Szerző: Michael Suede

Mélyreható ismeretekkel rendelkezem az osztrák gazdaságelmélet terén – így komoly meglepetésként ért, amikor libertariánus fórumokra ellátogatva és a Bitcoin témáját felvetve széleskörű ellenségességgel találkoztam. No persze nem mindenki részéről, de a válaszolók egyértelmű többsége valamiféle átverést vélt felfedezni az új P2P-pénzben.

Azzal vádoltak, hogy piramisjátékot vagy épp hogy egy megbízhatatlan, rövidesen összeomló pénzrendszert népszerűsítek, és még ki tudja, mi minden mással – de arra már valahogy senki nem vette a fáradságot a vádlóim közül, hogy magáról a Bitcoin pénzrendszeréről és gazdaságáról is formáljon épkézláb véleményt. Határozottan az volt a benyomásom, mintha agymosással vésték volna beléjük, hogy az egyetlen igazi pénz az arany, és hogy azon kívül minden más szükségszerűen csak és kizárólag szemét lehet.

Gyanítom, hogy a Bitcoint lefitymálló libertariánusok egy elég jelentős hányada rendelkezik nagy mennyiségű arany- és ezüstbefektetésekkel, amiből nyilván szeretnének majd profitálni, amennyiben a jövőben ezekre a fémekre épülne majd egy új pénzrendszer. Logikusnak tűnik, hogy bárki, aki jelentős mennyiségű nemesfémet halmozott fel, ellenségesen viseltessen bármilyen olyan új pénzrendszerrel szemben, ami nem ezekre a fémekre épül.

Megjegyzésre érdemesnek tartom ezen a ponton azt a tényt, hogy nekem személy szerint még EGYETLEN EGY BITCOINOM SEM VOLT akkor, amikor elkezdtem népszerűsíteni a rendszert; csak nemrégiben jutottam oda, hogy ténylegesen vásároljak is magamnak valamennyit – már AZUTÁN, hogy felment az árfolyamuk. Viszont rendelkezem egy jó adag valódi ezüsttel, és magam is mindig az aranyfedezetű pénzrendszer mellett foglaltam állást.

Mégis meg vagyok győződve azonban arról, hogy a bitcoin még ezeknél a nemesfémeknél is jobb – így gyakorlatilag saját magamat lövöm lábon az ezüstkészleteimmel, amikor gazdasági érvekkel alátámasztva fejtem ki ezt a meggyőződésemet.

A legfőbb kérdés, amit mindenkinek fel kell tennie magának, a következő: miért esett a piac választása az aranyra, mint pénzre, és mely tulajdonságai teszik pénzzé az aranyat?

Először is határozzuk meg, hogy egyáltalán mit is nevezünk árunak, majd vegyük szemügyre, miért is állítja az osztrák gazdaságelmélet azt, hogy CSAK ÉS KIZÁRÓLAG áruból lehet valódi pénz. A Wikipédia meghatározása szerint az áru “egy olyan termék, ami iránt van kereslet, és ami minőségi megkülönböztetés nélkül hozzáférhető a piacon.”

Az áru tehát általában egy kézzelfogható és felosztható dolog. Az arany például egy áru. Nem érdekel, hogy konkrétan melyik aranypénzzel fizetnek nekem valamiért, csak az érdekel, hogy aranypénzt kapok fizetségül. Nem érdekel az sem, hogy milyen formájú az aranypénz, csak az érdekel, hogy mekkora a tömege – hogy mekkora mennyiséget kapok belőle.

Az osztrák gazdaságelmélet a következő okok miatt ragaszkodik ahhoz, hogy a pénz legyen áru:

Logikai képtelenség árakat szabni áruk nélkül. Ha egyáltalán semmilyen pénz nem létezne a világon, úgy a kormányok sem nyomtathatnának tetszés szerint különböző számokkal ellátott bankjegyeket és nem is adhatnák ki azokat az embereknek azzal, hogy tessék, itt van, most pedig rajta, kereskedjetek vele, használjátok pénzként – mert így senkinek nem lenne róla a leghalványabb fogalma sem, hogy pontosan mennyit is ér ennek a pénznek egy egysége. Egy tábla csoki például 1 egységet ér, vagy 10.000-et?

Az árakat különböző árumennyiségek (különböző tömegű áruk) cseréje nyomán lehet kialakítani; ha az árumennyiség-megfeleltetés már kialakult, akkor (és csakis akkor) beléphetnek a képbe a bankjegyek is, mert így már van mit képviselniük (adott árumennyiségeket). Enélkül azonban csak lógnának a levegőben, értelmezhetetlenül.

Egy időben például egy dollár kereken 1/32 uncia aranyat képviselt – vagyis egy bizonyos mennyiséget, egy bizonyos tömeget. Ez tette lehetővé a dollárban mért árak kialakítását.

Ha tehát logikai képtelenség bármilyen más módon árakat szabni, akkor kijelenthetjük, hogy a piac megköveteli, hogy az igazi pénz valamiféle áru legyen (egy behelyettesíthető, osztható termék, ami iránt van kereslet).

Egyesek szerint azonban a bitcoinokat nem tekinthetjük árunak, mivel nem tudjuk ténylegesen kézbe venni őket. Ami pedig kézzelfoghatatlan, az nem lehet áru, mondják. Meglátásom szerint ez a nézet azért téves, mert a bitcoinokat ténylegesen kézzelfogható áruvá változtatja a kódjuk, amely pedig már meg is felel minden áru-kritériumnak.

Lássuk tehát az áru szótári definícióját, és vessük össze azt a bitcoin tulajdonságaival:
A bitcoin egy termék? – Igen.
Van iránta kereslet? – Igen.
Behelyettesíthető? – Igen.

A Bitcoin hálózata garantálja minden egyes bitcoin (digitális termék) egyediségét, valamint meggátolja azok önkényes sokszorosítását is. Az egyes bitcoinok NEM olyanok, mint egy közönséges szoftver, amit annyi gépre telepít az ember, amennyire csak akar. A bitcoin értékét a kriptográfia garantálja; amíg a kriptográfia erős, biztonságos és feltörhetetlen, addig az egyes digitális érmék is teljesen egyediek maradnak.

A tárcafájlról például annyi másolatot készíthet az ember, amennyit csak akar, de a hálózatot így sem tévesztheti meg, mivel az mindig pontosan tisztában lesz azzal, hogy mennyit is ér valójában az a tárca. Akárhány másolatot is hoznak létre róla, mindig pontosan ugyanannyi bitcoin fog a tulajdonosa rendelkezésére állni, mintha továbbra is csak egyetlen egy példányban birtokolná a tárcafájlt. Maga ez a fájl is egy kézzelfogható termék, amit fizikailag is eltárolhatunk bármilyen erre alkalmas tárolóeszközön; pendrive-on, távoli szerveren, okostelefonon vagy egy másik számítógépen, ahogy tetszik.

Más szóval: ténylegesen, fizikailag megfoghatok és a kezemben tarthatok egy olyan fájlt tartalmazó USB-kulcsot, amely fájl értékét a piac 1.600 dollárra, avagy egy uncia fizikai, valós aranyra taksálja.

A bitcoin az első olyan digitális áru, ami központi felügyelet nélkül hozható létre; a rendszer kiküszöböli a digitális pénzek legősibb, legnagyobb problémáját, a többszörös elköltés lehetőségét is. Ez egy egyedi, új szoftverkategória a saját jogán – méltó a “digitális áru” minősítésre.

Nemrégiben találkoztam olyan érvekkel is – állítólagos szabadpiaci közgazdászoktól -, miszerint a bitcoinok “semmik”, és ezért nem is érnek semmit. Ez azonban hibás érvelés. Azt állítani, hogy egy bitcoin semmi, ugyanaz, mintha azt állítanád, hogy az operációs rendszered semmi – és így nyilván az sem ér semmit. Holott teljesen nyilvánvaló, hogy irdatlan sok időbe és erőfeszítésbe került a kifejlesztése, amely tényezőket pedig már kétségkívül elfogadhatjuk “valaminek” – ami pedig már nyilvánvalóan több, mint a semmi. A szoftverek is rendelkezhetnek olyan saját tulajdonságokkal, amelyek saját értékkel ruházzák fel őket.

De lássunk most néhány további indokot is arra, hogy miért is szükséges, hogy az igazi pénz áru legyen (túl azon, hogy egy papírpénz értéke önmagában nem határozható meg). Rothbard például így fogalmaz:

Nyilvánvalóan, minél értékesebb egy adott áru, annál kisebb egységeit használják a mindennapi tranzakciók lebonyolításához. Ezért kereskednek csak unciányi mennyiségekkel platinából és súlyos tonnákkal vasból. Az olyan, viszonylag értékes pénzárukat, mint az arany és az ezüst, kisebb egységekben használják. E ténynek azonban továbbra sincs különösebb gazdasági jelentősége.

Hogy egy adott árumennyiséget pontosan milyen formában használnak fel a kereskedelemben, az kizárólag attól függ, hogy az mennyire használható fel valamilyen konkrét, meghatározott célra.

Egy bitcoin tömege végtelenül csekély, de mivel az azt alkotó digitális hash-t valahol mégiscsak el kell tárolni egy valós, fizikai tárolóeszközön, ezért egyáltalán nem is lényeges, hogy van-e fizikai súlya, vagy nincs. Minél több a bitcoin, annál több tárolóeszközre lesz szükség.

És hogy miért is érhet egy ilyen végtelenül parányi digitális áru ilyen sok pénzt? Épp azért, mert a bitcoin kiválóan felhasználható az értékmérés és -tárolás konkrét, meghatározott céljára.

Nem azért ér ma 1.600$-t egy uncia arany (2011. június 6-i adat – a ford.), mert csilli-villi ékszereket lehet készíteni belőle, hanem azért, mert ez egy ritka, önkényesen nem inflálható nyersanyag, ami ezen oknál fogva kiválóan használható más termékek és szolgáltatások értékének képviseletére. A ritkasága, a behelyettesíthetősége és a feloszthatósága miatt gyakorlatilag tálcán kínálja magát az értékmérő szerepkörére.

Pontosan ugyanezen okoknál fogva, a szabad piacok elvárásainak ugyanígy megfelelve működnek ugyanígy a bitcoinok is: ritkák, behelyettesíthetőek, és funkcionálisan SOKKAL FELOSZTHATÓBBAK még az aranynál is. Mi több, a neten keresztül is utalhatóak, míg az arany tényleges elszállítása bárhova is mindenféleképpen igen lassú, nehézkes és költséges vállalkozás.

Lássuk tehát, hogyan is alakul ki az áru ára: először is, ki kell termelni. Aztán a piacnak ki kell választania ezt az árut a csereeszköz szerepére. Ezt követően a bányásznak el kell költenie ezt az árut a piacon, hogy az emberek szabadon eldönthessék, hogy abból mekkora mennyiség pontosan mennyit is ér meg nekik. A kereslet és a kínálat törvénye pedig kimondja, hogy minél több áll rendelkezésre valamiből, az annál értéktelenebb.

Pontosan így működnek a bitcoinok is: a bányászok specializált szoftvere valós erőforrások (áram és annak az ára, számítógép és annak az ára, számítókapacitás, stb.) felhasználásával állítja elő az egyes bitcoinokat alkotó egyedi hash-eket. Mivel így ők költhetik el elsőként a piacon az új bitcoinokat, ezért éppúgy profitálhatnak ebből, ahogy az igazi aranyásók is. Amint pedig elköltötték, a piac el is dönti, hogy pontosan mennyire taksálja az egyes bitcoinokat. A bitcoin előállítási folyamata tehát lényegileg semmiben nem különbözik az arany kitermelésének és pénzzé tételének folyamatától.

Jobb azonban a bitcoin az aranynál azért is, mert az arannyal ellentétben bitcoint nem lehet a végtelenségig bányászni. A rendelkezésünkre álló aranykészlet mindig folyamatosan növekedett legalább egy kis mértékben, és ez a jövőben sem lesz másképp. Ezzel szemben bitcoinból egy idő után egyszerűen nem lehet majd többet előállítani, sehogyan és semmiképp. Így tehát a jövőben teljesen kizárt a bitcoin-készlet bővülése (vagy önkényes bővítése) és az ebből következő értékcsökkenés – ami pedig egyben azt is jelenti, hogy a bitcoin jövőbeli értéke sokkal nagyobb biztonsággal becsülhető meg, mint az aranyé.

Egyetlen olyan állam sincs a világon, amelyik felügyelné a bitcoin-kibocsátást, arra kötelezné a polgárait, hogy bitcoinban kereskedjenek, vagy hogy elfogadják azt adósságtörlesztésként. A bitcoinnak csak és kizárólag az azt értékőrzőként és csereeszközként önként használó emberek határozzák és állapítják meg az értékét. A piac hozza meg tehát a döntést arról, hogy a bitcoin szoftverének kifejlesztésére fordított idő és erőfeszítés a szoftver saját tulajdonságaival együtt valós értéket képvisel a valós világban.

A bitcoinok pénzként – fizetőegységként – való felhasználhatósága szempontjából teljességgel lényegtelen az is, hogy az árfolyamuk épp lufit játszik-e vagy sem. A bitcoinoknak azért van értéke, mert a piac így döntött felőlük. Mivel pedig van értéke, és mivel ritkák, oszthatóak és behelyettesíthetőek, ezért a bitcoin A szabadpiaci pénz. Ha lenne bármi olyan csavar a bitcoin-előállítás folyamatában, ami homokot szórna az osztrák szabadpiaci elvek gépezetébe (mint például az önkényes inflálás lehetősége, kamatláb-árrögzítés, központi vezérlés, stb.), úgy magam is teli tüdőből kárhoztatnám és óva intenék tőle. A tényállás azonban az, hogy a rendszer teljességgel mentes minden ilyen csavartól.

Az osztrák iskola közgazdászai nem egyszerűen csak azért akarnak aranyfedezetet, mert annyira tetszik nekik ez a sárgán csillogó fém, hanem azért, mert a történelem folyamán az emberek kivétel nélkül minden egyes alkalommal az aranyat választották, ha szabadon választhattak. A piac azért választja az aranyat, mert ritka, felosztható, felismerhető és behelyettesíthető. És pontosan ugyanezért FOGJA a bitcoin is meghódítani a pénzpiacokat, kiszorítva maga mellől az összes többi valutát.

A bitcoin a szabad piac pénze.

Forrás: Libertarian News

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.