A BusinessInsider Bitcoinos tévedéseiről

Szerző: Vitalik Buterin

Iránytű az igazsághoz.

Nem maradhatott ki a mainstream média közelmúltbeli Bitcoinos híráradatából a BusinessInsider sem, akik viszont úgy döntöttek, hogy az ellenzők oldalán foglalnak állást. Sajnos azonban a cikkük számos komoly tévedést, rendkívül félrevezető kijelentést és megalapozatlan félelemkeltést tartalmaz a Bitcoin olyan potenciális “problémáival” kapcsolatban, amelyeket valójában már több, mint egy éve megoldott a közösség.

* “Pillanatnyilag egy átlagos bitcoin-tranzakció díja 0,99%, míg a Square és a PayPal feldolgozó-alkalmazásai 2,75%-ot és 2,7%-ot számítanak fel hitelkártya-lehúzásonként.” – A blockchain.info grafikonjai ezzel szemben azt mutatják, hogy naponta mintegy 150.000 BTC-t utalnak el a felhasználók, amely tranzakciók díjai összesítve mindössze 4 BTC-t tesznek ki, amely adatokból pedig már könnyen kiszámolhatjuk, hogy az “átlagos” bitcoin-tranzakció díja valójában 0,00267%. A Bitcoin rendszerében a tranzakciós díjak teljesen önkéntes, felajánlásos alapon működnek, és kizárólag az egyes tranzakciók feldolgozásának valamelyes felgyorsítását hivatottak szolgálni.

* “A hitelkártyáddal ellentétben a Bitcoin rendszere jelenleg semmiféle védelmet vagy kompenzációt nem biztosít számodra abban az esetben, ha valaki átveréssel csalja ki tőled a pénzed.” – Erre már részletesen is kitértem a nem-nyugati fogyasztói gazdaságokat vizsgáló cikkemben, de a lényeg röviden annyi, hogy erre már több, mint egy éve adott a megoldás, és úgy nevezik, hogy “zálog”. Ha B el akar adni valamit A-nak, de egyikük sem bízik igazán a másikban, akkor igénybe vehetik C közvetítő zálogszolgáltatását, amelyben mindketten megbíznak. Ez esetben A nem közvetlenül B-nek fizet, hanem C-nek, majd ha rendben megkapja az árut B-től, akkor tájékoztatja C-t a tranzakció sikeréről, aki aztán ennek megfelelően tovább is adja a pénzt B-nek. Ha azonban a termék hibásnak bizonyul, vagy egyáltalán meg sem érkezik, akkor C visszaadhatja A-nak a pénzét, megtarthatja vagy eladományozhatja azt jótékonysági szervezeteknek. Persze az első két megoldás olcsóbb lenne az érintetteknek, de a harmadik gondoskodik róla, hogy sem A-nak, sem pedig C-nek ne álljon érdekében hazudni a pénz megszerzése érdekében. Mi több, a Bitcoin fejlett tranzakciós eszköztára még több lehetőséget ad a zálogszolgáltatók iránt szükséges bizalom és a tranzakciók lebonyolításában való aktív részvállalásuk csökkentésére, így a zálogszolgáltatások csak még hatékonyabbá válnak az idő múlásával és a Bitcoin elterjedésével.

* “Nemrégiben egy hacker sikeresen kifosztott számos bitcoin-“bank”számlát – a világ minden táján élő “gazdag” bitcoin-felhasználók hitel- és bankszámláit – és nem kevesebb, mint 228.845$-t zsákmányolt.” – Erre is kitértem már részletesen itt. Nem győzzük eleget szajkózni, hogy aki ilyen nagy összegeket tart bitcoinban, az használjon offline vagy agytárcákat, és lehetőleg tárolja több különböző helyen a tárcáit, hogy ne lehessen csak úgy hipp-hopp hozzáférni az összes pénzéhez. Ha az ember megteszi a megfelelő óvintézkedéseket, akkor jobb esetben teljesen ellehetetlenítheti a kirablását, rosszabb esetben pedig arra kényszeríti az igazán elszánt rablót, hogy törjön be a házába, kutassa át minden holmiját és minden elektronikus eszköze minden adattárolóját és esetleg még őt magát is kínozza meg a fejben tárolt információiért. A Bitcoinicától csak azért lophattak el ennyit, mert ők egy pénzügyi szolgáltató üzlet, akik kénytelenek könnyen hozzáférhetően tartani nagy pénzmennyiségeket a rendszerük automatikus működőképessége érdekében – azonban időközben még ők is továbbfejlesztették a biztonsági rendszerüket úgy, hogy most már a Linode-hacker sem tudná sikeresen megismételni az akcióját.

* A rendszer fejlesztőinek “van egy tolvajkulcsuk, melynek segítségével bármikor teljhatalmat nyerhetnek az egész gépezet fölött, amikor csak akarják.” – Ez a “tolvajkulcs” nem más, mint a riadómechanizmus, amit Satoshi Nakamoto, a Bitcoin eredeti fejlesztője épített be a hivatalos Bitcoin kliensbe annak a 0.3.11-es verziójával. Ez a rendszer arra adott lehetőséget Satoshinak (illetve az ő távozása óta Gavin Andersennek), hogy egy ezzel a titkos kulccsal aláírt üzenetnek a hálózatba való szétküldésével riadó-üzemmódba kapcsolhassa a klienseket (ez egy riadóüzenet megjelenítésével jár, valamint azzal, hogy a riadó lefújásáig a kliensek nem küldenek és nem is fogadnak egyetlen tranzakciót sem) annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban a lehető legminimálisabbra csökkenthesse bármilyen váratlanul felmerül bug vagy sebezhetőség által okozható károkat – épp azért, hogy senki ne lovasíthassa meg bitcoin-tárcák ezreit annak a kiaknázásával. E mechanizmus mindent felülbíráló, az emberek számítógépe felett teljhatalmat biztosító tolvajkulcsként való beállítása azonban négy szempontból is teljesen téves:

1. Egyáltalán nem ad nemhogy telj-, de egyáltalán semmilyen hatalmat a “teljes gépezet fölött”; lásd fent, a legtöbb, amit el lehetett érni vele (most már nem), az a Bitcoin-kliensek ideiglenes leállítása volt.
2. Az első pillanattól fogva volt lehetőség a riadó felhasználói felülbírálására: ha az ember a -disablesafemode kapcsolóval indítja el a Bitcoin-kliensét, akkor minden tekintetben a megszokott módon, bármiféle korlátozások nélkül használhatja azt továbbra is, teljesen függetlenül attól, hogy mit művel a kulccsal Satoshi, Gavin vagy egy esetleges másik, rosszindulatú szervezet vagy személy, aki valahogyan megkaparintja azt.
3. Mivel azonban sokan aggódtak amiatt, hogy ezzel a funkcióval még így is durván vissza lehetne élni, és orvul lekapcsolni az egész rendszert, ezért a 0.3.19-es verzióval semlegesítették is ezt az ideiglenes leállítási lehetőséget, így a kulcs már csak egy riadóüzenet megjelenítésére használható, a kliensek blokkolására már nem.
4. A hivatalos Bitcoin-kliens nem az egyetlen és kizárólagosan használható kliens a világon. Rengeteg alternatív tárca-opció közül választhatnak a felhasználók, amelyek egy része a hivatalos kliens wallet.dat fájljával is kompatibilis, így bárki bármikor, azonnal átállhat az egyikről a másikra.

* “Az USA-ban a Federal Reserve kezeli, nyomtatja, bocsátja ki és szabályozza a dollárt. Ha a bitcoin széles körben elfogadott, globális pénzzé akar válni, akkor egy, még a FEDnél is jóval alaposabb és összetettebb szabályozó szervre lesz szüksége.” – Bár ez a kijelentés tényként kezeli, a jegybankok – és így a Federal Reserve – szükségessége valójában egy igen erősen vitatott kérdés. A jegybanki rendszer ellenzői szerint jelentős részben épp a jegybanki manipulációk tehetőek felelőssé a jelenlegi pénzügyi problémáinkért. Rámutatnak továbbá arra is, hogy a legtöbb jegybank nem a közjó és a pénzrendszer stabilizálása érdekében, hanem a profit iránti joguk törvénybe foglalására törekvő kereskedelmi és banki elit politikai manőverei nyomán jött létre. A Debt: The First 5.000 Years (Az adósság első 5.000 éve) c. könyvében David Graeber a következőket írja a Bank of England megalapításáról: “Angol bankárok egy konzorciuma 1694-ben nem kevesebb, mint 1.200.000£-ot kölcsönt adott a királynak, amelyért cserébe megkapták a bankjegykibocsátás királyi monopóliumát. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy jogot kaptak a király irántuk fennálló adóssága egy részére szóló adósságelismervények kibocsátására bárkinek, aki kölcsönt szeretne felvenni tőlük, vagy pénzt helyezni el a bankjukban – gyakorlatilag “pénzzé téve” avagy forgalomba hozva így a frissen létrehozott királyi adósságot. Ez a felállás nagyon nagy üzlet a bankároknak (8% éves kamatot számíthattak fel az eredeti kölcsönért a királynak és vele együtt mindazon ügyfeleiknek is, akik kölcsönöztek abból), viszont csak addig működőképes, amíg vissza nem fizetik az eredeti kölcsönt. Nem is fizették vissza mind a mai napig.”

* “A bitcoin árfolyama 2011 óta folyamatosan esik” – 2011 novembere óta ez az állítás hamis. Az utolsó nagyobb esés 2012 februárjában volt; azóta azonban az árfolyamingadozás nagyjából kétszerese csupán az aranyénak.

Sajnálatos módon hamis továbbá az az állítás is, mely szerint Afrikában a bitcoint már a megbízhatatlan helyi pénzek alternatívájaként használják. Rüdiger Koch igyekszik ugyan előmozdítani a Bitcoin afrikai elterjesztését, de még messze túl korai lenni bármiféle sikerről beszélni. Ezzel együtt azonban azt mégis egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyáltalán nem csak a szürke- és a feketegazdaság használ bitcoint. Adnak-vesznek rajta például különböző játékokhoz való kódokat az Ogrr.com-on, vannak különböző informális kísérletek, mint például a Bitcoin Gone Wild, egyesek pedig a nemzetközi pénzátutalási rendszerek díjainak és többnapos csúszásainak megkerülésére is használják. Okunk van tehát feltételezni, hogy az idő múlásával csak egyre több legitim felhasználási lehetősége nyílik majd a bitcoinnak.

Forrás: Bitcoin Magazine

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.