Kockázati tőkéseknek a Bitcoinról

Szerző: Jon Matonis

Fred Wilson kockázati tőkés, a Union Square Ventures első embere. Népszerű blogján immár másodszorra foglalkozott a Bitcoinnal. Kedvem lett volna közvetlenül ott válaszolni neki, de tartom tőle, hogy elveszne a válaszom a már amúgy is óriásira duzzadt kommentáradatban.

Jelen írásba összefoglalt válaszom azonban nem csak a diskurzust beindító Frednek szól, hanem minden más olyan befektetőnek is, aki bitcoinos ügyleteken töri a fejét. Szeretném azonban már most, jó előre leszögezni, hogy valahányszor “bitcoinos befektetésekről” beszélek jelen írásban, úgy kivétel nélkül mindig bitcoinban, bitcoinnal vagy azzal kapcsolatban lebonyolított ügyletekre gondolok, nem pedig közvetlen befektetésre magába a pénzbe; az egy teljesen másféle üzleti lehetőség.

Tisztázzuk is tehát gyorsan az alapokat: először is, egy bitcoinos entitásba való befektetés gyomorszorító, nehéz döntés lehet minden olyan kockázati tőkésnek, aki komolyan hisz a következők bármelyikében: 1.) a készpénzmentes társadalomnak a készpénz ellenzői által hirdetett változatában, 2.) az államhatárok érvényesülésében a tőke világában és annak az ellenőrzése terén is, 3.) bármiféle állami pénzügyi politika természetességében, helyénvalóságában, elfogadhatóságában és szükségességében, és végül, 4.) a jövedelmek megadóztatásában.

Igazi önismereti utazás lehet ez egy kockázati tőkésnek – mégsem jelenti azonban azt, hogy a decentralizált digitális pénzt a zsigereiig átitatná a politika. Csak annyit jelent, hogy a kriptográfiai jellegének köszönhetően a Bitcoin egyszerűen feleslegessé és lényegtelenné teszi az állami manipulációkat – és amellett igen hatásos és forradalmi jellegű melléktermékei is születtek már.

A tranzakciók opcionális, személyre szabható védelmének köszönhetően a Bitcoin nagyban megnehezíti a pénz személyazonossághoz való kötését. Valóban lehetőséget biztosít ugyan egy papír- és készpénzmentes társadalom kialakítására, de nélkülözve mindama tulajdonságokat, amelyeket az adóbehajtás hatékonyságát maximalizálni óhajtó készpénzellenzők áhítanak. A Bitcoin állami és pénzintézeti ellenőrzőpontoktól mentes rendszerében a tőke valóban szabadon, korlátlanul és határok nélkül áramolhat – és talán még akár névtelenül is. Kiszorulnak belőle a centralizált pénzpolitika ártalmai is. És végül, de nem utolsósorban, az USÁban 1913-ban beindult jövedelemadóztatási rendszert egy új, teljes egészében az adófizetők becsületességére épülő rendszer váltaná fel. (Érdekességképp megjegyzendő ezen a ponton, hogy a progresszív jövedelemadó a marxizmus egyik alapeszménye volt.)

Első posztjában Fred olyan pénzek felbukkanásáról tett említést, amelyeket egyetlen nemzetállam sem felügyel. És bár maga is nyilvánvalóan elismeri, hogy valóban komoly következményei lesznek a pénzeknek az államoktól való elválasztásának, abban mégsem vagyok biztos, hogy ténylegesen fel is fogta volna ennek a jelentőségét a maga teljességében.

És bár sokak szemszögéből kétségkívül nagyon vagánynak, menőnek és modernnek tűnhet ez az egész, mégis nem kevesebbel fenyeget, mint a rég berögzült politikai előfeltevések fejük tetejére állításával. Ha például egy kockázati tőkés szentül hiszi, hogy egy csapásra meg lehetne oldani Görögország problémáit azzal, ha teljesen felszámolnák a névtelen készpénz-tranzakciókat, és hogy a jövedelemadó intézménye erkölcsileg igazolható, akkor mégis hogyan egyezteti össze mindezt a Bitcoinnal?

Nem a nyúlszívűeknek való vállalkozás ez tehát; még a legrátermettebb és legszakavatottabb, vérbeli veterán befektetők is ténylegesen a tűzzel való játszadozásra készülhetnek, ha a Bitcoin mezejére kívánnak lépni. Ez ugyanis nem olyan, mint a hagyományos, megszokott játékterük, ahol elég volt csak találni jó alkalmazás-ötletet és megdobni némi pénzzel a szilícium-völgyi (vagy épp -sikátorbéli) fejlesztőket; még csak nem is olyan, mint a könnyed felszökkenés a mobilfizetések vonatára, vagy mint a közösségi média hullámának meglovaglása.

A Bitcoin maga a forradalom. Nem egyszerűen csak irrelevánssá teszi fizetéskezelés olyan régi, nagy neveit, mint a VISA, a MasterCard és a PayPal, de trónfosztottá teszi a monetáris felügyelet, ellenőrzés és fennhatóság intézményét is. A Bitcoin a forradalmak forradalma.

Aki pedig ezt nem ismeri fel, az bizony nagyon csúnyán melléléphet. Csábító, de mégis kifejezetten hátrányos lehetne az is, ha a szabályozók “befogadnák” a bitcoint, és egyszerűen beskatulyáznák azt is a többi közé, mivel így teljesen elterelnék a figyelmet a határtalan lehetőségeiről, és a befektetők sem törekednének különösebben új jogi precedensek megteremtésére, új modellek kialakítására, vagy egyáltalában bármiféle újításra. Lennének persze próbálkozások, de igazi áttörések nemigen valószínűsíthetőek.

Igazi áttörés a jogi környezetek egymással szembeni versenyéből szökkenhet szárba – vagyis csak egyes helyeken, de nem mindenütt, és azt sem vehetjük biztosra, hogy papírforma szerint egy jó ötlettel berobbanó új, frissen induló vállalat lenne a befutó. Gibraltár például alapos mérlegelés után már most, jó előre fejest ugrott az online szerencsejátékok piacába. Zseniálisan hajtották végre a műveletet, és ennek eredményeképp mára már hozzájuk is települtek az ipar legnagyobbjai, így például a tőzsdén is jegyzett bwin.party [BPTY:London]. Ehhez hasonlóan lesznek majd olyan országok, amelyek hasonlóan a barátságosak lesznek a bitcoinnal szemben – és természetesen olyanok is, amelyek pedig épp ellenkezőleg viszonyulnak majd hozzá. Ennek a globális versenykörnyezetnek a kialakítása lesz tehát az igazi új, felfedezésre váró ismeretlen terület.

Több hozzászóló is megegyezett abban, hogy a valódi, érdemi befektetési lehetőségeket a bitcoinos szolgáltatások ill. szolgáltatók rejtik magukban, nem pedig a különböző kliensek és szoftverek, vagy épp a bányászati ill. a tranzakciós díjak szabályozására irányuló kísérletek. És bár alapvetően magam is egyetértek e meglátásokkal, azzal már nem, hogy igazi befutó e téren csak olyan vállalat lehet, amelyik kizárólag bitcoin-alapon működik.

Ezzel együtt tény azonban az is, hogy kulcsfontosságúnak bizonyulhat a bitcoin értékének a blokkláncban való megtartása is; ezáltal ténylegesen túl lehet szárnyalni a hagyományos, a bitcoinra csupán részben alapozó üzleti modelleket. Egy harmadik világbeli e-kereskedelmi platform például óriási lehetőséget kínálhatna a banki lefedettséggel nem rendelkezők tömegeinek a bitcoin nemzetköziségének és súrlódásmentességének kiaknázásával. Vagy kidolgozhatnának olyan pénzügyi eszközöket is, amelyek bizalom és bizalmas közvetítők nélkül is gondoskodnak a vagyon biztonságos áramoltatásáról.

Lekerekítve tehát az egészet, leginkább azt tudom ajánlani a blokkláncból maguknak is egy szeletet kiharapni óhajtó befektetőknek, hogy alaposan tanulmányozzák át az FATF 15 nem-kooperáló országot összesítő feketelistáját, célozzanak be olyan reptereket, amelyekről eddig soha még csak nem is hallottak, és vegyék körül magukat olyan tanácsadókkal és menedzserekkel, akik kellőképpen magukévá tudták tenni a Bitcoin rendkívüli melléktermékeinek gondolkodásmódját.

Twitteren itt követheted a szerzőt.

Forrás: Forbes

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.