Az internet, mint hibrid létforma – avagy a net jogairól
2012-02-16Szerző: Nicolás Mendoza
A Szcientológiai Egyház gyakori célpontja a neten szervezett tüntetéseknek. (PJ Davis/Creative Commons)
Chiang Mai, Thaiföld – “Ó, a francba!” – szól a humoros és vádló táblákat tartó, Guy Fawkes-maszkos tüntetők egy csoportját ábrázoló kép felirata, – “Itt van az internet.” Amely felirat pedig nem csak azt az érzületet tükrözi, amely sikeresen rábírta az USA kongresszusának képviselőit a SOPA (Stop Online Piracy Act) és a PIPA (Protect Intellectual Property Act) törvénytervezetek ejtésére, de egyben jó összefoglalását adja a legnevesebb médiaszakértők és kutatók némelyikének a net egy tekintélyes hányadának január 18-ai, tiltakozó jellegű elsötétítéséről írt elemzéseinek is.
Larry Downes meglehetős líraisággal “a bitroots-politika drámai debütálásaként” értékelte a január 18-ai eseményeket. Ha a tavalyi kiszivárogtatások, tavaszok és elfoglalások még hagytak is volna bármi kétséget, ez még nyomatékosabban jelzi, hogy az internet politikai erőként való elismerése már nem csupán magasröptű filozófiai eszmecserék tárgya, hanem maga a nagyon is kézzelfogható valóság. Lawrence Lessig “óriás”-ként jellemzi a politikában megnyilvánuló és cselekvő netet, így festve le az általa keltett általános zavarodottságot:
Most először szállt szembe igazán nagy és átütő sikerrel a net Hollywood szélsőségeseivel – és nem éppen hogy csak: a közös zászló alá sereglő netes aktivisták összehasonlíthatatlanul nagyobb erőt vonultattak fel, mint amekkorát a hollywoodi lobbisták kapirgáltak össze. Felébresztették az alvó óriást – és még csak nem is sejtették, mennyire fel tud dühödni ez az óriás.
A “január 18-ai elsötétítés” azonban semmit nem garantál “az internetnek”. Ahogy arra Clay Shirky is rámutatott pár nappal ezelőtt, a SOPA/PIPA-incidens nem mérföldkő, hanem csak egy újabb fejezet a net megnyomorítására és az autonómiája felszámolására irányuló erőfeszítések hosszú történetében:
A rossz hír azonban az, hogy még ennél sokkal többre is fel kell készülnünk. A SOPA ugyanis csak egy átdolgozása volt a tavaly felvetett, de el nem fogadott COICA-nak (Combating Online Infringement and Counterfeits Act). Mindez pedig arra vezethető vissza, hogy a DMCA (Digital Millenium Copyright Act) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a tartalommegosztás feltartóztatására vonatkozóan. Maga a DMCA pedig az Audio Home Recording Act folyománya, amelyet szintén egy, az ezen iparágakat halálra rémítő technológia ihletett […] A PIPA és a SOPA tehát nem különös, furcsa vagy szokatlan jelenségek. Egyszerűen csak a soron következő fordulatai voltak ennek a méretes csavarnak, amelyet már vagy húsz éve próbálnak becsavarni. És még ha le is győzzük a SOPA-t és a PIPA-t (bízom benne), akkor sem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon, mert számos további merénylet jön majd még ezután is.
A vállalatoknak a net fokozatos megfojtására irányuló nagy projektje két párhuzamos ösvényen halad: egyrészt hüvelykről hüvelykre igyekeznek teret nyerni égbekiáltóan sokat kívánó és egyértelműen elfogadhatatlan törvénytervezetekkel, amelyeket aztán “megszelídíthetnek”, nagylelkűnek és együttműködésre késznek is mutatkozva így egyben, végeredményben pedig mégis egyre jobban kibontakoztatva a kicsinyességüket, másrészt pedig igyekeznek titokban tető alá hozni minél több szabályozást abban a reményben, hogy legalább egy részüket sikerül valóban észrevétlenül elfogadtatniuk, megfelelő alapot biztosítva így a későbbi újabb, még szigorúbb törvényeknek és szabályozásoknak. Ezen elv alapján munkálkodtak a SOPA-n és a PIPA-n, valamint az ezeket világszinten kiegészítő ACTA-n (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) is. Ez a stratégia egészen eddig annyira sikeresnek bizonyult, hogy például a médialejátszókra irányuló, a DMCA-ban lefektetett, de egyébként szintén elfogadhatatlan technikai korlátozásokat már egyáltalán nem is vitatja senki. Ahogyan azt Shirky is megjegyzi, a kérdés mindig csak az, hogy az éppen soron következő lépéssel mennyire tudják “még beljebb erőszakolni a csavart”.
A kód és a hardverek éppúgy hatással vannak ránk és formálnak minket, ahogyan mi is azokat. Mivel megszabadulni már nem tudunk az internettől, ezért gondoskodnunk kell róla, hogy az a lehető legegészségesebb legyen. Elvégre csak egészséges kódra és egészséges számítógépekre épülhet egészséges társadalom. Ahogy azt a nemrégiben elhunyt német filozófus, Friedrich Kittler is megfogalmazta, “Ma már névlegesen és tényszerűen is kódok határoznak meg minket, és ezért a legnagyobb gonddal is kell kezelnünk azokat, hogy végül ne temessenek teljesen maguk alá.”
Ezért kell minél jobban megértenünk, hogy miért is fontos mindannyiunk – és nem csak vállalati részvényesek, mérnökök és politikusok – számára a hálózataink, számítógépeink, mobileszközeink, keresőmotorjaink és a közösségi médiánk megfelelő belső működése.
Miközben tehát továbbra is vívjuk az éppen aktuális csatákat, már ennek az új politikai szereplőnek, “az internetnek” is el kell kezdenie előre gondolkodni és tervezni. A folyamatos védekezés ugyanis egyenlő a fokozatos vereséggel. Ahogy egyre kifinomultabbá válik az internet cselekvő- és mobilizáló képessége, úgy kell világosan meghúznia azokat a határokat is, amelyek vitán felül állnak, amelyekről semmiféleképpen nem lehet lemondani, és amelyek semmiféle vállalati/állami politikai manővereknek, törvénykezésnek és szabályozásnak nem képezhetik tétjét vagy tárgyát. Addig azonban nem ismerhetjük fel mindig tisztán és világosan, hogy pontosan mi is számít erőszaknak, visszaélésnek és obszcenitásnak a netes törvénykezés terén, amíg előbb alapos, kimerítő és részletes választ nem adunk arra az egyszerű kérdésre, hogy…
…pontosan mi is az internet?
Élet a hálózatban
E kérdés kapcsán pedig érdemes megint visszatérnünk a fenti képhez. Az ugyanis már csak azért is figyelemreméltó, mert egyáltalán nem olyannak mutatja a netet, amilyennek azt általában elképzeljük (vagyis hálózatba kapcsolt számítógépek technikai ábrájaként). Ehelyett egybegyűlt egyéneket és nem mindenki számára érthető jelképeket, szimbólumokat látunk. Feltehetjük tehát a kérdést, hogy ha nem a számítógépek a net, akkor talán az emberek azok? Nos, igen is, meg nem is. Mivel a képen látható tüntetők “a netről” jöttek, ezért ez egyfajta kísérteties hatalommal ruházza fel őket. Az “Itt van az internet” felirat arra utal, hogy ők csupán egy éppen látható szeletét alkotják valami sokkal nagyobbnak, “egy óriás”-nak, amely egyben felfoghatatlan mennyiségű számítógépet és változatos, egyaránt kulturális és technikai értelemben vett kódrétegeket is magába foglal. Vagyis a kódok most már éppúgy jelen vannak és működnek az agyakban is, mint ahogyan a merevlemezeken, memóriákban és processzorokban. Ezek a konkrét személyek egyben az összes többit is képviselik, akik épp nem tudtak megjelenni a helyszínen, de akikkel a gépek és a kódok szövevényes hálózata révén állandó összeköttetésben és kapcsolatban állnak.
Még érdekesebbé válik a helyzet, ha feltesszük azt a kérdést is, hogy milyennek látszik az internet a számítógépes kódok “szemszögéből”? A szoftverek és a hálózati protokollok perspektívájából ugyanis a net emberek, számítógépek és közvetítő készülékek milliárdjainak fénylő szövevénye, amelyek révén és amelyekben a kódok működhetnek, keringhetnek, szaporodhatnak és fejlődhetnek. Az egyes számítógépek szemszögéből pedig az internet üzenetek, kérések és utasítások áradata, amelyek folyamatosan özönlenek a kommunikációs portokon, valamint az emberek által használt billentyűzeteken, egereken, kamerákon vagy mikrofonokon keresztül.
Így tehát felfoghatjuk a netet egy óriási, hibrid entitásként, avagy, ahogy a szociológusok szeretik ezt megfogalmazni, változatos, egyaránt emberi és nem-emberi szereplők (ágensek) “közösségeként”. Ezek az ágensek a következők:
* Emberek, mint biológiai egyének, kultúrák és intézmények alkotói és képviselői.
* Hardverek, beleértve ebbe mindent a számítógépektől a mobileszközökön és a tárhelyeken át a közvetítő és átjátszó eszközökig, transzatlanti kábelekig, stb.
* Kódok, ide értve az egyre fejlődő és alakuló szoftverek és protokollok gigászi rengetegét is.
Csak akkor adhatunk tehát kellően hangsúlyos és erőteljes választ az internetre irányuló fenyegetésekre, ha megértjük hardver, szoftver és wetver (wetware – saját magunk és a bolygó minden más biológiai entitása) e mély összefonódását, ami maga az internet. Ez az óriási közösség itt tehát egyetlen új létformává, magává az internetté olvad össze, amely immár egyebek mellett ahhoz is eléggé éretté vált, hogy megdöntsön egy (viszonylag) gyenge egyiptomi kormányt és megvédje magát az amerikai kongresszusból érkező fenyegetésektől.
Az internet tehát fém, kód és hús etikai homályzónákkal tűzdelt tökéletes vihara, mely folyamatosan harmóniát keres – megtalálni pedig csak akkor fogja, ha sikerül kibontakoztatnia a lehetőségeit és letépnie a láncait: a telhetetlen kapzsiság mandátumait, az emberi félelem és kicsinyesség szüleményeit és a vesztfáliai nemzetállam mesterségesen ráerőszakolt territoriális határait.
Él!
Norbert Wiener, a 21. század egyik legkiemelkedőbb amerikai tudósa különböző rendszerekben és organizmusokban, valamint azok között vizsgálta a visszacsatolások információdinamikáját. Az információs összefonódottság (amikor is az információ-visszacsatolás egyaránt meghatározza a küldő és a fogadó entitás elkövetkező állapotát is) rejtelmeinek vizsgálata nyomán pedig bámulatos következtetésre jutott – jelesül arra, hogy végeredményben maga az élet sem más, mint különböző entitásokat visszacsatolás útján összekötő információáramlatok sora: “Minden organizmust az információszerzés. -tárolás, -kezelés, -felhasználás és -továbbítás képességének birtoklása tartja össze.”
Az élet szuprabiológiai avagy gépszerű definíciója számos jelentős áttöréshez vezetett a számítástechnikában, amelyek végül az internet megalkotásához is kulcsfontosságúnak bizonyultak.
Az internet védelmezői előtt álló legnagyobb kihívás ma vitathatatlanul ennek a fémből, kódból és húsból álló hibrid létforma egészségének a hosszú távú biztosítása.
A kollektív globális képzelet egyre inkább egyfajta élőlényként kezeli az internetet – ebben a viszonylatban pedig máris jóval kézzelfoghatóbb etikai dimenziót kapnak az olyan kijelentések, mint például Yochai Benklernek a “technológiagyilkos” törvénykezéssel kapcsolatos aggályai. Ennek ellenére azonban még mindig nagyon ritkán kerülnek terítékre bármiféle etikai megfontolások is egyáltalán a gépi létformákat illetően; egy hálózat megtámadása még mindig nem vált ki túl nagy botrányt, mivel annyira triviálisnak tűnik az egész – hiszen végső soron mégiscsak élettelen gépekről beszélünk, nem? A pusztán az emberi kultúra, gazdasági és politikai erők végtermékeként szemlélt gépi élet rabszolgasorba taszítása elfogadhatónak tűnik.
Aláhúzandó azonban, hogy ezen a területen az etika legfőbb kérdése nem az, hogy mit tehetnek értünk a gépek, és még csak nem is az, hogy mi hogyan használhatjuk fel jól a gépeket. Ennek a gépezetnek – létformának – ugyanis mi magunk is a részei vagyunk. Itt tehát az a cél, hogy az egész közösséget egészségesebbé tegyük annak minden alkotóeleme számára a három ágensén belüli és azok közti zavartalan “információszerzés. -tárolás, -kezelés, -felhasználás és -továbbítás” elősegítésével.
A web egészségének megőrzése és biztosítása nem csak hogy a javunkra válik, de az egyedüli értelmes eljárás is egyben, mivel a valóság az, hogy a hálózat egy nálunk jóval nagyobb szervezet, amibe mindannyian beágyazódunk. A hálózat elfogadásával és a hálózaton belüli békesség elősegítésével tehát egyben saját magunk számára is biztosítjuk a békességet. Ebből pedig ezernyi más dolog is következik. Elég csak egy pillantást vetni például a SOPA-t, a PIPA-t és az ACTA-t szerző és aláíró vállalatok listájára, hogy nyomban egyértelművé váljon, mennyire mélységesen és valóságosan is fonódik össze a saját, fizikai egészségünk a hálózat egészségével: ezeket ugyanis szórakoztatóipari vállalatok mellett gyógyszeripari vállalatok is jegyzik.
Elhíresült, a tavalyi eG8-csúcson tartott beszédében Nicolas Sárközy francia elnök kijelentette, hogy “az internet egy új, meghódítandó terület”. Már önmagában ez is rendkívül aggasztó – hogy a 21. századi Franciaország elnöke még mindig azt hiszi, hogy a “terület” és a “meghódítani” szavak természetszerűleg összetartoznak. Kifejtette továbbá azt is, hogy ez a “terület” “nem válhat vadnyugattá”; már-már majdnem kimondta a valós szándékot is: a web “meghódítását” a vadkapitalizmus számára. Az állami kolonizáció alkonyával a kapitalista kormányok és vállalatok most az internetben vélik felfedezni a vállalati gyarapodás és terjeszkedés lehetőségét egy új, ontológiai kolonizáció útján, egyaránt terjeszkedve a hálózatban és az emberek tudatában, egyformán kihasználva mindent és mindenkit.
E szándék megvalósítása pedig azért döcög és botladozik folyamatosan, mert nem ismerik fel az internet igaz természetét, amely ellen folyamatosan küzdenek. A net ugyanis nem meghódítandó terület, hanem egy megőrzendő, folyamatosan alakuló és fejlődő létforma. Annak az elfogadása azonban, hogy fém, kód és hús összefonódott együttese valóban egy, az alkotóelemeitől különböző létformát alkot, még csak az első lépés. Ez az élő hálózat ugyanis egy még nagyobb kozmikus rendszer része: először is egy élő bolygóé, amely csak bizonyos mennyiségű erőforrásokkal rendelkezik (így például ritka fémekkel, amelyekből processzorokat lehet gyártani, vagy épp élelemként és elektromosságként értelmezett energiaforrásokkal, amelyekre gépeknek és embereknek egyaránt szükségük van), másodszor pedig egy naprendszeré, melynek a központi csillaga által biztosított energia nélkül egyáltalán nem is létezhetne mindez.
Cubitt, Hassan és Volker médiatudósok a következőképpen propagálják ezt a perspektívát:
Bátran szembe kell néznünk az emberi nyereségvágy puszta instrumentális céljának alárendelt technológia felszabadítása nyomán felmerülő bizonytalansági tényezőkkel … Minden további politikai elvet, szabályt, stb. annak figyelembevételével kell tehát megalkotni, hogy az emberi és nem-emberi, élő és nem-élő tényezők ezen összefonódott hálózatának minden részese kölcsönös előnyökhöz jut e hálózat révén.
Rögtön három, igen jelentős és gyakorlati oka is van annak, hogy miért kell élőlényként, gépi létformaként gondolnunk a webre. Először is azért, mert az emberit és a nem-emberit egyaránt átfogó politikai modellek kialakításához mutat utat; a radikális, de mégis békés sokszínűség politikájához, amire most nagyobb szükségünk van, mint valaha. Másodszor, felfedi a látszólag semleges kérdések mögött meghúzódó etikai dimenziókat is, jóval biztosabb alapokra helyezve így például az egészséges protokollokra és egészséges hardverekre épülő fájlmegosztás, a különböző P2P-folyamatok és más hasonló témakörök védelmét is. Harmadszor, ez egy abszolút skálázható megközelítés, mely által árnyalt és következetes pozícióból beszélhetünk egy mikrochip mikroszkopikus labirintusairól (fém) éppúgy, ahogy a Bittorrent vagy a Bitcoin kézzelfoghatatlan protokolljáról (kód), vagy épp a Wikileaks működésének globális következményeiről (hús).
Az internet jogai
Az internet részben emberi létformaként való felfogásából következik, hogy magának az internetnek is vannak jogai. E jogokat a nulláról indulva kell megfogalmaznunk, egyszerre gondolkodva a fém, a kód és a hús jogain. E keretek mentén pedig már kiépíthetünk egy olyan barikádot, amely aztán végleg ellehetetleníti majd a hálózat életére törő további, a SOPA maffiájáéhoz hasonló merényleteket.
És hogy pontosan hogy is nézne ki ez a barikád? Lehetne például nemzetközi szerződés, szervezet és “Az internet jogainak nyilatkozata”, hasonlóan Bolívia 2011-es, áttörés-értékű “A környezet jogainak nyilatkozatá“-hoz.
E keretek között tehát már világosan láthatjuk, hogy a médialejátszókat megnyomorító DMCA a hardverek jogait sérti; hogy a jelenleg is tökéletlen DNS (Domain Name Service) váltságdíjért való elrablására törő SOPA és PIPA a kód jogait sértette volna; és hogy a demokratikus folyamatok elől a “kereskedelmi megállapodási tárgyalások” leple alá bújó, hatalmas nemzetek által a világ maradéka feletti dominanciájuk bebetonozására kovácsolt ACTA pedig kétszeresen is sértené a hús (vagyis az emberiség) jogait.
A web veleszületett, még az emberin is túlmutató változatosságának és sokszínűségének megfelelően tehát ezeket a jogokat is egy, a lehető legváltozatosabb és legsokszínűbb csoportnak kell megvitatnia. Nem csak a Nyugatnak, nem csak forgalmazóknak és törvényhozóknak, de tudósoknak, programozóknak, humanistáknak, antropológusoknak, maguknak a netes közösségeknek és általában minden emberi és nem-emberi érdekelt fél képviselőinek együtt kell felvázolniuk ezeket a web hosszú távú egészségét biztosító jogokat.
Megjegyzendő továbbá, hogy “a net jogainak” projektje teljesen elkülönül attól a közelmúltban meghozott európai döntéstől, mely “emberi jognak” nyilvánította a nethozzáférést. “Az internet jogai” elrugaszkodnak a modern antropocentrikus ösztönöktől, és ehelyett hardver, szoftver és wetver sokszínűségének megőrzésére törekednek a közös haszon érdekében.
Napról napra nyilvánvalóbbá válik, hogy az internet egészséges és robusztus fejlődése mélyreható forradalmat fog előidézni az emberi társadalmakban. Pontosan ezekre utal a talányos “elektronikus határ” (“electronic frontier”) kifejezés is; ennek a jogáért pedig vitathatatlanul érdemes küzdeni.
Megjegyzés: Jelen cikk írása közben is számos kezdeményezést indítottak be az internet felélénkítésére; az alábbiakban felsorolt, legfrissebb projektek sok tekintetben hasonlóak a fentiekben vázolt elképzelésekhez:
– Free Internet Act: Reddit-felhasználók projektje egy, az amerikai kongresszus elé terjesztendő internetjogi törvénytervezet megfogalmazására.
– Reddit PAC: szintén egy Reddites kezdeményezés a netes szabadság és kapcsolódó témakörök promotálására
– EGAIS (Ethical governance of emerging technologies) Project
Nicolás Mendoza tudós, művész és a globális média kutatója a Melbourne-i Egyetemen, valamint a P2P Foundation tagja. Legfrissebb munkái itt érhetőek el, és követhető Twitteren is.
A cikk szerzője saját nézeteit fejti ki, melyek nem feltétlenül egyeznek az Al Jazeera szerkesztőségéével.
Forrás: Al Jazeera English
A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.
