék egyszerűen egy kicsivel értékesebbé válik. Az elveszett bitcoinok felfoghatóak tehát az összes bitcoin-felhasználónak címzett általános adományként is.

Hasonló kérdés az is, hogy miért nincs valamiféle mechanizmus az elveszett bitcoinok pótlására? Erre pedig a válasz az, hogy azért, mert technikai képtelenség különbséget tenni a ténylegesen “elveszett” és az egyszerűen csak valakinek a széfjében lapuló, csak ideiglenesen használaton kívül helyezett bitcoinok között.

Piramisjáték az egész.

A piramisjátékok nyereséget ígérnek az embernek, így csábítva be őt a rendszerbe. A Bitcoin semmit nem ígér. Nincs központja sem, csak felhasználói, akik együttesen építik és tartják mozgásban a gazdaságát.

Ezen túlmenően a piramisjáték zéró összegű, ami annyit tesz, hogy minden résztvevőjének csak az őt követő újabb résztvevők kárára lehet nyeresége. A Bitcoin gazdasága azonban bőven kínál lehetőséget olyan helyzetekre, amelyben minden érintett jól járhat: az előbb beszállók például a bitcoin értéknövekedéséből profitálhatnak, míg a későbbiek egy már kifejlett, stabilizálódott és széles körben elfogadott P2P pénzrendszer általános hasznosságából.

Tény, hogy vannak bitcoint használó piramisjátékok is; ilyen például a Bitcoin Randomizer. Ezek azonban nem keverendőek össze magával a pénzrendszerrel.

Véges pénzmennyiség plusz elveszett pénz egyenlő deflációs spirál.

Az esetlegesen jelentkező deflációs hatások olyan emberi gazdasági reakciókat indítanak be (így például pénzfelhalmozást), amelyek jelentősen mérséklik a deflációs spirál kialakulásának kockázatát.

A Bitcoin nem ad lehetőséget az infláció szabályozására, ezért nem is működhet.

Az infláció nem más, mint fokozatos áremelkedés, általában a pénz elértéktelenítése nyomán, a kereslet és a kínálat viszonyának megfelelően. Mivel az összesen rendelkezésre álló maximális bitcoin-mennyiség előre meghatározott, ezért – a papírpénzekkel ellentétben – itt infláció csak akkor jelentkezhet, ha elapad a bitcoin iránti kereslet. Ideiglenes infláció lehetséges ugyan a részleges tartalékra épülő bankrendszer gyors elterjedésével, de ez rövid időn belül korrigálódni is fog, amint már elég sokat raktároztak el maguknak a 21 milliós maximumból a bankok.

Mivel a bitcoin egy elosztott pénzrendszer, ezért ha megszűnne iránta a kereslet, az már önmagában, infláció nélkül is a rendszer halálát jelentené.

Itt tehát a lényeg az, hogy a bitcoint egyetlen személy, szervezet vagy állam sem inflálhatja, mivel sehogyan sem növelhetik a belőle rendelkezésre álló mennyiséget az előre meghatározott maximum fölé.

Mi több, a jövőre tekintve a legvalószínűbb irány az, hogy ahogy a bitcoin egyre népszerűbbé válik és egyre jobban nő iránta a kereslet, úgy válik egyre értékesebbé is mindaddig, amíg nem stabilizálódik a kereslet.

A “Bitcoin-közösség” anarchistákból, összeesküvés-elmélet-hívőkből és aranyfedezet-rajongókból áll!

A közösség tagjai igen széles ideológiai spektrumot képviselnek.

Elegendő számítókapacitással bárki elfoglalhatja az egész hálózatot.

Ez tény.

Tény azonban az is, hogy ahogy nő a hálózat, úgy lesz egyre nehezebb megfelelő mennyiségű számítókapacitást összeszednie bárkinek is, aki ilyesmit forgatna a fejében. A Bitcoin hálózatának számítókapacitása már most is jelentősen meghaladja a világ leggyorsabb számítógépeinek összesített számítókapacitását.

Mi több, a támadó lehetőségei még a hálózat sikeres elfoglalását követően is erősen korlátozottak. Semmilyen körülmények között nem veheti el például mások pénzét. A legtöbb, amit egy támadó megtehet, annyi, hogy visszaveszi a saját, egyszer már elköltött pénzét – és még ehhez is nagyon gyorsnak kell lennie, még azelőtt intézkedve, hogy mások megerősíthetnék az utalását. Egy ilyen támadás rendkívül erőforrás-igényes, az általa biztosított előnyök pedig annyira minimálisak, hogy egyszerűen gazdaságilag irracionális lenne a megvalósítása.

Ezen felül egy ilyen támadás sikerét folyamatosan fenn is kell tartani. Amint megtörik a túlerő, azonnal helyreáll a hálózat rendes működése.

A bitcoin törvényeket sért.

Melyikeket is? Nevezz meg csak egyet is.

Lásd továbbá a “törvényes fizetőeszköz” kérdést.

Részleges tartalékra épülő bankrendszer nem lehetséges.

De igen. Bankolási szempontból ugyanis nincs különbség a bitcoin és a hagyományos pénzek között. Minden további nélkül vehetnek (át) bitcoint a bankok is, és kínálhatják fel azt “visszavonhatóként” az ügyfeleiknek úgy, hogy közben azok nagy részét haszonnal adják kölcsön valaki másnak, egy részét pedig tartalékolják arra az esetre, ha tömegesen akarnák visszavonni a bitcoinjaikat az ügyfeleik. A megfelelő mennyiség rendelkezésre állásának biztosítása a bank felelőssége. Mivel a tartalék-követelményeket a jegybankok írják elő, és mivel a Bitcoin ilyennel nem rendelkezik, ezért egyes bankok kétségkívül össze fognak omlani, magukkal rántva az ügyfeleik betétjeit is.

A hagyományos bankok garantálják a befizetett összegek bármikori, 100%-os visszavonhatóságát; az ígéretük mellett erre (legalábbis az USÁban) a Szövetségi Betétbiztosítási Társaság (FDIC) is kötelezi őket. Ez utóbbi egy bizonyos értékhatárig (általában 250.000 dollár / befizető) biztosítja is a befizetőket – és bár maga az FDIC is csak töredékével rendelkezik annak az összegnek, amelyre ténylegesen szüksége lenne ahhoz, hogy minden általa biztosított betétet kifizessen, őket lényegében az Egyesült Államok Kongresszusa fedezi és szükség esetén pótolja a hiányzó összeget. Ha erre idővel lesz igény, úgy az FDIC hatásköre kiterjeszthető majd a bitcoin-bankok biztosítására is, előírva így számukra is egy minimális tartalék-követelményt. Persze ilyen intézkedésre szinte biztosan csak egy-két nagyobb bitcoin-bank elkerülhetetlen bedőlését követően kerül majd sor.

Mivel tehát bitcoinnal is minden további nélkül működőképes a részleges tartalékra épülő bankrendszer, ezért a bankok révén rendelkezésre álló fiktív bitcoinok mennyisége jelentősen meg is haladhatja a 21 milliót.

A 10 perces várakozási idő miatt a bitcoin nem használható bolti értékesítésnél.

A tranzakciók megerősítése valóban igénybe vehet akár többször tíz percet is, és ez a helyzet nem is fog változni az előrelátható jövőben. A blokkok legenerálásának nehézsége ugyanis folyamatosan alkalmazkodik a hálózat teljes számítókapacitásához, így akkor is biztosítani tudja majd az óránkénti átlag 6 blokkot, amikor az összesített számítókapacitás már nagyságrendekkel meghaladja majd a jelenlegit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bolti értékesítés valóban ellehetetlenülne emiatt; ami azt illeti, több megoldási lehetőség is szóba jöhet:

1.) Kis összegű tranzakciók esetén a legegyszerűbb abból kiindulni, hogy a vásárló úgysem ver át; amint szétküldte a fizető tranzakciót a hálózatba, máris megkaphatja, amit szeretne. A tranzakció gyorsan elterjed a hálózatban, így az eladó másodperceken belül észlelheti azt (még ha egyelőre csak 0 megerősítéssel is). Az egyszer már elköltött összeg visszavonása olyannyira költséges eljárás, hogy kis tételek esetében egyáltalán nem is érdemes próbálkozni vele.

2.) Az áru vagy a szolgáltatás átadását megelőzően be lehet iktatni egy – megközelítőleg 10 másodperces – megfigyelési időszakot. Ez a funkció ugyan még nem lett beépítve a standard Bitcoin-kliensbe, de amint elkészül, a tranzakció fogadását követően lehetőséget biztosít az eladónak a Bitcoin hálózatának megfigyelésére – az esetleges többszöri elköltések leleplezésére. Erre a célra több, fizetésfeldolgozásra specializált csomópont is alkalmazható.

Ahogy arra Satoshi is rámutatott, a hálózat csomópontjai mindig minden tranzakcióból csak az első verziót fogadják el, így ha bárki többszöri elköltéssel próbálkozna, úgy több csomóponthoz kellene eljuttatnia a következőket, mint az elsőt. Mivel azonban az elsőnek előnye van (legyen az bármilyen csekély is), mindenképp gyorsabban fog elterjedni a hálózatban, és több csomóponthoz fog eljutni előbb, mint a második. Így tehát ha a megfigyelési időszak alatt nem bukkannak fel a tranzakció többszöri elköltési kísérletre utaló új változatai, úgy kellőképpen biztosak lehetünk benne, hogy ha ezután meg is próbálkoznának ilyesmivel, már gyakorlatilag egyáltalán semmi esélyük nem lenne a sikerre. Ha pedig a figyelőrendszer mégis többszöri elköltési kísérletet észlelne, úgy riadóztatja az eladót, a vevő pedig nem kapja meg, amit kér.

3.) Tranzakció-hub-hálózat. Ezek az entitások egy közös API-n keresztül kommunikálhatnak; rövidtávú kölcsönöket lebegtetnének egymás között az azonnali tranzakciók lebonyolításának biztosítása érdekében.

Képzeljük el például a következő helyzetet: Alice Carol Fizetéskezelőjét használja hubként, Bob pedig Dave Névtelen Váltóját. Mindketten fizettek már be valamennyi pénzt a hubjuknál meglévő egyenlegükre. Amikor Alice vásárol Bobtól, azt üzeni Carolnak, hogy “Szeretnék küldeni Bobnak x bitcoint. Bob Dave Névtelen Váltóját használja.” Carol ellenőrzi, hogy Alice egyenlegén valóban van-e ennyi bitcoin, majd üzen Dave-nek, hogy “Azonnal írj jóvá x bitcoint Bob számláján. A következő blokkal küldöm az összeget.” Bob azonnal láthatja a számlája megugrását a kívánt összeggel, és máris átadhatja Alice-nak, amit kért.

Bizalomra persze ezeknél a megoldásoknál is szükség van; Alice-nek meg kell bíznia Carolban, a huboknak pedig egymásban. A versenyből fakadóan a különböző hubok eltérő fizetési struktúrákat, tagsági követelményeket, megbízhatóságot, stb. alakíthatnak ki maguknak. A Bitcoin lényege azonban éppen az, hogy nincs szükség bizalomra a tranzakciók lebonyolításához. A 3.) megoldásnál azonban az ember lényegében lecseréli a bitcoinokat egy központi hatóságra.

Miután már minden bitcoin kibocsátásra került, senki nem generál majd újabb blokkokat.

Amikor a blokkgenerálási jutalom már nem fedezi majd a bányászati költségeket (erre pedig már a maximális bitcoin-mennyiség elérése előtt sor kerülhet), a bányászok a tervek szerint a tranzakcíós díjakból finanszírozhatják tovább a működésüket.

Nem jó, hogy a Bitcoinnak nincs beépített visszatérítési mechanizmusa.

Egyesek ezt azért hiszik rossz dolognak, mert a visszatérítések valóban hathatósan korlátozzák a csalásokat. Elvégre a csalások megelőzése annak a felelőssége, aki a pénzedet kezeli. Ha például veszel valamit az eBay-en, amit aztán az eladó nem szállít le, úgy a PayPal egyszerűen leveszi az áru árát az eladó számlájáról és visszaadja neked. Ez erősíti az eBay gazdaságát, mivel biztonságérzetet nyújt az embereknek, csökkenti a kockázatot és növeli a vásárlási hajlandóságot a rizikós eladóktól is.

Valójában azonban ez azért jó, mert a Bitcoint arra tervezték, hogy valóban a saját kezedbe adja a pénzedet. Ha engedélyezne visszatérítést, az azt jelentené, hogy lehetőséget ad valaki másnak arra, hogy elvegye tőled a pénzedet. A csalásvédelem és a saját pénzed feletti teljes kontrollod tehát kölcsönösen kizárják egymást. Annak azonban nincs semmi akadálya, hogy az ilyen igények kiszolgálására egyesek ilyen jellegű szolgáltatásokat alakítsanak ki a Bitcoinhoz.

Továbbra is áll tehát az a kijelentés, miszerint “a csalások megelőzése annak a felelőssége, aki a pénzedet kezeli”, csak épp mivel a pénzedet a Bitcoinnál 100%-ban te magad kezeled, ezért a felelősség is a tiéd. Csalók mindig lesznek; rajtad áll, hogy csak megbízható partnereknek küldj bitcoinokat. Ebben nagy segítségedre lehet az OTC Bizalomhálózata.

A kvantumszámítógépek feltörhetik a Bitcoin védelmét.

Tény, azonban kvantumszámítógépek egyelőre nem léteznek és jó eséllyel nem is fognak létezni még egy darabig. Ha pedig a fenyegetés már valóban aktuálissá válna, úgy a Bitcoin védelme is tovább erősíthető majd.

Arról, hogy milyen hatással lehetnek a kvantumszámítógépek a nyilvános kulcsú kriptográfiára, itt olvashatsz bővebben.

Ezzel együtt megjegyzendő, hogy a kvantumszámítógépek ugyanilyen veszélyt jelentenek majd a hagyományos pénzintézetekre is, mivel azok is nagymértékben hagyatkoznak a kriptográfiára a tranzakcióik lebonyolítása során.

A bitcoin-bányászat pazarlás és környezetszennyező.

Nem jobban, mint az aranybányászat, -olvasztás, formába öntés, majd újból a föld alá elzárás. Nem is szólva a cifra-cirádás nagy épületek felhúzására, a hagyományos papírpénzek nyomtatására és verésére, valamint páncélozott autókban való szállítására elpazarolt energiáról és az utóbbi járműveket kísérő, autónként legalább két biztosági őrről, akik pedig biztos végezhetnének valami produktívabb munkát is, stb.

Összehasonlításban megállapítható tehát, hogy a fizetőeszközök között a bitcoin még kifejezetten gazdaságosnak is számít.

Az állandóan ingadozó árfolyam miatt a boltosok sem határozhatnak meg stabil árakat.

Ez a kijelentés azt előfeltételezi, hogy az áruért kapott bitcoinokat azonnal el is kell adni az üzemelési költségek fedezése érdekében. Ha azonban a boltos is intézhetné bitcoinban az üzemelési költségeit, úgy máris teljességgel érdektelenné válna az árfolyam. Minél jobban elterjed a bitcoin, annál jobban stabilizálódik az árfolyam is. Az idő múlásával, az egyre szélesebb körű használattal és a piac mélyülésével az árfolyam várhatóan egyre jobban stabilizálódni fog.

Addig pedig a kereskedők egyszerűen használhatnak egy automatikus rendszert, ami adott időközönként lehívja a legfrissebb árfolyam-adatokat és azoknak megfelelően frissíti az árakat. Vagy lehet venni put opciót adott időkereten belüli rögzített árfolyamú eladásra, védelmet nyerve így az árfolyam-ingadozásoktól és leegyszerűsítve az üzemelést az adott időkeretre.

A Floozhoz és az E-Goldhoz hasonlóan a Bitcoinra is rácuppannak majd a bűnözők, és ezért a Bitcoint is leállítják majd.

* Remélhetőleg a Bitcoin rendszere meg fog nőni akkorára, hogy már egyetlen szervezet se bolygathassa meg, és jobban járhasson a támogatásával, mint a zaklatásával.
* Terroristák térítettek már el és repítettek épületekbe repülőgépeket is, de mégsem tiltotta be egyetlen kormány sem a polgári légiközlekedést. Nyilvánvaló ugyanis, hogy sokkal több a haszna, mint amennyi kárt okozhatnak vele a rosszéletűek.
* Mindenhol más a törvénykezés.

Éppúgy leállítják majd a Bitcoint, ahogyan a Liberty Dollart is.

A Liberty Dollart kereskedelmi vállalkozásként indították a dollár alternatívájaként, nemesfémekkel fedezett fizikai érmékkel és bankjegyekkel együtt. Önmagában ez még nem illegális. Később azért állították le őket pénzhamisítás és csalás vádjával, mert olyan érméket hoztak forgalomba és vegyítettek el az állami pénzzel egy dolláros névértéken, amelyek egy dollárnál kevesebbet érő ezüstmennyiséget tartalmaztak. Ezt az intézkedést a Liberty Dollar készítői is támogatták.

A bitcoin értékét semmi nem köti sem a dolláréhoz, sem egyetlen másik pénzéhez, és senki sem állítja róluk, hogy egyenértékűek lennének bármelyikkel is. Senki nem akar senkivel dollárként elfogadtatni bitcoint.

És persze a Bitcoin decentralizált hálózatának a “leállítása” meglehetősen komoly technikai problémákkal terhes kihívás.

A Bitcoin valójában nem decentralizált, mivel a fejlesztők irányt szabhatnak a szoftver viselkedésének.

A Bitcoin protokollját a rendszer eredeti alkotója, Satoshi Nakamoto tervezte meg, a protokollt pedig a teljes közösség elfogadta. És bár a hivatalos Bitcoin-kliens fejlesztői valóban rendelkeznek némi befolyással a közösségben, a protokollhoz csak rendkívül korlátozott mértékben nyúlhatnak hozzá. A v0.3-as Bitcoin-kliens kiadása óta csak elenyészően csekély változtatásokat eszközöltek a protokollban, és azokat is mindig csak a közösséggel való egyeztetést követően, a közösség beleegyezésének birtokában hajtották végre.

A hálózaton már működő kliensekkel pedig nem is lennének kompatibilisek az olyan szintű módosítások, mint például a blokkgenerálási jutalom 50-ről 100-ra emelése. Ha a fejlesztők előállnának egy olyan új klienssel, amit a bányászok többsége buheráltnak vagy a projekt céljaival ellentétesnek ítél, úgy az egyszerűen nem fog elterjedni; akik pedig mégis megpróbálják használni, azok azt fogják tapasztalni, hogy a hálózat egyszerűen elutasítja a tranzakcióikat.

Más fejlesztők dolgoznak más klienseken is a hivataloson kívül. Amíg ezek sem térnek el a rendszer protokolljától, addig a fejlesztők sem tilthatják meg nekik a versengést, mivel a hálózat nem tudja megkülönböztetni őket a hivatalos kliensektől.

Forrás: Bitcoin Wiki