Stallman és a Bitcoin

Szerző: Amir Taaki (genjix)

Richard Stallman (a GNU-projekt és a szabad szoftver-mozgalom atyja) egy rádióműsorban ejtett pár szót a bitcoinról; megerősíti azt a közvélekedést, miszerint a bitcoin alapállásban ugyan nem névtelen, de azzá lehet tenni, és hogy valóban lehet éppen ez A digitális pénz.

Azt hiszem, éppen én voltam az, aki annak idején megismertette Stallmannel a bitcoint. Ő vázolta fel – Aaron Williamsonnal az SFLC-től közösen – a licenszünket a libbitcoinhoz, amiért mindkettejüket köszönet illeti. December folyamán együtt is dolgoztunk, és még karácsony napján is tett fel nekem kérdéseket mailben! Fantasztikusan elkötelezett ember, aki 1985 óta minden évben, egész évben folyamatosan dolgozik, és akinek mindannyian rengeteget köszönhetünk.

Jó látni, hogy mindemellett még a bitcoint is pártolja (a beszélgetés eredeti, angol nyelvű szövegét a BitcoinTalk “molecular” felhasználója írta le).

Stallman: “Ezért ítélem el Steve Jobs-ot, mint romlott géniuszt, aki rosszabb hellyé tette a világot.

2. műsorvezető: Egyetértek, nagyon nagy az ár, és úgy tűnik, hogy egyre inkább ebbe az irányba tart a jövő: ma már mindenki igyekszik olyan termékekkel előállni, amelyekhez aztán lehet alkalmazásboltokat nyitni. És nagyon kíváncsi lennék, hogy erről mit gondolsz, hogy lehet-e alkalmazásboltokat nyereségesen működtetni úgy, hogy azok közben tiszteletben tartsák az emberek szabadságát és magánszféráját is?

Stallman: Persze, egész biztosan. Elvégre mi is egy alkalmazásbolt? Egy olyan hely, ahol megveheted egy program egy másolatát. Sőt, lehet az a program szabad szoftver is, tehát legalábbis számodra lehet ingyenes.

[rövid szünet]

2. műsorvezető: Készpénzzel azonban szinte biztosan nem.

Stallman: Nos, igen, ez már egy másik kérdéskör: létre kell hoznunk egy teljesen névtelen netes fizetőrendszert.

2. műsorvezető: Figyelemmel kísérted esetleg a Bitcoin fejleményeit?

Stallman: Hellyel-közzel. Használni nem tudom, még nem próbáltam. De tudtommal valóban lehet névtelenül használni, bár alapállásban nem névtelen.

2. műsorvezető: Úgy van.

Stallman: De a részletekkel nem vagyok tisztában. Utánaolvastam valamikor régebben, de már elfelejtettem. De a cél mindenképpen az, hogy lehessen névtelenül fizetni a neten – vagyis hát, hogy legalább a vásárló maradhasson névtelen. És azt is be kell biztosítani, hogy ezeket a szolgáltatásokat soha, semmiféleképpen ne lehessen lekapcsolni. Az egyik klasszikus módja például annak, ahogyan a net túszul ejti a szabadásgunkat, az, amikor ahhoz, hogy a neten is megtehessük ugyanazt, amit egyébként a valós, fizikai világban bármikor és minden további nélkül megtehetünk, a neten ugyanehhez már különböző vállalatok együttműködésére van szükségünk – akik persze dönthetnek úgy is, hogy nem hajlandóak együttműködni. Nemrégiben is kiáltó példáját láthattuk ennek, amikor a PayPal önhatalmúlag cenzúrázott kiadókat.

[Hosszú szünet]

1. műsorvezető: Nagy általánosságban egyetértek ezzel, de tisztán gyakorlati oldalról közelítve meg a kérdést, nem látom be, hogy mennyiben különbözik ez attól, ahogyan például az amerikai kormány működik jelenleg, ahol is magánvállalatok fedezik a forgalomban lévő papírpénzt…

Stallman: Bocsánat, hogy közbeszólok, de félreértetted a dolgot! Egyetlen nagyvállalat beleegyezése sem szükséges ahhoz, hogy te elfogadhass dollár-bankókat. Ha például könyveket árulsz egy könyvesboltban, az emberek minden további nélkül bejöhetnek, fizethetnek készpénzzel, és neked egyáltalán semmiféle vállalat segítségére vagy jóváhagyására sincs szükséged ahhoz, hogy elfogadhasd és átvehesd a pénzüket.

1. műsorvezető: Igen, a készpénz-elfogadás lényegében a régi cserekereskedelem mai megfelelője. De ahhoz, hogy bármire is felhasználhasd azokat egyáltalán, még mindig szükséged van vállalati beleegyezésre.

Stallman [közbeszólva]: A valóságban nem, csak a neten. Ilyen például a PayPal. Csak nagyon kevés ilyen lehetőség van. És ezért van kevesebb jogod a neten, mint a fizikai világban.

1. műsorvezető: Nos, a bitcoin itt van, mint lehetőség. Csak hogy szemléltessem: küldhetek vele pénzt közvetlenül neked. Tehát mondhatod például azt, hogy itt van ez az IP-cím, amit az elkövetkező 12 másodpercben még én fogok használni, szóval küldhetsz rá nekem akármennyi bitcoint. És ez nagyon hasonló ahhoz, mintha élőben adnék át neked valamennyi készpénzt. A lényeg végső soron mindig csak az, a neten és a valóságban is, hogy a kapott pénzt aztán te is tovább tudd adni és elcserélhesd másra. Ehhez pedig már megint csak a vállalatok vagy kormányzati intézmények együttműködése szükséges. Még a fizikai készpénz esetében is. Ezért nem látom itt igazán különbséget.

Stallman: Nem erről beszélek, ez egy teljesen külön téma. Én konkrétan a valós világbeli és a netes pénzfelhasználás különbségeiről beszélek.

1. műsorvezető: Hát én is. Épp ebben nem látom a különbséget a kettő között.

Stallman: Tehát, én például bemehetek egy könyvesboltba, vehetek könyveket, fizethetek készpénzzel, és a boltos nem fogja tudni, és nem is járhat utána annak, hogy én ki vagyok, és még csak feljegyzést sem készíthet arról, hogy személy szerint én vásároltam ott. A neten azonban nem tudok így vásárolni.

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.