Hogyan szerettem meg a deflációt

Szerző: Theodore Minick

Nem telik el nap a bitcoin.org fórumain anélkül, hogy valaki ki ne írna egy újabb riadt posztot a defláció témakörében, valahogy így:

“Helló, csak most ismertem meg ezt az egész Bitcoint, és alapvetően tök jó dolognak is tartom, de azt hiszem, van itt egy kis gond, amit mintha sem az alkotók, sem senki más nem vett volna észre: ha a pénzkészlet rögzített és limitált, akkor nem fogunk előbb-utóbb egyszerűen kifogyni a bitcoinokból? Vagy, ami még rosszabb, mi van, ha véletlenül letörli valaki a bitcoinjait? Elvégre mégiscsak egy egyszerű adathalmazról beszélünk! Gazdasági csőd és összeomlás!”

Be kell valljam, az ilyesféle aggodalmaskodásban magam is vétkes voltam, így ezúton is hálás köszönetem mindama hozzászólóknak, akik voltak olyan kedvesek, hogy megmutatták a helyes végkövetkeztetéshez vezető utat. Hogy ne kelljen sokadjára is leírniuk – leírnunk – újra ugyanazt, most szépen összefoglalom az érveket egy takaros, áttekinthető csomagba, amelyhez aztán már bármikor elirányíthatják – elirányíthatjuk – az érdeklődőket.

Először is talán tisztázzuk a fogalmakat:

Piaci készlet: Az elérhető áruk és szolgáltatások teljes összessége, amit mind megvehetnél, ha lenne annyi pénzed.

Pénzkészlet: A piacon forgalomban lévő pénzmennyiség – a fizikailag és a csak adatbázisokban létező egységeivel együtt – teljes összessége.

Vásárlóerő: A piaci készletnek az a töredéke, amit a pénz egyetlen egysége ellenében vásárolhatunk meg.

Infláció: A pénz elértéktelenedése a pénzkészlet bővülése vagy a pénz iránti kereslet csökkenése következtében.

Defláció: A pénz értékének növekedése a pénkészlet csökkenése vagy a pénz iránti kereslet fokozódása következtében.

Adatbázis-pénz: A pénzkészlet elektronikus úton való bővítése.

Most pedig lássuk az infláció és a defláció egymáshoz viszonyított veszélyeit. Az infláció azzal árt a gazdaságnak, hogy csökkenti a pénzed vásárlóerejét. Szélsőséges esetekben ez a csökkenés olyan gyors is lehet, hogy mire eljutsz a bankba, hogy beválts egy csekket, a pénzed máris kevesebbet ér, mint amennyit akkor ért, amikor kézhez kaptad a csekket. Ez tehát megtakarítás helyett költekezésre ösztönzi az embert, és közvetlenül is kárt okoz mindazoknak, akik elfogadják az inflálódó pénzt – vagyis leginkább az órabérben dolgozóknak, mivel a fizetések általában nemhogy nem követik pontosan az infálciót, de sokszor igencsak el is maradnak attól.

Ezzel szemben a defláció pont fordítva, megtakarításra ösztönöz költekezés helyett – ám a túlzott takarékoskodás éppen olyan káros lehet, mint a túlzott költekezés. Mivel azonban az embernek a létszükségletei folyamatos kielégítéséhez előbb-utóbb mindig kell költenie valamennyit, ezért ha más nem is, ez mindenképp ösztönzi költekezésre is. A deflálódó gazdaság megdermesztheti a vállalkozói szellemet, mivel ilyen környezetben kiéleződnek a kockázatok és hangsúlyosabbá válnak a potenciális veszteségek – miközben a befektetés várható megtérülése nem kínál sokkal többet annál, mintha az ember egyszerűen csak ülne a pénzén, és várná, hogy az egyre értékesebbé váljon.

Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy a deflációnak három fajtája van: van egyrészt a deflációs növekedés, amiben a Bitcoin piaca jelenleg is lavíroz. Ez váltja ki az aggodalmas hozzászólásokat is a fórumon. A második az adósságdefláció, amikor a jegybank csökkenti a piacon lévő pénzkészletet. Ez aggasztja a legtöbbeket, és ez éppúgy megölhet egy piacot, mint ahogyan a túlzott infláció is. Mi több, a jegybank éppen ezzel a deflációval pukkaszthatja ki az infláció lufiját. A pénzkészlet csökkentése nyomán visszaesik a hitelezés is, ennek nyomán csökken a kereslet, így pedig az árak is leesnek. Az árleszállítás nyomán tovább csökken a hitelezés, és az egész kezdődik elölről. (Mellesleg ezért is rossz a hitelalapú gazdaság, mert nem tud kitörni ebből az “inflálódj vagy pusztulj” körből.) A harmadik pedig a magának a pénznek az elveszéséből vagy megsemmisüléséből (vagy, mint a nemesfémek esetében, egyéb célokra való felhasználásából) fakadó defláció. Hosszú távon ez ugyan akár használhatatlanná is teheti majd a bitcoint, de a másik kettőhöz képest ez egy nagyon gyenge erő.

Összevetve a kettőt, a magam részéről százszor inkább élnék egy deflálódó, semmint egy inflálódó gazdaságban, azon egyszerű oknál fogva, hogy szeretek mindig magamnál tartani valamennyi pénzt, ám inflációs környezetben ez határozottan rossz taktika. Deflációs környezetben ilyen gond nincs – és mégis van késztetés költekezésre is. Az ember ugyanis már csak olyan, hogy szeret előbb hozzájutni a dolgokhoz, mint később, és ugyebár holtáig sem érdemes kuporgatnia a pénzt, mert azután meg már nem is tudna mit kezdeni vele, így tehát senki nem is fog örökké csak várni és várni ahelyett, hogy megvenné, amit akar. Mi több, a defláció fokozza a piac hatékonyság-kikényszerítő mechanizmusát is, mivel ilyen környezetben csak igen jó eredménnyel és jó bevételekkel maradhat fenn bármely vállalat.

Ez volt tehát az elmélet, lássuk most a gyakorlatot. Az infláció valóságos hatásait jól láthatjuk magunk körül, akármerre nézünk: jelenleg a világ egyetlen országa sem használ nem-inflálódó pénzt, és mindenki jól láthatja, hogy ez egyre inkább romba dönti a világgazdaságot. Deflálódó pénzt sem használnak sehol – legalábbis jelenleg (a nagy gazdasági világválság idején a dollár erősen deflálódott, ami még nagyobb károkat okozott, mint amit egy hasonló arányú infláció idézhetett volna elő. Hosszú távon a bitcoin is úgy fog deflálódni, ahogyan jelenleg az arany inflálódik: adatromlás és véletlen törlések nyomán évről évre elveszik majd valamennyi bitcoin – éppúgy, ahogy évről évre bányásznak ki még valamennyi aranyat. Rövid távon a bitcoin erősen inflálódik ugyan, de mivel a kereslet még ennél is nagyobb ütemben nő, így az árfolyam is egyre csak emelkedik – ezért is rohangászik mindenki rémülten össze-vissza és kiabál lufit mindenfelé. (Az eredeti cikk május végén készült, tehát értelemszerűen az akkori helyzetre utal – a ford.)

A bitcoin még csak a gyermekéveit tapossa ugyan, de szédítő sebességgel nő – olyan ütemben, hogy még a nyúlási csíkjainak is nyúlási csíkjai vannak. Éppen ez a drámai gyarapodás idézi elő a rémült posztok egy tekintélyes hányadát is: az emberek látják az egyre csak emelkedő árfolyam-grafikont az MtGoxon vagy máshol, és ösztönösen tudják, hogy ez a szédítő tempójú erősödés nem tartható fenn örökké. Amiben persze abszolút igazuk is van, viszont az aggodalmuk mégis felesleges. Ez egyszerűen egy ilyen gyors növekedési fázis – hasonlóan ahhoz, hogy a tinédzserek is nagyot tudnak nőni igen rövid idő alatt. Ahogy azonban egy tinédzser sem nő soha akkorára, hogy már a házba se férjen be, úgy előbb vagy utóbb a bitcoin értéke is stabilizálódni fog.

Összehasonlításban az arany meglehetősen stabil valutának nevezhető immár évszázadok – ha nem évezredek – óta, de még így is inflálódik! Napról napra gyarapodik a belőle rendelkezésre álló mennyiség – az aranyláz idején pedig különösen gyorsan inflálódott. A kulcsszó tehát a mennyiség. A világgazdáság jelenlegi csődjét is a szakadatlan, túlpörgetett infláció okozza. A piac ugyanis csak akkor tud alkalmazkodni akár az inflációhoz, akár a deflációhoz, ha egyik sem történik túl gyorsan, és ha elegendő ideje is van az alkalmazkodásra. Mivel a megsemmisült bitcoinok a piac szemszögéből funkcionálisan azonosak a megtakarítottakkal (elvégre a piac nem tudhatja, hogy egy adott bitcoin valóban végleg elveszett-e, vagy egyszerűen csak ül rajta valaki, valahol), így ha egyszer a bitcoin értéke beáll egy stabil szintre, akkor azt legalább olyan jól meg is fogja őrizni majd, mint ahogyan az arany is megőrizte a maga értékét.

Végül hadd bocsátkozzák némi előrejelzésbe. Bizonyára találkoztál már a bitcoinok kibocsátását szemléltető grafikonnal: eleinte élesen emelkedik a görbe, majd egyre csökken a növekedés üteme, míg végül egyre jobban konvergál a nullához. Soha nem lesz forgalomban 21 milliónál több BTC. Amint leáll a kibocsátás, és már csak a meglévők forgatása marad, újra beindul a defláció, idővel megfordítva a kibocsátási görbét, fokozatosan csökkentve a forgalomban lévő bitcoinok számát egészen addig a pontig, amikor is már mindenki kénytelen lesz átállni a Bitcoin 2.0-ra vagy valami másra. Ez a váltás feltehetőleg akkorra várható, amikor a pénz legkisebb egysége (0,000.000.01 BTC) is nagyobb vásárlóerőre tesz szert, mint egy jelenlegi USA-dollárcent. Ez a válság – és milyen csodálatos egy válság is lenne! – azonban még igen messze van. Nem olyan messze ugyan, mint mondjuk a világmindenség hőhalála, de elég messze ahhoz, hogy sem nekem ne legyen rá gondom soha az életemben, sem pedig a még meg nem született gyermekeimnek a magukéban. (Apró korrekció: a 0,000.000.01 BTC csak jelenleg a legkisebb egység, ám a rendszer a későbbiekben – szükség esetén – minden további nélkül kezelhet még több tizedesjegyet, így a vásárlóerő növekedése elvben soha nem okozhat igazi problémát. – a ford.)

Forrás: Bitcoin Weekly

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.