Szerző: Michael Suede

Avagy mit rabol el tőlünk az állam ezzel a két eszközével?

2011 februárjában a Pentagon 207,6 millió dollárban határozta meg az állam által a 2012-es költségvetési évre rendelt, összesen 32 darab F-35-ös lopakodó vadászgép darabonkénti árát.

Az Egyesült Államok 2.443 vadászgépet akar vásárolni 323 milliárd dollárért, így ez lesz a valaha is végrehajtott legdrágább védelmi program. Az Egyesült Államok Légierejének 2010-es költségvetési adatai más forrásokkal együtt mintegy 89-200 millió dollárra becsülték az F-35-ösök irányárát. A 2.443 gép árát így összesen 382 milliárd dollárra becsülték, gépenként átlagosan 156 millió dollárral számolva. A költségnövekedés kétségessé tette, hogy végül valóban megmarad-e az eredetileg tervezett darabszám. 2011 januárjára fejlesztési problémák miatt kétéves “próbaidőre” helyezték az F-35B variánst. 2011 februárjában a Pentagon 207,6 millió dollárban határozta meg a 2012-es költségvetési évre rendelt 32 vadászgép árát (a kutatási-fejlesztési, tesztelési és kiértékelési költségek nélkül; azokkal együtt 304,15 millió dollár a végső darabonkénti ár).

A 207,6 millió dollár tehát az egyetlen vadászgépre elfecsérelt anyagköltség. Mivel pedig az állam úgy döntött, hogy nagyobb szüksége van egy 208 millió dolláros vadászgépre, mint neked a saját munkád gyümölcseire, ezért…

nem lett megépítve 832 negyedmillió dolláros ház.
Vagy 5.777 főiskolai hely ment a levesbe.
Vagy 6.500 fullextrás Honda Accord nem került legyártásra.
Vagy 60.386 kiváló, GE Profile hűtő nem került legyártásra.
Vagy 83.200 Sony Bravia 46″ LCD TV nem került legyártásra.
Vagy 208.000 Dell XPS 8300 számítógép nem került legyártásra.
Vagy 34.000.000 hatdolláros étel nem került elkészítésre és felszolgálására.

Most pedig szorozd meg a fenti összegeket 2.443-mal, és máris megtudhatod, hogy pontosan mennyi mindentől is foszt meg az állam csupán emiatt az EGYETLEN EGY védelmi program miatt.

Az erőforrások már csak ilyen korlátozott dolgok. Ha az állam a magánszektorból a vadászgépgyártásba irányítja át az erőforrásokat, úgy megfosztja a magánszektort ezektől az erőforrásoktól, ami pedig így csak kevesebbet tud termelni a napi szükségleteinket ellátó és biztosító termékekből és szolgáltatásokból.

Az a mérnök, akit leszerződtetnek egy fegyverrendszer kifejlesztésére, elveszik például a légkondicionáló-gyártók számára, és nem az ő termékeiket fogja továbbfejleszteni. Az az acél, amit egy repülőgép motorjához használnak fel, elérhetetlenné válik az autógyártók számára, így annyival is drágábbak lesznek az autók. Az állam tehát rombol – életet és erőforrásokat egyaránt, megnyomorítja az embert és tönkreteszi a mindennapjait. Nem termel és nem biztosít semmi olyasmit, amit ne tudnánk szabadon, magunktól is előállítani.

Hogyan kerülhetett többe a pusztán sebtiben összetákolt AK-47-esekkel és házi készítésű bombákkal felfegyverkezett, szedett-vedett afgán hegyi lázadók elleni harc a világ legnagyobb hadseregének, mint az annak idején a kommunista vietkongok ellen folytatott háború? Lehetséges lenne, hogy nem kell tömeghadsereg a támadókkal való szembeszegüléshez akkor, ha az emberek hajlandóak gerillahadviselést folytatni a megszálló hatalmak ellen? Hogyan vallhatott kudarcot a Föld legnagyobb katonai hatalma az afgán kecskepásztorok és a szandálos vietnámi parasztok ellen? És miért alapozta az Egyesült Államok Alkotmánya milíciákra a honvédelmet? Miért gondolták ennek a zsarnoki nemzetállamnak az alapítói azt, hogy egy állandó hadsereg veszedelmes fenyegetést jelent a szabadságra?

Talán felismerték a felfegyverzett lakosság hatékonyságát és a katonai kiadások esztelen pazarlását. Talán felismerték, hogy nincs az a hadsereg, amelyik térdre tudna kényszeríteni egy olyan lakosságot, amely egyszerűen nem hajlandó a közvetlen hadviselésre, hanem ehelyett gerilla-módszerekkel ritkítja folyamatosan a megszállókat. Talán több lakást, ruhát és élelmet akartak felesleges katonai védelem helyett.

Az állami költekezés éppen olyan rossz, mintha közvetlenül emelnék le a pénzt a bankszámládról. Tartsuk mindig szem előtt azt az egyszerű tényt, hogy a pénznyomtatás nem teremt még több nyersanyagot és erőforrást a semmiből – és hogy logikai képtelenség nagyobb bőséget teremteni azáltal, ha fenyegetés vagy erőszak útján elvesszük az emberek pénzét, mintha egyszerűen meghagynánk azt azoknál, akik ténylegesen meg is keresik.

A szabadpiac – ami nem más, mint a munkájuk gyümölcseit egymással önként és szabadon elcserélő emberek összessége – mindig ki fogja elégíteni a fogyasztók igényeit. Ha egy szabad nép körében kereslet mutatkozik az oktatás iránt, akkor a piac biztosítani fogja azt. Ugyanez a helyzet a lakhatással is. Az állam nem teremthet még több oktatást, lakást vagy egészségügyi ellátást a gazdagok revolverezésével anélkül, hogy ezáltal el ne gáncsolná más, éppen olyan fontos áruk előállítását is egyben. Azonban NAGYON IS elveheti a pénzedet és átadhatja azt a gazdagoknak bankmentő csomagok, korrupt üzleti alkuk és szerződések, támogatások és kedvezmények, valamint kockázatmentes kölcsönök formájában, biztosítva így a gazdagok további, folyamatos gazdagodását és a szegények folyamatos, további elszegényedését.

Az állam nem a barátod. Az állam maga a zsarolás, a megtestesült gonosz. Ne támogasd.

Forrás: Libertarian News

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.