Bitcoin: ostobaság betiltani, a jövőt nem lehet feltartóztatni

Szerző: Douglas Carswell

Douglas Carswell-t először 2005-ben, mindössze 920 szavazattal választották be a brit Parlamentbe; 2010-ben 12.000-es többséggel tért vissza, Clacton parlamenti képviselőjeként. Ő a The End of Politics and the Birth of iDemocracy (= “A politika vége és az iDemocracy [kb.: én-demokrácia] kezdete”) szerzője, és hiszi, hogy az Internet sokkal jobb hellyé teszi a világunkat.

Senki nem szolgált rá jobban az eheti II. Knut-díjra, mint Thaiföld pénzügyi hatósági illetékesei, akik egy huszárvágással lényegében betiltották az új digitális pénzt, a bitcoint. És bár, mint tudjuk, lényegét tekintve a bitcoin nem több számítógépes kódnál, amelyhez a hozzáférési (avagy tulajdon-)jogot az emberek átadhatják egymásnak belátásuk szerint, lényegében pénzként használva így azt, Thaiföldön ezt a felhasználási lehetőséget épp most nyilvánították egyesek nemkívánatosnak.

Az illetékes hatóságokat ugyanis komolyan aggasztja az a tény, hogy nincs se lehetőségük, se használható eszközeik ennek az új pénznek a kézivezérlésére. Való igaz. És ez így is van jól. A betiltás azonban nem több szőnyeg alá söprésnél, és a világ kormányainak ettől még mindig, ugyanúgy szembe kell nézniük ezzel az egyedi, 21. századi kihívással. És teljes joggal félhetnek is. A digitális hullám ugyanis cunamiként fogja elmosni a pénzmonopólium post-Bretton Woods-i rendszerét. Se Thaiföld, se a világ egyetlen másik kormányának illetékesei sem fogják tudni feltartóztatni.

Szó se róla, nekem is megvan persze a saját szkepszisem a Bitcoinnal szemben, de nálam ez inkább abban a gyanúban nyilvánul meg, miszerint a Bitcoin jó eséllyel az lesz majd a magánpénzek jövője szempontjából, mint aminek a ZX Spectrum bizonyult utóbb a személyi számítógépek jövője szempontjából; nagyon felsztárolják és mindannyian érezhetjük is, hogy ez tényleg valami nagyon nagy dolognak a kezdete lehet, de… a jelek szerint ennek ellenére senki sem tudja még igazán, hogy pontosan mihez is kezdjen vele.

Pénzügyeink jövője szempontjából talán érdemes lehet még a Bitcoinon túlra is tekinteni: Afrikába. Amivel természetesen nem a Kelet-Afrikai monetáris unió sületlen ötletére célzok, hanem az M-Pesa átütő sikerére. Ez a mobiltelefonos kreditekkel működő fizetőrendszer afrikaiak tízmillióit szolgálja ki anélkül, hogy ehhez bármiféle költséges banki rendszerre is szüksége lenne. Fizetés bankolás nélkül! Igen. És ez még csak a kezdet. Képzeljük el, mi történne akkor, ha egy mobil-vállalat egyszerűen elszakítaná a digitális kreditjei értékét a hivatalos helyi pénzétől.

Tekintve az állami monopolpénzek természetes inflációs hajlamát, bizony nem kellene sokáig várnunk arra, hogy tömegesen mentsék át a vagyonukat az emberek egy ilyen virtuális fizetőrendszerbe – amellett, hogy ezzel együtt természetesen továbbra is zavartalanul használhatják azt a megszokott bevásárlásaik lebonyolítására is. Pénz állam nélkül! És akkor most gondoljunk bele abba is, mi történne itt, a Nyugaton, ha ’70-es évekbeli infláció mellett 2019-es évekbeli net-infrastruktúránk lenne? Vagy belegondolás helyett meg is várhatjuk. Elég közel van már.

Éppen egy nemzedékkel ezelőtt élte meg az állami monopolpénzünk a legutóbbi, valóban komoly elértéktelenítését. A thai illetékesek vágyainak megfelelően akkor is bőséggel adott volt minden eszköz és módszer a pénz kézivezérléséhez, aminek meg is lett az eredménye: csak a valóban gazdagok engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy antik műremekek és más hasonló vagyontárgyak megvásárlásával gyorsan biztonságba helyezzék a vagyonukat.

Azonban, az internetnek hála, mára már a hétköznapi emberek lehetőségei is jelentősen kibővültek. Nem egyszerűen csak kedvük szerint vásárolgathatnak bárhol, de a pénznemeket is egyre szabadabban kezelhetik. Bármit is mondjanak az illetékesek Thaiföldön vagy bárhol másutt, hacsak nem próbálják meg valahogyan lekövetni az összes online tranzakciót is, úgy ezer meg egy különböző módja lesz mindenkinek arra, hogy a legváltozatosabb helyeken és formákban tárolhassa el a vagyonát a neten. A nem-állami kibocsátású pénzek elszaporodása és egymással való versenye már csak idő kérdése.

Erősen gyanítom továbbá azt is, hogy a jövő nem-állami pénzeinek sikerét épp hogy nem a gondos tervezés, hanem a puszta véletlen szerencse fogja majd elhozni. Talán valamiféle online szupermarket-utalvány-koncepció, ami értékállóbbnak bizonyul majd, mint a Bank of England által jegyzett vetélytársa…?

II. Knut dán király történetének épp az volt a lényege, hogy ő az első pillanattól fogva tökéletesen tisztában volt azzal a ténnyel, hogy nincs hatalma az elemek felett. Nem is végtelen arroganciájában parancsolta meg a tengerárnak, hogy álljon meg a lábainál és ne nedvesítse be királyi kelméit, hanem épp azért, hogy szemléltesse alattvalóinak, hogy bizony a király hatalma sem végtelen. A jelek szerint azonban ezer év alatt sem értették meg a történet tanulságát sokan épp azok közül, akiknek a leginkább meg kellett volna megérteniük.

Forrás: The Telegraph

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.