Szerző: Jerry Brito

Abban az örömben volt ma részem, hogy moderálhattam egy vitafórumot egy, a “Virtuális gazdaság” témakörében megrendezett konferencián, melynek házigazdája Thomson Reuters és az Elveszett és Kihasznált Gyermekekért Nemzetközi Központ volt. A vitafórumon a Bitcoin Foundation, a Tor Project és az Igazságügyi Minisztérium képviselői voltak jelen, és így igen eleven diskurzust is folytathattunk arról, hogy hogyan is élhetnek vissza bűnözők ezekkel a technológiákkal, és hogy mit tehetnek a nyílt forráskód-közösségek e kockázat mérséklése érdekében.

A vitafórum legfőbb üzenete – ahogyan az összes többi hasonlóé is – egyértelműen az volt, hogy sem a Tor, sem a Bitcoin közössége nem szeretné, hogy komisz célokra fordítsák az általuk kifejlesztett technológiákat, és hogy nagyon is hajlandóak együttműködni a törvényhozókkal és a rendfenntartókkal, amennyire csak a lehetőségeik engedik. A szabályozóknak azonban ezzel együtt azt is üzenték, hogy amennyiben érdemi együttműködést várnak a közösségeiktől, úgy nekik maguknak is nyitottabbá és átláthatóbbá kell tenniük a döntéshozatali folyamataikat, minél jobban bevonva abba az említett közösségeket és általában véve a széles nyilvánosságot is.

Nem csoda hát, hogy kiemelt érdeklődéssel vártam Jennifer Shasky Calvery, a FinCEN igazgatójának nyitóbeszédét. Először is arra a tényre tért ki, hogy a virtuális pénzváltókkal és szolgáltatókkal szemben indított rendfenntartói eljárások miatt a hagyományos bankszektor meglehetősen vonakodik együttműködni a virtuális pénzek színterének szereplőivel. Mint mondta:

A Liberty Reserve-vel szembeni, közelmúltbeli fellépés fényében szeretnék szólni most néhány szót a virtuális pénzek váltóinak és kezelőinek a hagyomnyáos bankokkal fenntartott kapcsolatának kérdéséről. Ennek kapcsán ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a FinCEN közös, koordinált akciója egy hatmilliárd dolláros – és ezzel az USA egész történetének legnagyobb – pénzmosó-szervezetet kapcsolt le.

Érthető tehát, hogy az ilyen akciók nyomán a bankok is óvatosabbá válnak. Elvégre minden egyes ügyfelük esetében gondosan fel kell mérniük az adott ügyféllel való együttműködéssel járó kockázatokat és meghatározni, hogy ebből mennyit tudnak még felvállalni. Ez a kötelességük, és pontosan ezt is várjuk el tőlük.

Ennek kapcsán pedig utalnék még a vállalati felelősségvállalás korábban is említett témájára. és hogy miért is áll abszolút érdekében a virtuális pénzek váltóinak és kezelőinek is a szabályozói felelősségek felvállalása. A bankok ugyanis sokkal szívesebben működnek együtt regisztrált, a szabályozásoknak megfelelő, átlátható vállalkozásokkal. Az általunk közreadott útmutató pedig reményeink szerint kellő segítséget nyújt a virtuális pénzek kezelőinek és az azokkal foglalkozó szolgáltatóknak a szabályozásoknak való megfeleléshez, és ezáltal az abszolút tiszteletreméltó, a bankok által és kívánatosnak és profitábilisnak tekintett vállalkozássá váláshoz.

Nos, igaz ugyan, hogy a FinCEN márciusban közreadott útmutatója valóban sok kérdést tisztáz a Bitcoin gazdaságának számos szereplője számára, másokkal kapcsolatban még így is sok mindent hagyott tisztázatlanul. Nem derül ki belőle, hogy köteles-e megfelelni a szabályozásoknak az egyszeri bitcoin-bányász is, aki egyszerűen csak pénzzé teszi a kibányászott bitcoinjait? Vagy az, aki aztán ezeket befektetés gyanánt megveszi tőle, egy ideig magánál tartja, majd ismét eladja? Elvégre e két eset egyikében sem áruk vagy szolgáltatások igénybevétele miatt vásárolunk bitcoint (márpedig a FinCEN útmutatója szerint ez az egyetlen olyan felhasználási mód, amelyről abszolút egyértelműen kijelenthető, hogy NEM szabályozás-megfelelés-köteles). Ha azonban valaki – mondjuk váltóként – egyértelműen megfelelés-köteles, akkor dollármilliókra és potenciálisan sokéves kemény munkára lesz szüksége ahhoz, hogy valóban megfelelhessen minden követelménynek. A magam részéről tehát leginkább attól tartok, hogy a bankok nem is annyira azért nem működnek majd együtt a frissen indult bitcoinos vállalatokkal, mert bármiféle komolyabb kockázatot látnának bennük, hanem sokkal inkább azért, mert egyszerűen túl sok a bizonytalanság a szabályozási kérdésekben.

Őszintén remélem, hogy a bankok nem a kockázatkerülő magatartásuk jóváhagyásaként és megerősítéseként értékelik majd Ms. Shasky Calvery szavait. Azzal még nincs semmi gond, hogy a bankok és más pénzintézetek gondosan megválogatják, hogy kikkel létesítenek üzleti kapcsolatot, és természetesen az is egyértelmű, hogy nyilván ne működjenek együtt bűnözőkkel sem. Az azonban már több, mint sajnálatos lenne, ha pusztán azért nem éreznének partiképesnek egy innovatív új, frissen indult vállalkozást, mert annak a fajtáját mindeddig nem határozták még meg pontosan a szabályozók (és talán soha nem is fogják). Tartok tőle azonban, hogy mégis pontosan így fognak eljárni, stagnálásra vagy sorvadásra ítélve így a frissen indulókat.

Hiába törekednek majd tehát a vállalkozók a legtisztább őszinteséggel és elszántsággal a szabályozásoknak való megfelelésre a bankokkal való együttműködés érdekében, ha azok ettől függetlenül nem hajlandóak felvállalni a velük járó kockázatokat a FinCEN útmutatójának elégtelen egyértelműsége miatt. Fel is tettem a kérdést Ms. Shasky Calvery-nek, hogy kaphatnak-e valami módon egyértelműsítést az érdeklődő vállalkozók az útmutató homályos pontjaira vonatkozóan – amire pedig ő azt felelte, hogy természetesen, bármikor felhívhatják a FinCEN díjmentes szabályozói segélyvonalát. Ami ugyan nem feltétlenül felel meg mindenkinek, de persze kezdetnek legalábbis mindenképp jobb a semminél. Élénken remélem azt is, hogy a FinCENnel folytatott diskurzusok nyomán kialakuló tisztázásokat is nyilvánosságra hozza majd a hivatal annak érdekében, hogy mások is tanulhassanak majd azokból.

Mindent egybevetve úgy gondolom, az első óvatos lépéseket így is sikerült megtennünk a bitcoinos vállalkozók és felhasználók, valamint a szabályozók és a rendfenntartók közti elmélyültebb eszmecsere beindításának irányába – ez pedig mindenféleképpen jó dolog. Remélem azonban ezzel együtt azt is, hogy a szabályozók is megértik, hogy nem csak az általuk diktált szabályok vannak hatással az általuk szabályozott entitásokra, hanem az esetleges tétlenségük, gondatlanságuk vagy figyelmetlenségük nyomán homályban maradó, bizonytalan kérdéseknek is.

Ms. Shasky Calvery megjegyezte továbbá a következőket is:

Több olyan spekuláció is napvilágot látott már a sajtóban, miszerint az útmutatónk közreadásának valódi célja a virtuális pénz-szolgáltatók ellehetetlenítése. Nos, azt egy pillanatig sem tagadom, hogy valóban akadnak problémás szolgáltatók. Ezzel együtt látjuk azonban azt is, hogy milyen rendkívüli innovációt is hordoznak magukban ezek a virtuális pénzek, és hogy milyen hatékonyan vonhatják be minél jobban a társadalom széles rétegeit a gazdaság vérkeringésébe. Technológiák egész sora bizonyította be már a pénzügyi iparban, hogy milyen páratlan lehetőségeket képes az emberek kezébe adni, ösztönözni a fejlődést és az innovatív új pénzügyi termékek kidolgozását, valamint minél szélesebb rétegek számára elérhetővé tenni a pénzügyi szolgáltatásokat. Mi pedig természetesen azt szeretnénk, ha a továbbiakban is töretlenül és minél lendületesebben folytatódhatna ez a fejlődés.

Ez kétségkívül egy valóban dicséretes hozzáállás, viszont a további fejlődés egyik alapfeltételét éppen a világos és egyértelmű szabályok jelentik. Csak remélhetjük tehát, hogy a FinCEN mihamarabb revideálja, kibővíti és minden tekintetben még világosabbá teszi az útmutatóját – főleg most, hogy már a párbeszéd is beindult, és hogy egyre több szabályozó gondolkodik egyre újabb szabályokban. Legfőbb ideje lesz tehát, hogy a Bitcoin közösségét is a lehető leghamarabb bevonják a folyamatokba a minél világosabb és egyértelműbb szabálykialakítás érdekében.

Forrás: The Technology Liberation Front

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.