Gyakori Bitcoin-tévhitek – avagy útmutató újságíróknak

Szerző: Vitalik Buterin

Bár már sokkal jobb a helyzet, mint akár még csak egy évvel ezelőtt is, azért még így is elég sok tévhit kering a neten a Bitcoinról. Ami persze legalábbis részben betudható a Bitcoin koncepciója abszolút újszerűségének is: a Bitcoin felbukkanása előtt szinte még csak szóba sem került egyáltalán olyasmi sehol, hogy “offline jelenléttel nem rendelkező, decentralizált digitális pénz”. Mi több, a Bitcoin eléggé high-tech is ahhoz, hogy az e téren kevéssé képzett újságírók olyasféle kijelentésekkel álljanak elő, mint például hogy “a Bitcoin-programot a globalista felügyelet alatt álló agytröszt-főiskola, az MIT licenszeli” – holott valójában arról van szó, hogy a Bitcoin MIT-licenszet használ, ami pedig mindössze annyit jelent, hogy bárki szabadon felhasználhatja, módosíthatja és továbbforgalmazhatja a szoftvert, és semmivel sincs több köze magához az MIT-hez, mint az arab számoknak az Al Kaidához vagy épp Szíria vagy Irán kormányához.

Aztán persze érthető az is, hogy az ember szeretne érdekes sztorikkal szolgálni az olvasóinak. Márpedig egy hétköznapi, öltönyös-nyakkendős üzletember sztorija, aki bitcoinban bonyolítja le a nemzetközi átutalásait gyorsan és olcsón, közel sem fog akkora forgalmat generálni, mint “egy underground weboldal” sztorija, “ahonnan minden létező kábítószer beszerezhető“. Az utóbbi jellegű sztorik tehát természetszerűleg nagyobb érdeklődésre számíthatnak, mint az előbbiek.

A fajsúlyosabb (ál- ill. tév-)hírek pedig aztán már egyenesen mémekként terjednek, csak tovább súlyosbítva a problémát. Amikor például június 8-án a Financial Post azt állította, hogy az európaiak tömegesen veszik ki a pénzüket a bankokból és öntik bitcoinba, pillanatokon belül felkapták mások is ezt a sztorijukat; június 11-én már lehozta a Business Insider is lényegében ugyanezt a történetet a Financial Post cikke alapján, majd jött a Betabeat és a különböző blogok egymás után. Az egyik ilyen oldal még a Slashdotra is kilőtte a sztorit, és nem sokkal később már a ZDnet és a Daily Finance is saját cikkben foglalkozott a témával. Rövidesen kiderült azonban, hogy az eurótól a bitcoinhoz menekülő befektetők meséjét bizony igencsak eltúlozták; Amir Taaki szavaival élve mindössze annyi történt, hogy kissé megnőtt az euró árfolyama a dollárral szemben.

Ugyanez a hatás azonban lényegükben igaz történetek esetében is érvényesülhet; amikor például a Bitcoin Central bejelentette, hogy összeállt egy regisztrált francia banki partnerrel, pillanatokon belül attól zengett már az egész internet, hogy maga a Bitcoin Central vált hivatalosan bejegyzett fizetési szolgáltatóvá – holott valójában csak partneri kapcsolatot alakított ki egy olyan szolgáltatóval, aki már előzőleg is ezzel foglalkozott. A tévhír azonban olyannyira elterjedt, hogy a Bitcoin Central mégis kénytelen volt kiadni egy helyreigazító nyilatkozatot, hogy tisztázza a tényállást.

A következőkben tehát néhány olyan tévképzetet veszünk sorra, amelyek az elmúlt másfél év során még mindig nem koptak ki teljesen a köztudatból.

1.) A Bitcoinnak nincs központi felügyelő szerve. A Bitcoinnal még épp csak most ismerkedőknek általában ezt a legnehezebb megérteniük. Jól belebotlott ebbe az Occupy Corporatism is az egyik cikkében, amikor olyasféle kijelentéseket tett, miszerint “a Bitcoint fizetési szolgáltatóvá léptették elő” és “a Bitcoin immár nemzetközi banki azonosítószámmal is rendelkezik”. Nos, tény, hogy vannak ugyan olyan szervezetek, mint például Bitcoin Foundation és Bitcoin Central, de valójában ezek egyike sem lát el semmiféle központi szerepet a Bitcoin rendszerének egészében, és nem is rendelkeznek semmiféle hatalommal afölött. A Bitcoin Central egyszerűen csak egy váltó a sok közül – és még csak nem is a legnagyobb -, a Bitcoin Foundation pedig egyszerűen a Bitcoin közösségének néhány nagyra becsült tagja által létrehozott szervezet. Ugyanígy hozhat létre bárki más is bármilyen saját szervezetet vagy bitcoin-váltót, és ha elég jól csinálja, úgy akár még az előbb említetteket is lekörözheti. Célszerűbb tehát nem úgy gondolni a Bitcoinra, mint egy hagyományos vállalat egy termékére, hanem sokkal inkább úgy, mint egy önfenntartó digitális árucikkre, amelyet leginkább talán az arannyal lehetne párhuzamba állítani. Van továbbá egy erős és egészséges társult ipara is, amely különböző árukat és szolgáltatásokat kínál bitcoin-alapon; ugyanígy megvannak a saját üzletei, vállalatai és népszerűsítő szervezetei is – csak központi szerve nincs. A Bitcoin-címeket és egyenlegeket kezelő adatbázisokat a Bitcoin P2P-rendszere kezeli, amelyet ilyen szempontból leginkább a P2P fájlmegosztó-hálózatokhoz lehet hasonlítani.

2.) A bitcoin árfolyama NEM zuhant 0,01$-ra 2011 júniusában. Itt is mindössze annyi történt, hogy valaki sikeresen meghackelte az akkoriban 80% fölötti piaci részesedéssel rendelkező MtGox bitcoin-váltó egyik admin-fiókját és az MtGox adatbázisainak manipulálásával kétmillió bitcoint írt a saját fiókja egyenlegére, amit aztán nyomban el is adott mind, felemésztve így a rendszerben az elmúlt hónapok során összegyűlt összes vételi ajánlatot és 0,01$-ra küldve le az addigi 17,50$-os árszintet. Ez azonban nem a bitcoin tényleges ára volt, hanem csak az MtGox saját árfolyam-reprezentációja. Definíció szerint azt az értéket nevezzük “ár”-nak, amelynek ellenében egy adott időpontban eladunk vagy veszünk valamit valaki mástól vagy valaki másnak. Ebben az esetben azonban az MtGox rövid időn belül visszasrófolta az összes elcsalt adásvételt, így végeredményben és ténylegesen egyetlen vétel vagy eladás sem lett lebonyolítva 10$ alatt. Az MtGox árfolyam-grafikonjai sem jegyeznek egyetlen tranzakciót sem arra a napra. A támadón kívül senki, egyetlen emberi lény sem volt hajlandó soha egy pillanatig sem 0,01$-hoz még csak közelítő áron sem eladni akár csak egyetlen bitcoint is; az incidens során feldolgozott ajánlatokat még hetekkel, hónapokkal az esemény előtt hozták létre, az MtGoxon kívüli többi váltón pedig ez idő alatt is 13-18$ körül mozgott az árfolyam. Ami pedig a legfontosabb, még csak a fent említett kétmillió bitcoin sem volt valódi, hanem csak hamisított bejegyzések az MtGox adatbázisában. Érthető ugyan, hogy miért értelmezhetik egyesek ezt az eseményt úgy, mintha a bitcoin árfolyama valóban 0,01$-ra zuhant volna, és próbálják ezzel is azt demonstrálni, hogy mennyire ingatag és megbízhatatlan a bitcoin árfolyama, de ez akkor sem felel meg a valóságnak. Nem vesztette el hirtelenjében mindenki a bitcoinba vetett bizalmát; mindössze annyi történt, hogy egy harmadik fél – az MtGox – nem fordított elég gondot a szolgáltatása biztonságosságára. Ezen az alapon – ha az MtGox mindenkori árfolyamát valóban a bitcoin hivatalos értékmérőjének tekinthetnénk – hivatkozhatnánk egy másik, kevéssé ismert MtGox-bakira is, amely pedig egy kis időre egymilliárd dolláros magaslatba lőtte a bitcoin árát.

3.) Soha, senkinek nem sikerült még magát a Bitcoin rendszerét feltörnie vagy valódi bitcoint hamisítania. Több cikk is napvilágot látott már az elmúlt másfél év során olyan szenzációhajhász címekkel, melyek a Bitcoin állítólagos meghackeléséről vagy valami ilyesmiről ; nemrégiben pedig a Washington Post egy cikke is tett egy olyan kijelentést, mely szerint nemsokára “hamisított digitális pénzeket” csempészhetünk. Sajnálatos módon mindez elég érzékenyen is érintette a bitcoin biztonságosságáról kialakított elképzeléseket – holott az ilyen történetek megint csak a központi szerv tévképzetére vezethetőek vissza. Maga a Bitcoin protokollja és a Bitcoin gazdaságában, a Bitcoinra felépített külső szolgáltatások két teljesen különálló területet képviselnek. Egy bitcoinos szolgáltató feltörése kapcsán magának a bitcoin protokolljának a meghackeléséről beszélni olyan, mintha az amerikai dollár meghackeléséről beszélnénk egy tízmillió dolláros lopás kapcsán. Bár igaz, ami igaz, az amerikai dollárt bizonyos értelemben már valóban “meghackelték”: Észak-Korea költségvetése jelentős mértékben támaszkodik százdolláros bankjegyek ipari mértékű hamisítására. Ezzel szemben azonban a Bitcoin protokolljával mindeddig soha nem volt semmilyen komolyabb probléma. Volt egy-két kisebb incidens különleges, közismerten kevéssé biztonságos bitcoin-elfogadási módok kapcsán, de az ilyen támadások lehetőségei egyrészt igen erősen korlátozottak, másrészt pedig elég jól ismertek, a hétköznapi üzleteket és felhasználókat pedig egyáltalán nem is fenyegetik. Mivel pedig kivétel nélkül az összes Bitcoin-kliens együttesen biztosítja a 21 millió bitcoinos felső határt, ezért eleve lehetetlen is bitcoint “hamisítani”. A Bitcoin kriptográfiai és játékelméleti alapjai mindeddig sziklaszilárdnak bizonyultak – amit mindennél szemléletesebben igazol az a tény is, hogy az ezen alapok sikeres megingatására kitűzött 140 millió dolláros díjat sem vitte még el senki. A hétköznapi felhasználó bitcoinjai mindössze kétféleképpen kerülhetnek veszélybe: ha egy megbízhatatlan külső szolgáltatóra bízza azokat, vagy ha a saját gépe esik hacker- vagy vírustámadás áldozatául. Ez a két tényező azonban a hagyományos pénzügyi rendszerben is okoz gondokat: az amerikai gazdaságban a tavalyi év folyamán például mintegy 50 milliárd dollárnak megfelelő értékben.

4.) (Még eddig) NEM tapasztalható érdemi növekedés az Iránt sújtó kereskedelmi szankciók bitcoinnal való kijátszására irányuló próbálkozások nyomán. Az eurós történethez hasonlóan ez is egy olyan mém, ami igen gyorsan elterjedt ugyan a neten, de legalább annyira megalapozatlan is egyben. Az első cikket a Business Week hozta le a témában november 29-én, aztán jött a többi is egymás után: Reason, Infowars, pénzügyi blogok, majd – jóval később – CNN. Utóbbi ráadásul sok esetben csak egy az egyben átvett másoktól akár egész bekezdéseket is, érdemi saját kutatások vagy utánajárás nélkül. Persze ennek a sztorinak is megvan a maga valóságalapja, mivel valóban voltak arra utaló jelek az elmúlt hónapok során, hogy fokozódik az iráni bitcoin-aktivitás, de ennek a mértéke még mindig elhanyagolható a nagy egészhez képest. A Google Trends-en például Iránnál még csak fel sem tűnik a grafikonokon a Bitcoin. Ez is tehát egy újabb gyakori újságírói kacsa: fogták egyetlen iráni ember esetét, aki CoinDL-es zeneeladások útján keresett bitcoint, majd ezt szépen – és teljesen hamisan – felfújták egy olyan történetté, amely már az irániak tömeges bitcoinra való átállását hirdette. És bár nincs azzal semmi gond, ha az ember megpróbálja nagyobb léptékben is szemléltetni a bitcoin lehetőségeit például a kereskedelmi szankciók kijátszása terén, de ebben az esetben mindig abszolút egyértelművé kell tennie, hogy most nem valós tényekről ír, hanem csak egy elméleti lehetőséget vázol fel.

5.) VALÓBAN lehet illegális holmikat venni bitcoinért netes feketepiacon. Ez az “iparág” azonban NEM mutat érdemi növekedést. Ismét felkavarta a kedélyeket néhány hónappal ezelőtt Nicolas Cristinnek a legismertebb netes feketepiacról írott dolgozata, mely szerint a szóban forgó weboldal havi kétmillió dollárt is meghaladó forgalmat bonyolít le. A bitcoin feketepiaci aspektusa az újságírók egyik legkedvesebb témája; Charles Schumer amerikai szenátor már 2011 júniusában online pénzmosási eszközként aposztrofálta a bitcoint a drogkereskedelem kontextusában, és mindmáig is jelennek meg olyan cikkek, amelyek lényegében Schumer szavaival próbálják két mondatban felvázolni a Bitcoin lényegét. Mások azonban még ennél is messzebb mennek: egy blogger például kijelentette: “vitathatatlan tény, hogy drogokat, fegyvereket és bérgyilkosokat is lehet venni bitcoinnal”, egy videó pedig a prostitúció, fegyverek, lopott műalkotások és más hasonló dolgok kereskedelmének pénzeként festi le a bitcoint. Ezek az állítások azonban egytől egyig túlzóak. A videó megjegyzi például, hogy “egy ideig [ez a feketepiaci weboldal] meghúzta a határt a valóban veszélyes dolgoknál, így például lőfegyvereknél, lopott hitelkártya-számoknál és hasonlóknál, de ahogy nőtt a forgalmuk, úgy vált egyre rosszabbá a helyzet” – ez azonban nem több egyszerű tárgyi tévedésnél; ami azt illeti, az idő múlásával épp hogy csak javult a helyzet. A szóban forgó oldalon soha nem lehetett lopott hitelkártyaszámokat, gyerekpornót és bérgyilkosokat venni, és lassanként a feketepiac másik hasonló zászlóshajó-weboldala is elkezdte visszaszorítani az ilyesfajta ügyleteket, míg végül ők is teljesen meg nem szabadultak a gyerekpornósoktól és a bérgyilkosoktól. 2012 januárjára az előbbi, legismertebb feketepiaci oldal feje is kitiltotta a lőfegyvereket – annak ellenére, hogy a felhasználók körében elég erős viták folytak ebben a témában -, áthelyezve az ilyen forgalmat egy másik, kifejezetten erre tervezett oldalra. Ennek az oldalnak azonban nem sikerült befutnia, és mindössze hat hónapi vergődést követően be is zárták azt a nagyfokú érdektelenségre való tekintettel – és a főoldalra sem engedték vissza a lőfegyvereket. Hasonlóan eltúlozzák a bérgyilkosok piacát is. Mert bár valóban lehet ugyan találni ilyen ajánlatokat a megfelelő helyeken, általában úgy 5.000 és 20.000$ közötti árakon, behatóbb elemzéssel máris megállapítható, hogy az ilyen ajánlattevőknek nincsenek visszajelzéseik és zálogszolgáltatásokat sem hajlandóak használni soha – amiből pedig egyértelműen következik, hogy mindannyian közönséges csalók. Elvégre semmibe nem kerül kirakni egy ilyen hirdetést, majd várni, amíg valaki bekapja a csalit, és a lehető legtöbbet lehúzni róla, majd szépen felszívódni a pénzével. Mi több, egyik-másik ilyen ajánlat mögött még a rendőrség vagy más rendfenntartók is állhatnak, hathatósan aláásva így az ilyen jellegű szolgáltatások piacának megbízhatóságát és szintén hathatósan védve egyben a potenciális áldozatokat is.

Összegezve tehát, nem nehéz megérteni, hogy miért esnek olyan sokan ilyen tévedésekbe; könnyen elcsábul az ember, ha valami olyasmit talál, amiből még akár érdekes, jelentős forgalmat generáló sztori is lehet – főleg akkor, ha a teljes igazság feltárása amúgy sem kecsegtet túl sokkal, mivel az vélhetőleg úgyis jóval unalmasabbnak bizonyul majd, mint a felszínes látszat. Pontosan ezért kell tehát továbbra is éberen őrködnünk, és a jövőben is rendre leszámolnunk az ilyesféle mítoszokkal, mindig feltárva az igazságot – akkor is, ha igaztalanul sározzák a bitcoint, és akkor is, ha túl sokat gondolnak róla. Előbbi esetben a potenciális érdeklődők elriasztásának, utóbbiban pedig a későbbi csalódás megakadályozása érdekében. Reméljük azonban, hogy az idő múlásával egyre többen értik majd meg egyre jobban a bitcoint, és így egyre kevesebb elavult vagy pontatlan állítással is találkozunk majd a jövőben, a Bitcoin pedig valóban a saját érdemei szerint tündökölhet vagy épp merülhet feledésbe – de remélhetőleg inkább tündökölhet.

Forrás: Bitcoin Magazine

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt áll, felhasználni csak forrásmegjelöléssel, és ide mutató linkkel szabad.