Bartergazdaság és alternatív pénz Görögországban

2011-10-05

Jelen fordításunk a Bitcoinhoz csak áttételesen kapcsolódik, mivel nem konkrétan arról szól, hanem a gyakorlatban szemlélteti egy másik alternatív pénznem felbukkanását, elterjedését és használatát – nem is olyan nagyon messze tőlünk.

Szerző: Rachel Donadio

VOLOS, Görögország – Fantasztikus, felszabadító érzés töltötte el Theodoros Mavridis munkanélküli villanyszerelőt, amikor először vásárolt tojást, tejet és lekvárt a piacon euró helyett egy nemhivatalos barterpénzen.

“Igazán felszabadító érzés volt” – mondta el kérdésünkre Mavridis úr a közép-görögországi kikötőváros egyik kávézójában. – “Most éreztem magam először igazán szabadnak. Ösztönösen a zsebembe nyúltam, de persze feleslegesen.”

Mavridis úr az egyik társalapítója az úgynevezett Helyi Alternatív Egységet, avagy görögül TEM-et használó, egyre gyarapodó hálózatnak. Lényegében mindent adnak és vesznek TEM-ért, árukat és szolgáltatásokat egyaránt, nyelvóráktól és gyermekfelügyelettől számítógépes segítségen át házi készítésű ételekig – de még egyes helyi üzletekben is kedvezménnyel vásárolhatnak vele.

A részben nyílt piacként, részben barter-, részben pedig alternatív pénzrendszerként működő volos-i hálózat az elmúlt egy év során exponenciálisan nőtt és bővült, a kezdeti 50-ről immár 400 tagúra – és ez csak egy az országszerte felbukkanó hasonló szerveződések közül. A kíméletlen fizetéscsökkentésektől és adóemelésektől sújtott, valamint az euró miatt rettegő görögök kreatív új megoldásokkal válaszoltak a gazdasági környezetükben bekövetkezett drámai változásokra.

George Stathakis, a politikai közgazdaság professzorának és a Krétai Egyetem helyettes kancellárjának elmondása szerint a válság kezdete óta országszerte elszaparodtak az ilyesféle hálózatok. Bár a görög magánszektor igen jelentős – minden ötödik dolgozó ide tartozik -, az ország szociális hálója sok esetben nem tud kellőképpen segíteni a szükséget szenvedőknek. “Óriási lyukak tátonganak a rendszerben, az új hálózatok pedig igyekeznek kitölteni ezeket” – mutatott rá Stathakis professzor.

A jelenségre már a kormány is felfigyelt. Nemrégiben a legteljesebb egyetértésben a munkaügyi minisztériummal elfogadtak egy olyan törvényt, amely kifejezetten támogatja a “helyi fejlődés és vállalkozás alternatív formáit”, ide értve az áru- és szolgáltatáscserén alapuló hálózatokat is. Ezzel a törvénnyel tehát most először fehérítettek ki egy eddig szürke zonát, nonprofit státuszt adományozva az ilyen csoportoknak.

Saját bevallásuk szerint a volos-i csoport alapítói a hagyományos gazdasággal párhuzamosan működnek – nem politikai okok miatt, hanem szolidaritásból.

Maria Houpis, egy műszaki szakképző iskola nyugalmazott tanárnője és a csoport hat társalapítója egyikének szavaival, “Nem vagyunk mi sem forradalmárok, sem adócsalók. Egyszerűen csak elfogadjuk a dolgok állását olyannak, amilyenek.” Hozzátette azonban azt is, hogy ha az ország helyzete valóban rosszabbra fordulna, és végül mégis le kellene mondaniuk az euróról, úgy az övékéhez hasonló hálózatok készen állnának a keletkezett űr kitöltésére. Ahogy fogalmazott, “Ha ez valóban bekövetkezne – hangsúly a “HA” szón -, mi készen állunk.”

A csoport alapkoncepciója egyszerű: a csatlakozni szándékozók beregisztrálnak egy online felületre, és máris hozzáférhetnek a csoporttagok kínálatát összefoglaló adatbázishoz. Egy TEM értéke egy eurónak felel meg, és a megszokott módon lehet fizetni vele a kívánt árukért és szolgáltatásokért. Az új tagok nullás egyenleggel indulnak, de saját áruk és szolgáltatások felkínálásával hamar szerezhetnek maguk is TEM-et – vagy kölcsönözhetnek is, legfeljebb 300 TEM értékhatárig, de a kölcsönt aztán záros határidőn belül vissza is kell fizetniük.

Van az alternatív pénznek nyomtatott formája is: a hamisítást nagyban megnehezítő, különleges pecséttel ellátott, csekként használható nyomtatványok. Ezeket számos volos-i üzletember és szakmabeli (állatorvostól szemészen át varrónőig sokan) is elfogadja, és cserébe arányos engedményt ad az euróban mért áraiból.

Az adatbázisba bepillantva éppúgy találhatunk gitár-, mint ahogyan angol nyelvtanítási ajánlatot, könyvelési szolgáltatást, számítástechnikai segítséget, fodrászati engedményt – és még kertipartik céljára kiadó kertet is. Van természetesen az átlátható minőségellenőrzést biztosító minősítési rendszer is, melyen keresztül a tagok értékelhetik az adatbázis árusait és szolgáltatóit. (A hálózat nyílt forráskódú szoftvert használ (cyclos.org), és alacsony hosting-díjakkal dolgozó holland szerveren működik.)

Havonta rendez a csoport továbbá nyílt téri vásárt-piacot is, ahol tényleg szinte minden megtalálható, és ahol Mavridis úr is vette a tejet, a tojást és a lekvárt szintén csoporttag helyi termelőktől a TEMjeiért cserébe.

“Ez még mindig csak a kezdet” – mondta a gyári villanyszerelői állását még tavaly elvesztett Mavridis úr. Az elkövetkező hónapok során szándékukban áll kikölcsönözni egy irodahelyiséget is, hogy könnyebb csatlakozási lehetőséget biztosítanak a csoporthoz a számítógéppel és/vagy internet-hozzáféréssel nem rendelkező érdeklődők számára is.

Houpis asszony szerint a hálózatnak megvan a maga pszichológiai vetülete is. Mint mondja, “Az egészben legizgalmasabb az, amikor az ember már kezdi érezni, hogy itt és most ténylegesen hozzájárul valamihez. Amikor ráébred, hogy sokkal több a vagyona, mint amennyit a bankszámlája mutat. Hogy igazi értéket teremthet a fejével és a két kezével is.”

A Volos-központi varróasztala körül sürgölködő, 63 éves Angeliki Ioanniti elmondta, hogy kedvezményesen dolgozik a hálózat tagjainak, és hogy ruhaátalakításokért cserébe segítettek már neki a számítógépével is. Mint mondta, “Sokat segít az is, hogy ilyen kis városka vagyunk, mivel így jobban megbíznak egymásban az emberek.” Mi több, olívaolajat, olívát és a Volos-on kívül, vidéken élő lánya házi készítésű, bergamot-illatú szappanait is árulja euróért és alternatív pénzért is.

A 64 éves Klita Dimitradis kedvezményt biztosít ugyan a családi szemészetben az alternatív pénz használóinak, de meglátása szerint a hálózat még nem indult be igazán, és nem is hozott jelentősebb forgalmat. Mint mondta, “Segít ugyan, de mivel mindenki kedvezményes árakkal dolgozik, ezért nem túl számottevő a hatása.”

Panos Skotiniotis, Volos polgármestere emailben tudatta velünk, hogy a város érdeklődéssel figyeli az alternatív pénzhálózat fejlődését, és általában véve is támogatja a helyi kezdeményezéseket. Hozzátette továbbá, hogy a város egyéb eszközöket is keres a gazdasági helyzet átvészelésére – így például közterületeket jelölnek ki városi mezőgazdálkodás céljára, ahol a helybeliek saját használatra vagy eladásra is termeszthetnek maguknak tetszés és igény szerinti terményeket.

Sokévi elszabadult fogyasztás és meggondolatlan hitelfelvétel után az ilyen kezdeményezések most egy egészen új görög közhangulatot tükröznek. A szigorú megszorító intézkedések láthatólag összehozták az embereket – nem csak közös tömegtüntetésekre, hanem produktív együttműködésre, egymás megsegítésére is.

Másutt is indultak hasonló kezdeményezések az országban; a peloponnészoszi Patras-ban például a 2009-ben alapított, és az ősi görög pénzről elnevezett Ovolos hálzóat indult virágzásnak; van helyi váltópénz, barterrendszer és úgynevezett időbank is, amelyben szolgáltatást szolgáltatásért cserélhetnek a tagok, így például nyelvórákat és orvosi ellátást. A csoport átlagosan 100 tranzakciót bonyolít le hetente, az illegális szolgáltatásokat pedig önkéntesek vadásszák le, mondta Nikos Bogonikolos, a csoport elnöke és alapító tagja.

Görögországban egyébként is régóta működnek hasonló cserehálózatok, főként a földművelők között. A Peliti elnevezésű csoport például már 1995 óta gyűjtött, őrzött és osztott el magvakat, 2002 óta pedig már országos cserehálózatként működik.

Vannak azonban más jelei is az alulról építkező együttműködésnek. Amikor például nemrégiben sztrájkba kezdtek az athéni buszosok és metrósok, elárasztották a Twittert a telekocsi-kereső athéniak egy 2009-ben regisztrált, az athéni tömegközlekedés állapotára való figyelemfelhívást célzó fiókon keresztül. Ezt a tényt címoldalon hozták le az újságok is; a válság előtt ilyesmi elképzelhetetlen lett volna.

A munkanélküliség már a 16%-ot is meghaladta, és továbbra is egyre csak emelkedik, a gazdaság pedig egyre csak zsugorodik; nem csoda hát, hogy a görögök egyre inkább a legrosszabbra készülnek. Stathakis professzor meglátása szerint “Jövőre nagyon rosszra fognak fordulni a dolgok.”

A volos-i hálózat weboldalát kezelő, 37 éves Christos Papaioannou szerint “Feltérképezetlen vidéken járunk”. Reméli, hogy a csoport tovább bővül, és úgy véli, hogy “Sokminden meg fog változni. Talán ez lesz a jövő kezdete.”

Volos-i és athéni jelentéseivel a cikkhez hozzájárult Dimitris Bounias is.

Forrás: The New York Times

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.