A mobilfizetés szép új világa

Szerző: Rüdiger Koch (anu)

A nemrégiben lezajlott Mobile Money Africa-csúcs látványosan demonstrálta, hogy legalábbis a mobilfizetés terén mennyire megelőzte Afrika a fejlett világot – persze az is igaz, hogy nemigen volt más választása. Mert bár a mobiltelefonok elég hamar elterjedtek és eljutottak ott is mindenkihez, bankszámlával azonban az afrikaiaknak csak egy elenyésző kisebbsége rendelkezik. Mi több, már egy ideje és jelenleg is elszántan munkálkodnak egy valóban készpénzmentes társadalom kiépítésén. E tényállás ismeretében pedig nem meglepő az sem, hogy a nyugati vállalatok is kezüket-lábukat törik, hogy minél nagyobb részt haraphassanak ki maguknak ebből a gyorsan fejlődő új piacból. Mindeddig a legsikeresebbnek vitathatatlanul a Vodafone-féle M-Pesa bizonyult.

Amint azonban arra nemrégiben Richard Stallman is rámutatott, bármely, a jelenlegi keretek között kiépülő készpénzmentes társadalomnak egy igen komoly problémával is szembe kell néznie, jelesül azzal, hogy a fizetéseket kezelő vállalatok bármikor megvétózhatnak bármilyen tranzakciót, és kényük-kedvük szerint szólhatnak bele bármikor abba, hogy ki, mikor, mire és hogyan költheti a pénzét. Mi több, szükségszerűen tudni is fognak rólad mindent, azt is, hogy mit veszel, hol és mennyiért. És bármikor hátat is fordíthatnak neked. Mi több, a csúcson egy még komorabb lehetőség is felsejlett, amire még Stallman sem számított: olyan szoftverszolgáltatók, melyek segítségével a kormányok valós időben csatlakozhatnak rá az éppen folyamatban lévő tranzakciókra annak érdekében, hogy azonnal és késedelem nélkül lefölözhessék maguknak az ÁFÁt a tranzakciókból. Ami odáig még rendben is lenne, hogy a megoldás könnyen átlátható, és senkinek nem okoz semmiféle fennakadást, viszont ezzel együtt két gond is van vele:

1. Az ÁFA már most is az egyik leghatékonyabb adónem, mivel a kereskedők fizetik be, nem pedig a fogyasztók. Az RTPay tehát egy nemlétező problémára kínál megoldást az ÁFA-begyűjtés állítólagos egyszerűsítésével – valójában azonban inkább épp ellenkezőleg, megbonyolítanák azt, mivel így néhány millió helyett több ezermilliárd tranzakcióval kellene bajlódniuk az ezt a megoldást használó kormányoknak.

2. Miért kell ehhez az, hogy a kormányok is áldásukat adják minden egyes tranzakcióra, külön-külön? Valós idejű vétójog nélkül is ugyanolyan könnyen (sőt, még könnyebben) begyűjthetik az ÁFÁt a hatóságok.

Persze el lehet képzelni a vétójog bizonyos “legitim” felhasználási lehetőségeit is – elvégre elég nehéz lenne lebonyolítani bármilyen illegális ügyletet akkor, ha a kormány pontosan tudhatja minden egyes tranzakció esetében, hogy miről van szó (már csak azért is, mert különböző holmik esetében az ÁFA is különböző mértékű lehet), és azonnal megtorpedózhat minden sötét ügyletet. Ugyanakkor azonban erősen kérdéses, hogy valóban feláldozható-e kivétel nélkül mindenkinek a teljes magánszférája egy-két illegális ügylet ellehetetlenítése végett. Mi több, az ilyesféle próbálkozásoknak még csak különösebb értelme sem lenne, mivel amint bevezetnék őket, úgy a lefülelni kívánt illegalitásban működők egyszerűen mást kezdenének el pénzként használni – így például aranyat, ezüstöt, előre fizetett telefonkártyákat vagy akár bitcoint. Vagyis vígan bűnöznek majd továbbra is mindaddig, amíg akár csak egyetlen olyan fizetési módszert is ki tudnak ötölni, ami kívül esik az állami megfigyelés hatáskörén.

Ez a fajta készpénztelenítés tehát mindeddig példátlan hatalmat adna a kormányok kezébe a hétköznapi emberek felett. A kivétel nélkül minden egyes tranzakció rögzítésének és felügyeletének komor fellegei pedig mindent beárnyékolnak. Már egy üveg viszki, egy szolídabb pornóvideó vagy egy egyébként teljesen legális bitcoinos újság megvásárlásával alkoholistákkal, pedofilokkal és feketepiacozókkal kerülhet egy kalapba az ember, ami pedig rövid úton kerülhet az állásába vagy akár az életbiztosításába is. Maradjon hát távol mindenki mindentől, ami akár csak a gyanú leghalványabb árnyékát is vethetné rá? Egyesek szerint az efféle totális felügyeletből eredő öncenzúra még jót is tenne nekünk – ám azt még nekik is fel kell ismerniük, hogy ez bizony nem fog megállni az alkohol, a pornó és más, egyesek által élvezetesnek tekintett dolog effektív, “önkéntes” betiltásánál: ha ugyanis az előírt normáknak való totális megfeleléskényszer egyben versenyelőnyként is működik, akkor ebből következően a normák is elkerülhetetlenül egyre szigorúbbak lesznek az idő múlásával, míg végül már teljesen gúzsba nem kötik az embert.

Így pedig nagyon gyorsan kiépülhet egy totalitariánus rendszer – anélkül, hogy valaha is hatályba lépett volna bármiféle erre mutató törvény. Elvégre a totalitarianizmus alapja nem a törvény, hanem a félelem. Az pedig egy ilyen teljeskörű megfigyelésre épülő rendszer esetén abszolút garantálható.

Rüdiger Koch IT-szakértőként dolgozik a pénzügyi szolgáltatások iparában. Az enki-kukac-rkoch.org címen elérhető.

Forrás: Bitcoin Media

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.